Név: Cysgod
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ef-chan
Kor: 132
Külső leírás: Korának megfelelően - fajából adódóan - fiatalos arca van. Bőre hamvasan hamuszürke, ívesen metszett szemei pedig szürkéskékek. Haja hosszú, a fenekéig ér, de általában felcopfozva hordja, színe sötétebb, mint az ében, amelybe holdsugárhoz hasonlatos, világos, a sötétben is fénylő tincsek keverednek. Fülei enyhén hegyesek. Mivel a vidék, ahol él, állandó hóba burkolózik, ruhái szőrmések, vastagok, mégis olyan kecsesen és kényelmesen elasztikusak, hogy könnyedén mozog bennük, miközben védik is testét a hidegtől. Mások sokszor gondolják, hogy valójában ez a bundája, pedig nem, csupán ruhái védik magas és sudár termetét, amely bár izmos, hiszen a túlélés érdekében állandóan meg kell küzdeni a természettel, mégsem kimondottan robusztus, mint inkább a karcsúbb, ruganyosabb fajta. Ahogy maga is inkább ügyességével mintsem fizikai erejével igyekszik mások fölébe kerekedni.
Jellem: Kíváncsi, ugyanakkor tartózkodó fajta. Az Éjárnyakon kívül még sosem bízott meg senkiben, mert tapasztalta már nem egyszer, hogy más fajok mennyire képtelenek megérteni életfelfogásuk és feladatuk és az ilyen vegyes jellegű kapcsolatok mindig árulással végződtek, amire nincs szüksége. Főleg, hogy egyébként sem bánik jól a szavakkal. Sokan agresszívnek és erőszakosnak tartják még saját fajtársai közül is, pedig igazából nyers és gunyoros hangneme csupán a legnagyobb fokú őszinteségéről tanúskodik, csak hát, nagyon kevesen viselik el a kritikát ilyen őszintén a szemükbe hányva. Pedig alapvetően nem is elítélő fajta, egyfajta általános - látszólagos - közönyösséggel viseltet a dolgok iránt még akkor is, ha alapvetően érdekli és foglalkoztatja az adott dolog. Bár tény, őt csak az apróságok érdeklik, a jelentéktelen badarságok, ami igazán fontos, vagy mások szerint grandiózus és meghatározó, az valahogy annyira nem - például sosem kérdőjelezte még meg a feladatait, más fajok képviselőinek ilyen irányú, saját életüket menteni próbáló kérdései nem zavarták össze, mert nem érdekli, hogy ha ez meg az nem lenne, ha ő nem akadályozna meg dolgokat, akkor a világ sokkal jobb/rosszabb is lehetne, egyszerűen tesz rá. Nem hisz a nagy horderejű dolgokban, mert azok általában torzulnak, neki az a feladata, hogy a szélsőségeket kimetssze a világból, mert a mindenáron uralkodni akaró jószándék ugyanolyan káoszt képes okozni, mint a heveny gonoszság. Ezzel szemben órákat tud elmélkedni azon, hogy az éjjeli lepke miért olyan ívben repül, ahogy, miért ott pihen le, ahol, a növények milyen pózban szenderednek álomba és az vajon kényelmes-e nekik, egyáltalán éreznek-e kényelmet és kényelmetlenséget, milyen lehet nappali fényben a színe az általa ismert dolgoknak, a holdsugár milyen mértékben módosítja a térérzékelést, mennyire képes álombeli helyszínre varázsolni gondolatban különböző habitusú lényeket, miért fogja meg az egyiket, miért hagyja hidegen a másikat és még sorolhatnánk. Egyszóval sokan csak elvontként jellemzik, számára azonban ez az általános, és nem érti, mások mit hőbörögnek annyit bizonyos “felesleges” dolgokon, és miért nem foglalkoznak olyan apróságokkal, mint amivel ő, s gyakran veti fel a kérdést: hogy törődhet valaki a nagy dolgokkal, ha még a kicsikre sem képes figyelni, és kb. ennyi is a véleménye tömören úgy mindenkiről körülötte: egy rakás idióta, aki nagyról álmodik, de még a kicsihez is érzéketlen tuskó, egy nagy halom javíthatatlan álmodozó.
