Név: Lael
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Silvery
Kor: 17
Külső leírás: Olyan, akár egy apró, törékeny liliomszál. Gyönyörű, karcsú, érzékeny. Kicsiny, vékony termetével már-már betegesen gyengének tűnik, mintha bármelyik pillanatban elhagyatottan összerogyhatna erőtlen teste. Szomorú, magányos aura öleli, elesettsége szinte sugárzik belőle, mintha örök gyászba burkolózott volna. Talán így is van, senki nem tudja igazán, miért halt ki szívében a lelkesedés lángja. Szépen ívelt, lágy arcvonásai soha nem tükröznek őszinte boldogságot, s még ha ajkain mosoly is honol, az inkább beletörődő, fájdalomtól terhes rezzenés. A mogyoróbarna szemek bánatos csillogását hosszú-hosszú évek óta nem látta senki, egy vastag selyemszalag rejti el őket a világ sötét kíváncsisága elől. Hajának selymes, hosszúra vágott tincsei lágyan hullnak eltakart szemei elé. Öltözéke elegáns, hercegi viselethez méltó ruhákat adnak rá a szolgálók, pedig őt legkevésbé sem érdekli a megjelenése, a külsőségek túlbecsült szerepét megveti a világban. Minden mozdulatából végtelen kecsesség árad, mégis olyan, mintha egy szűk kalitkába zárt madár kétségbeesett szárnycsapásaira emlékeztetne minden elhagyatott, erőtlen rezzenése.
Jellem: Gyenge és tehetetlen. A szíve csordultig van álmokkal, nagyravágyó gondolatokkal, hogy egyszer olyan lehetne, mint az apja, de mikor a tettekre kerülne a sor, lebénítja a bizonytalanság. Tele van aggályokkal, kételyekkel, rettegéssel, képtelen önálló döntéseket hozni, mintha mindig szüksége lenne valakire, aki mögötte áll és bátorítja, erőt, életet lehel belé, de apja halála után a magány és az elesettség teljesen eluralkodott rajta. Okos és értelmes ötletei lennének, de teljesen alkalmatlan az uralkodásra, nem elég határozott, nem elég magabiztos. Lelkiismeretes, s a tehetetlensége is épp elég teher lenne a vállán, de a bűntudat is örökké kínozza gyenge szívét. Önmagát vádolja a népe bukásáért, pedig még fiatal gyermekként veszítette el apját, képtelen lett volna egyedül megállni a helyét, azóta pedig elnyomásban él. A kancellár úgy irányítja, akár egy bábot, s ő képtelen kitörni a börtönéből. Fél, retteg a jövőtől. Gyűlöli hallani a népe elégedetlenségét, szinte önmagába fordult, hogy képes legyen elmenekülni a valóság szörnyű, nyomasztó sötétsége elől. Bármit megtenne, hogy ismét felvirágoztassa a birodalmát, de mégsem tesz semmit. Képtelen rá.
Élettörténet: Nem mindig volt olyan, mint most. Arca régen kifejező volt, szemeiben boldog, gyermeki fény csillogott. Erős, élettel és energiával teli kisgyerek volt, rajongásig szerette apját, és az országot, ami felett uralkodott. A felvirágzó, gyümölcsöző birodalmat erős, határozott kézzel vezette a bátor férfi, megértése, igazságossága miatt szerették, imádták őt az emberek, pont mint saját, egyetlenszem fia. Még be sem töltötte a hetedik életévét, mikor apja elhunyt, s a halálával mintha magával vitte volna fia lelkét is. Kihunyt szemeiben a fény, elsorvadt örökös, vidám mosolya, az erővel és a bátorsággal együtt, hogy folytassa, amit apja elkezdett. Sötét, árnyas korszak köszöntött be a fényes birodalom életébe. A fiatal gyermek még nem volt elég idős az uralkodáshoz, így apja egykori jobb keze, a hatalomvágytól megrészegült kancellár vette át az uralmat az ország felett. Önzésével, mohóságával hamar porrá zúzta a külpolitikai kapcsolataikat, s ezzel együtt a gazdasági fejlődés is zuhanni kezdett. A virágzó, gyarapodó és felfelé ívelő birodalom jövője megpecsételődött, éhínség és szegénység váltotta fel a boldog jólétet. Elég volt 3-4 év, hogy a nyomor és a keserűség teljesen romba döntse a nép életét, s ekkortájt döntött úgy, hogy örökre behunyja szemeit. Megfutamodott a valóság elől. A szíve képtelen volt tovább tűrni a látványt, hogy népe szenved, de ő túlontúl gyenge és tehetetlen volt a zsarnokkal szemben. Az ő fején volt a korona, mégis láthatatlan bilincsek kötötték meg mozdulatait. Máig nem tudja, hogy a bilincsek valóban irányították e, vagy csak kétségbeesett, tehetetlen képzeletének szüleményei voltak e. Minden napját fájdalom és gyász övezi, de már nem a halott édesapját gyászolja. Az országért ejt könnyeket, minden nyomorúságos sikoly vagy halálhörgés az ő szívét nyomja, együtt szenved a népével.
Hobby: Hallgatni, érezni az éjszakai szellő nyugtató simogatását.
Foglalkozás: Herceg, de nincs valódi hatalma
Extrák: Az emberek úgy hitték, hogy a kancellár vakítatta meg a 11 éves fiút, hogy alkalmatlan legyen rá, hogy felnőtt korában elfoglalja a helyét a trónon, pedig ő maga döntött úgy, hogy a világtalan életet választja. Mindenki azt hiszi, hogy valóban vak, talán már önmaga is… talán már tényleg elsötétült szemeinek világa, évek óta nem nyitotta ki őket, már az agya is felfogta a látványok hiányát, s pont, mint a valódi vakság esetén, a többi érzéke magasabb szintre fejlődött, s talán épp ez az oka annak is, hogy nagyon érzékeny az érintésekre, rettentően fél a fájdalom érzésétől.
| Engedélyezve: |
2011. 07. 16.
|
Státusz: Aktív
|
