Név: Renard Lamiraqui (Lyrarris)
Kategória: Yaoi
Feltöltő: timcsiikee
Kor: 30
Külső leírás: Férfias, magas, izmos, karakteres, s igazán vonzó, a maga sötét módján. Két kedvenc színe van, a fekete és a világoskék, esetenként a tört fehér. Arca hihetetlen adottságokkal rendelkezik, bőre hibátlan, vonásai finomak és határozottak, szemei olyan jeges kékek, hogy ha belenéz az ember különös fagyos érzés járja át. Ujjai kecsesek, megjelenése mindig minden szemet magára tapaszt. Hosszú haja ezüst színben pompázik, ami még különlegesebbé teszi megjelenését, hisz korában az effajta pigment hiányos betegség igazán ritka volt. Bőre ezért is fehérebb és érzékenyebb, haja pedig „színtelen”. Mindig ápolja ezért puha tapintású és tükörcsillogású. Fellépések alatt mindig hord monoklit és kesztyűt, ruházata kedvenc színeiből áll, sőt a kellékek is.
Jellem: Összetett lélek, szinte kiismerhetetlen. A színpadon lenyűgöző, sötét kedvesség lengi körül, sátáni sugallattól fél mindenki, holott csak a környezet és beszédstílusa tehet erről az érzésről. Más emberekkel szemben a hétköznapokban kissé lenéző, gőgös, fukar a szavakkal, mégis mindenki tiszteli, mert nem annyira nagyképű, mint a legtöbb „sztár”. A magánéletében viszont olyan, amit kevesen hinnének el róla. Nem az érzelmek, hanem a vágyak hajtják, számára a kívánalom és a vágy az uralkodó érzés, s emellé társul különös vonása. Ez nem más, mint a szenvedő arc látványa. Szerinte a fájdalommal kevert gyönyör az, ami a legerősebb, s ezt nem csak magán, főként partnerein éli ki, mivel izgatja a látvány. Társai között nyílt titok, hogy saját neméhez vonzódik, aki bármi megjegyzést is mer neki tenni, az magára vessen. Még nem volt ilyen eset. Összességében mondhatni egy hűvös, magának való alak, aki nem kerüli a társaságot, de csak akkor van emberek között, ha muszáj. Jobban szereti a „magányt” ahol csak a saját kis társa, avagy olyan személy az életében aki eltűri, vele tölti az időt.
Élettörténet: Párizsban született, s babaként elég gyenge volt, mivel édesanyja saját testvérétől volt terhes, s ő lett eme szenvedés gyümölcse. „Családja” olyan szegény volt, hogy szinte utcakölyöknek volt nevezhető, de mindig azonnal kitűnt a tömegből fehér hajával és kék szemeivel. Utcai pajtásai megtanították lopni, hogy ha valamit szeretett volna, csak egy csokit, csak így szerezhette meg, később olyan kifinomulttá váltak ujjai, hogy ha rajta is kapták, nem tudták rá bizonyítani, mert könnyedén el tudta rejteni az elcsent tárgyat. Amikor a kamaszkorba lépett, a városba egy különleges cirkusz költözött. Nem vándorcirkusz volt, hanem egy épületbe költöztek be. Egy olyan hely, ami csak a gazdagok kiváltsága, étteremmel egybekötött előadások, de nem olyan szórakoztató, mint elsőre gondolnánk. Goth Cirkusz. Minden embert sötét giccses ruhában lépett fel, az előkelőség és a nyomor összekeverése olyan különlegességet teremtett, hogy még a vallásosabbakat is maga köré csalogatta. A „cirkusz” vezetője egy kegyetlen, vasmarkú férfi volt, aki minden meghallgatáson részt vett. Párizs tele volt tehetséges emberekkel, mind jelentkeztek a tagfelvételre, főként rászorulók, de Renard azonnal megragadta a figyelmét. Szépsége fiatalként hihetetlen volt, s csak a kissé piszkos életmódja csorbította ezt a látványt. Tehetsége már ezen a meghallgatáson is látható volt, de nem volt elég ahhoz hogy tag legyen. Az igazgató szárnyai alá vette, soha többet nem ment haza Renard, azóta sem tudja mi van anyjával, sőt már nem is érdekli. A férfi megtanította mindenre, amit tudott, kapott könyveket, sokat gyakorolt és igazi művész lett már egész fiatalon. Nagyon is élvezte ezt az „életet” mindaddig, míg a férfi segítségéért cserébe a testét kérte, s kénytelen volt megadni. Tisztelte és szerette a férfit, apjaként tekintett rá, hisz soha nem volt rendes családja, de amit akkor átélt örökre nyomot hagyott benne. Az első alkalommal, amikor megkaparintotta testét, olyan fájdalmas gyönyörökkel ismertette meg, mint soha, ráadásul az volt életében az első alkalom. Fiatal volt, tele félelemmel, félelem a fájdalomérzettől, s az utolsó utáni pillanatban megölte a férfit, akitől annyi mindent kapott az életben. Ez után teljes jellemváltozáson ment keresztül, csendben, egyedül. Már akkor furfangos volt, s hála eszének kihasználta a sokkos helyzetet, s papírt hamisítva elintézte, hogy ő legyen az új igazgatója a cirkusznak. Ezt persze csak az ott dolgozók tudják, soha nem mutatkozik be a hely igazgatójaként, szerette rejtegetni az emberek előtt, főleg fellépései alatt.
Hobby: Ön és mások kínzása, közben pajzánkodás, új trükkök feltalálása, borok gyűjtése.
Foglalkozás: Goth Cirkusz igazgató, fellépő bűvész.
Extrák: Van egy Párizstól nem messze fekvő faluban egy hatalmas telke, ahol szőlőt termeszt, külön embere van rá aki gondozza a telket, és bort készít neki. Mivel nem olyan rég óta rendelkezik a telekkel, így ritka borokat is gyűjt néha, amiket későbbre eltesz, néhányat elfogyaszt amikor kedve tartja *** soha nem talált még olyat, aki hosszú távon elviselné jellemét. Sokan próbálkoztak már nála, de a nőknek esélye sem volt, s a fiúcskák is hamar megbánták a próbálkozást. Nem bánja, hisz neki csak egy a fontos ilyen téren. Saját maga.
| Engedélyezve: |
2011. 05. 29.
|
Státusz: Aktív
|
