Név: Edwin Clarence von Roach
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Ereni-chan
Kor: 26
Külső leírás: A legelegánsabb, fodrosabb-bodrosabb, habos-babos foszforsárga-pink ruhát is felveszi, ha úgy érzi, ez kell ahhoz, hogy elismerjék. Bár alapjában véve normális emberként öltözködik, és fanatikusan gyűjti a fehér köpenyeket, a világon neki van a legtöbb belőlük, már a Guiness rekordok könyvébe is bekerült miatta. Amit viszont nagyon utál, az a más lénynek való beöltözés: szentül állítja, hogy ő ember és tudós, és ha ember és tudós, akkor nem fog beöltözni gladiátornak, királyfinak, varázslónak, tündérkének, de legfőképpen ÁLLATNAK NEM! Éppen ezért lenéz minden csapatkabalát vagy behatárolhatatlan organizmust, aki ilyesmik bőrét ölti magára. Egyébként Edwin egy ezüstös hajú, szürke szemű, fehér bőrű homo sapiens, akin azért több szín is látható lenne, ha egy kísérlet során nem öntötte volna magára az extra erős, bőrbarát és humánusabbá tett hypo tároló tartalmát. Egyébként ő egy eperszőke, szürke szemű, kevésbé fehérbőrű férfi lenne, de hát már nem tudunk mit tenni. Szemüveget hord, nem azért, mert rossz a szeme, hanem csak mert. Edwin egyik fóbiái közé tartozik még a piszkosság, utálja, ha csak egy kis porszem van a ruháján, épp ezért naponta porszívózza a gönceit, és kétnaponta mossa is őket, az meg, ha látványosan koszos lesz, kész idegbaj neki. A lakását mániákusan tisztán tartja, de félévenként meg is unja, így mindig felújítja, mert ugye van miből. Imádja a hamburger, az UFO és a matematikai egyenletekkel díszített pólókat, a csattogó talpú papucsokat, és a szivárványokat.
Jellem: Gyúrd össze Einsteint, Odüsszeuszt, Nagy Sándort és egy fél Picassot, és annak a leírhatatlan lénynek, ami így létrejön, adj a kezébe egy csótányt meg egy könyvtárat. Röviden és tömören ez Edwin Clarence von Roach. Ha viszont hosszú és felfoghatatlan jellemzést akarsz, akkor olvass el egy atomfizikával foglalkozó könyvet, mellé egy történelemkönyvet az ókorig, és ha ez megvan, talán jobban megismered drága tanárunkat. Aki zseni, az csak egy lépésre áll az őrülettől. Edwinre ez teljesen igaz, van olyan pillanata, mikor legszívesebben alsógatya nélkül bungee-jumpingozna le az Empire States Buildingről, máskor halálos büntetést szeretne kiszabni már arra az emberre is, aki elsüt egy faviccet. Alapjában véve nehéz kommunikálni vele, főleg ha épp 180-as IQ-n futtatja az agyát, viszont akkor van nagyobb baj, ha ezt hirtelen 65 alá viszi le… képes rá, de főleg csak alvásnál tesz ilyesmit. Nem természetfeletti képességekkel bíró mágus ő, egyszerűen csak kiismerte teste terhelhetőségét és használhatóságát, így mára már igen jóban vannak ők ketten. Visszatérve az alváshoz, éppen ezért nem szabad az éjjel közepén felkelteni, mert olyankor egy húsz éve gumiszobában lévő utcai lámpáról is az Eiffel tornyot képzelő dilist is képes lekörözni az alacsony intelligencia szintjével. Tudós haverjai szerint egyszer fel fog robbanni az agya, amiért ilyeneket csinál vele, de Edwin csak röhögve veti magát alá a különböző kísérleteknek, amiket ő finanszíroz, „Érjük el, hogy az agyunk 520%-ig is ki tudjuk használni” jelmondattal. Tehát reggel valóban nagyon okos, tudsz vele beszélgetni a matematikáról, fizikáról, történelemről és még a művészetről is, este azonban a közelébe se menj. Az károsítja a lelki fejlődésed. Ideológiáját, illetve jelleme részleteit még homály fedi, kiismerhetetlen állatfaj, és eddig még senkinek nem volt türelme hozzá, hogy feljegyzéseket készítsen róla. Valószínűleg nem is lesz soha, ugyanis hősünk nagy magány fanatikus.
