Név: Brendon Farell
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: 19
Külső leírás: Ha felső körökben mozgolódna, díszes ruhákat viselhetne, és mindene meglenne, a legvonzóbbá válhatna a korabeliek között. De az élete nem felhőkarcolókban, és puccos épületekben zajlik, így az utcai élet rajtahagyta a nyomát. Puha bőrét, itt-ott hegek díszítik, a két legnagyobb a hasán található, a harmadik jelentős pedig a mellkasán van baloldalt, ahol egykor lövést kapott. Ám a sebek, és az egyszerű fekete öltözködés ellenére, az emberek tekintete nem siklik egyszerűen keresztül rajta. A mindig vad, és szabadságot hirdető mélykék tekintet, a megzabolázhatatlan fekete tincsek, mind vonzóvá és kívánatossá teszik. Az arcvonásai általában közönyösek, ritkán hagyja, hogy az érzelmei meglátszanak rajta. A mosolya csodának számít, és nem csak a természete miatt, hanem a megszokottnál élesebb fogait se szereti reklámozni. Viszonylag alacsony, de teste szépen kidolgozott, a harcokkal teli élet megedzette, fürgévé és óvatossá tette. A bőre sápadt, mivel többnyire fekete pulcsi takarja, ugyanakkor selymes, és mindig talál lehetőséget a fürdésre, hiába a vándorló életmód. Tisztában van vele, hogy a külsejét is használhatná fegyverként, de viszolyog a gondolattól, hogy eladja magát, még ha a célja érdekében tenné is. Inkább támaszkodik a második alakjára, ami egy gyönyörű, feketebundás farkas, hófehér agyarakkal, és ragyogóan kék szemekkel. Egy megszelídíthetetlen bestia, akit az emberek a veszély ellenére maguknak akarnak, látva vad szépségét.
Jellem: Az emberek többsége csak egy kezelhetetlen, vad ragadozót lát benne, ő pedig nem tesz semmit, hogy eloszlassa a téveszméket. Nem érzi szükségét, hogy megszerettesse magát másokkal, az élet belénevelte a bizalmatlanságot, a távolságtartást, így a magányos farkas típus mintapéldányává vált. Amint valaki támadólag lép fel ellene, vagy olyanra próbálja rávenni, amihez nem fűlik a foga, rögtön acsarkodik, és beszélgetés helyett a harcot részesíti előnyben. Mégis, az ellenséges hozzáállása másokhoz, egyszerű védekező mechanizmus, mivel Farkasként megszokta, hogy minden második ember le akarja vadászni. Ha valakinek mégis sikerül közel kerülnie hozzá, és megszereznie a bizalmát, jobb ha nem játssza el! Amíg valaki el nem árulja, foggal-körömmel küzd érte, még ha nem is marad sokáig mellette, nehogy veszélyt hozzon rá. Viszont ahogy átverik, a csalódott düh, sértett tombolásként tör ki belőle, és ember legyen a talpán, aki megfékezi. Egyébként is gyűlöli, ha korlátozni, irányítani akarják, a fogságnál még a halált is jobban viselné. Megveti azokat a Ragadozókat, akik behódoltak a Növényevőknek és az embereknek, de tanult népe hibájából, és a nyílt szembeszegülés helyett, inkább a rejtőzködő életmódot választotta, várva az alkalmat, hogy bosszút állhasson. A bujkálás rendesen sérti a büszkeségét, amiből nem szenved hiányt, éppen ezért keveredik rendszeresen bajba, mert a harcok elől nem futamodik meg. Hisz hiába a csendes, visszahúzódó és távolságtartó jellem, ha a becsületébe gázolnak, vagy sértik az igazát, előbújik belőle a vad.
Élettörténet: Már az idők kezdete óta, az emberek mellett élnek az alakváltók, akik vagy növényevő, vagy ragadozó alakot tudnak felvenni. Régebben a Ragadozók álltak a ranglétra tetején, ám idővel a Növényevők és az emberek megelégelték az uralmukat, és összefogva, legyőzték őket. Azóta a Ragadozók többsége nekik dolgozik testőrként, katonaként, vagy más erőt igénylő munkásként. Akik nem hódoltak be, a társadalomban se igazán tudnak elhelyezkedni, ha nincs elég ambíciójuk, így beleolvadnak az emberek söpredékét alkotó csoportokba. Az egyetlen Ragadozó faj, ami még sokáig küzdött, az a Farkasoké volt, ám hosszútávon nem volt esélyük. Levadászták, és megölték őket, a túlélők pedig fogcsikorgatva menekültek a távoli falukba, vagy a vadonba, hogy az állatok mellett éljenek. Bren is elvesztette a családját, talán a fivére él még valahol, de őt magát a nagybátya mentette meg, mikor 10 éves volt, és vidékre menekült vele. Ott nőtt fel, ideje nagy részét az erdőben töltve, az egyszerű farkasokkal, mígnem öt évvel később, a lázadozó Ragadozókra vadászók rájuk találtak, és mivel minden Farkas halálra volt ítélve, megpróbálták megölni őket. A nagybátya meghalt, és ő is súlyos sebet kapott, aminek a nyomát máig magán viseli, a túlélése is csodának számított. Onnantól kezdve városról-városra jár, keresve a lehetőséget, hogy keresztbe tehessen az emberek vezetőségének, vagy a Növényevőknek, esetleg megtalálja a bátyát. Napról-napra él, de pénzből nem igazán szenved hiányt, a családja vagyona még mindig a rendelkezésére áll, csak ő inkább vállal alkalmi munkákat, hogy ne keltsen feltűnést, mikor új városba érkezik.
Hobby: csillagok, napfelkelté/lementék, azaz az ég tanulmányozása, néha beül könyvtárakba olvasgatni, járni a természetet, felfedezni a városokat, kóborlás, plakátok átfirkálása, le parkour
Foglalkozás: alkalmi munkák
Extrák: **Hiába Ragadozó, imádja a gyümölcsöket, főleg a cseresznyét és a meggyet, de persze a húst se veti meg, ha jól van elkészítve. Viszont az édességek közül csak a fagylaltokat szereti.** Senki se tudja, miért váltak külön az alakváltók az emberektől, de már a kezdetek óta így tartják számon őket. A növényevők és a Ragadozók képesek felvenni egy-egy állat alakját, és bármeddig megtartani azt. A fajok ugyan keveredhetnek, de az utód mindig olyan lesz, mint amilyen az apja volt. A második alakjukon kívül azonban, az alakváltók szinte teljesen olyanok, mint az emberek, köztük is élnek, csakhogy a másságuk miatt, az évezredek során, külön értékrendjük alakult ki, hasonló a természet hierarchia rendszeréhez. **
| Engedélyezve: |
2011. 07. 07.
|
Státusz: Aktív
|