Élettörténet: Cysgod viszonylag fiatal, csupán 132 évvel ezelőtt keletkezett. Pengéje, amelyet örökölt, a Hold fényéhez hasonlatos ezüstben díszelgő szabálytalan szablya, amely egykor egy igen fontos Éjárnyat szolgált, aki azét adta életét, hogy a nagy háború kitörésekor elfogott és bebörtönzött Éjárnyakat kiszabadítsa, s ezért életét is adta, így Cysgodot, már csak elődje tiszteletére is igen nagy becsületben tartják, és gondos ugyanakkor szigorú nevelést kapott, mielőtt 50 évesen csatlakozott volna az Éjárnyak munkájához. Azóta több kisebb problémát oldott meg az egyensúlyt szolgálva, s lassan fejlesztve képességeit felfelé tornázta magát, így ma már a közepes szintű harcosokhoz számolják és egy fokkal komolyabb problémákkal is foglalkozhat, ugyanakkor még a nagyobb horderejű ellenfelektől távol tartják. Amit annyira nem is bán, mert elég élénk nyomott hagyott lelkében egyik igen jó barátjának halála. Különösen az keserítette el, hogy szerencsétlen teljesen értelmetlenül vesztette életét egy orv támadás során, amelyet az Éjárnyak meggyengítése érdekében vezettek a démonok világának hatalmasságai ellenük. Nem is szereti amúgy a közös akciókat, jobban szeret egyedül munkálkodni, mert ő nem a szembe támadunk típus, hanem a “bérgyilkos”, aki valódi árnyként lopódzik áldozata mögé, hogy végezzen vele. Nem kifejezetten vérengző típus, de jobban szereti azokat a munkákat, ahol egyszerűen ki kell iktatni valakit, mint a meggyőzést igénylő melókat, egyrészt mert nehezére esik a normális kommunikáció, és általában ha megszólal, mindig az ellenkező hatást váltja ki, hanem azért is, mert a meggyőzésen alapuló munkákkal szemben a gyilkolás nagyobb életbiztosítás, és ezerszer kisebb a kockázat, s valljuk be, Cysgod nem az a típus, aki szeretne meghalni ilyen fiatalon.
Hobby: Szereti kilesni az emberek, ezen egyszerű kreatúrák álmait.
Foglalkozás: Éjárny
Extrák: A faj neve, amihez tartozik: Éjárny * Feladatuk, hogy kordában tartsák az éj lényeit, egyeseket segítve, másokat akadályozva vagy egyenesen elpusztítva, így őrködnek a világ rendjén, biztosítva az egyensúlyt. Hasonló párjaik a nappal szülöttei, a Églángok, akikkel sosem találkozhatnak, mivel ahogy megjelenik az első napsugár, már védett helyre kell húzódniuk, míg az Églángok a nap sugaraival érkeznek. A mitológiák tévesen az Églángokat a szerencse az Éjárnyakat a balszerencse hordozóinak tartják, mivel úgy vélik, az Éjárnyak a gonosz események kirobbantói, mivel az ármány, a gonoszság, az álnokság mind-mind éjszaka erősödik fel, míg nappal minden sokkal nyitottabb, optimistább. A varázslények azonban tudják, hogy mindkét faj semleges, nem tűrhetik sem a túlzottan sok jót, sem a túlzottan sok gonoszt, s ezért, mielőtt terveiket megvalósítani igyekeznek, megpróbálják meggyengíteni, megzavarni munkájuk, illetve előlük rejtetten igyekeznek akcióikat lebonyolítani. Így az igazi zűrzavaros idők mindig akkor következtek be, ha az Éjárnyak és az Églángok száma megfogyatkozott, vagy sokukat valamilyen mód fogságba sikerült ejteni. * Fegyvereik speciálisak, csak ők képesek megidézni és használni őket, s ha véletlen valakinek sikerülne kiverni a kezükből, a speciális penge azonnal csupán asztrálmásolatává válik, és senki más nem képes megfogni őket, csak átnyúl rajtuk, egyedül a gazdájuknak reagálnak, még más Éjárnyaknak/Églángoknak sem, hacsak nem önként adják azt.. Úgy tartják, ezek a különböző alakú többnyire kardszerű pengék az Egyensúly Kardjának töredékei, s a legnagyobb katasztrófák idején egy Égláng és egy Éjárny összegyűjtheti saját népe szilánkjait - persze csak ha önként ruházzák át rá - s ketten képesek összeolvadni, s életük feláldozásával visszaállítani a harmóniát az egyesült Egyensúly Kardjával, amely a feladat elvégzése után ismét darabokra foszlik és visszakerül az egyes fajtagok tulajdonába. * Az Éjárnyak és az Églángok nem születnek, hanem teremtetnek, s csak akkor születik új tag a fajba, ha egy meghalt, tartva a fajon belül is az egyensúlyt. Természetesen a fiatal Églángok és Éjárnyak gyengék, és kiképzésre szorulnak, így védelmük szintén igen fontos feladata az idősebb generációknak.
Képinfo: nem én rajzoltam, csupán illusztráció (Syrkell)
| Engedélyezve: |
2011. 07. 16.
2013. 02. 08.
|
Módosítva: 2013. 02. 08. 15:23:02
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