Élettörténet: Edwin pontosan nyolc hónapra, két napra, tizenkét órára, öt percre és harminchét másodpercre született, tehát ebédidőben, mikor édesanyja éppen két kézzel lapátolta be a gombapörköltet különleges bivalyerős paprikaszósszal. Hogy Edwin a gombától bújt-e elő, vagy a paprika tette meg jótékony hatását, valójában nem tudni, de csak megszületett. Ezután nem sokkal már tudományos sorozatokat nézett, megtanult írni-olvasni, sőt, hibátlanul oldott meg rejtvényeket apja reklámújságjából, szülei pedig már minden pénzügyi problémájukra tőle kértek segítséget. Még az élet titkát is megfejtette, csak sajnos mire megtanult beszélni, el is felejtette. Az iskolába átlagosan háromcsillagos ötösökkel jött haza, gimnáziumban ez a teljesítmény persze leromlott, már csak egycsillagos ötösökkel büszkélkedhetett. Tizennyolcadik születésnapja alkalmából írt egy könyvet a pénzügyek helyes megoldásáról, mire apja öngyilkos lett, mert tudta, hogy Edwin anyja mellett képtelen lesz normális anyagi hátteret biztosítani magának öregkorára. Anyja ennek hatására egy apácazárdába vonult az Alpokba, név szerint Alsóbögyörős Valagpuszta kis falujába, ahol máig boldogan él az ott leledző kecsketenyésztő identitásokkal. Így hát Edwin kénytelen volt saját felhőkarcolót fenntartani, amit a tizenöt Nobel-díjából még valahogy meg tudott volna oldani, de nagyapja éppen abban az időben vesztette életét a tejbegríze félrenyelése miatt, végrendeletében pedig azt kérte, hogy valaki gondoskodjon a feleségéről. Így hát tanárbácsink egy kevésbé népes városba költözött, onnan járt látogatóba az öreghez, majd mikor nagyanyja is feldobta a pacskert, kénytelen volt szembenézni az újabb átokkal: nagyszülei ráhagyták a házukat. Neki erre természetesen a nagy fenéket volt szüksége, hozzászokott a városi luxushoz, ahhoz, hogy minden reggel dupla sajtburgert eszik McFreeze-zel és csokis kapucsínóval, így még csak gondolni sem akart rá, hogy vidékre költözzön. De végül muszáj volt neki, mivel ősei falujába nemhogy faxal, de még galambpostával sem tudta elküldeni a lemondó nyilatkozatot. Ezért hát atomfizikus munkáját otthagyva átigazolt a faluhoz közeli FPAE mozaikszavú intézménybe, ahol művészettörténetet tanít, lévén, hogy az atomfizikát említve ott közölték vele, hogy azt nem lehet venni a piacon. Edwin Clarence von Roath tehát az aranyutakon való ugrándozás helyett most egy tehénszarral teli kitaposott kis ösvényen jár be dolgozni, autója nincsen (az már előbb beleragadt egy kupac guanóba) van viszont egy szép, omlófélben lévő házacskája, aminek a padlásáról éjszakánként patkányok közösülésének hangját hallani. Nem kérdés, hogy szívéből imádja új lakhelyét.
Hobby: Elveszett ereklyék fosztogatóinak megtalálása, a világ összes tanyájának pontos megnevezése egy világtérképen, Einstein és Büdike meglátogatása a laborban, olyan tudományos kütyük fejlesztése, amiknek működését normális emberi aggyal képtelenség felfogni
Foglalkozás: Egyetemi háromdiplomás művészettörténet tanár
Extrák: Lawliet falusi parasztjához készült || Edwin még kiskorában elkezdte tanulmányozni a rovarok, különösen a csótányok viselkedését, és mára már olyan szinten alkalmazkodott hozzájuk, hogy ő is képes túlélni a radioaktív sugárzást, az atombombákat, sőt, még a falusi kaják betermelését is. Ezúton beszélgetni is tud barátaival, kedvencei Büdike és Einstein, akiknek még az esküvőjét is megrendezte szűk családi körben. || Valódi neve III. Edwin Clarence Akosz Tittrossz von Roach, köszönheti ezt orosz származásának és fogadott üknagyapjának, de különböző vallási szertartásoknak álcázva már sikerült majdnem minden hivatalos papírt elégetnie, amin rajta van a teljes neve. || Nagyon erősen csirke és haszonállat fóbiás, a testi fájdalmak változatos skálája tör rá, mikor megfog, vagy legalábbis meglát egy ilyen fajta „teremtményt”. Erre ki is fejlesztette a maga hiperszuper kis gyógyszerét, révén, hogy falura fog költözni, de sajnos még nem tökéletesítette, óránként adagolnia kell magának, ha nem akar allergiás rohamot kapni egy út szélén bégető báránycsordától. || Három orvosi, négy atomfizikus, két biokémikusi és egy modern művészettudomány ókori történelem és holt nyelvek diplomája is van, de számos elismerést kapott már faluk civilizáltabbá tételének támogatásáért is.
Képinfo: Shan (http://www.zerochan.net/Shan)
| Engedélyezve: |
2011. 07. 03.
2013. 10. 16.
|
Módosítva: 2013. 10. 16. 23:14:48
Módosította: Ereni-chan
Státusz: Aktív
|
