Név: Miko
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Ereni-chan
Kor: 19
Külső leírás: Számos előítélet veszi körbe a Mikulás fiát, nem csak a jellemével, de a kinézetével kapcsolatban is. Mindenki azt gondolná, hogy egy elhízott, mogyorókrémes szendvicset zabáló, XXL-es ruhaméretnél meg sem álló valakiről van szó, pedig hát ebben is csalódnunk (??) kell. Ugyanis Miko teljes egészében anyja testalkatát örökölte, izmos, szép felsőtesttel rendelkezik, pedig életében nem gyúrt, és még édességet is evett tonnaszámra. Ez talán amolyan genetikai vonás is lehet, mivel apja sem volt kövér, csak idősebb korára punnyadt el egy kicsit. Mikonak tejszőke haja, és jégkék szemei vannak, bőre pedig amolyan fehércsoki árnyalatban játszik. Eléggé lezser a ruhaviselete, szereti magát villogtatni, mindazonáltal belé van kódolva az is, hogy pirosbuzi legyen. Már csak megszokásból is pirosat hord, akkor is, ha éppen nem az ártatlan, mit sem sejtő gyerekekkel „tesz jót”. Szereti a csuklószorítókat és védőszemüvegeket, bár ezeket inkább csak kiszállításnál veszi fel. Bal arcán egy hosszú heg éktelenkedik, ezt még kiskorában szerezte be, mikor az egyik rénszarvas majdnem agyontaposta. Szerencséjére ennyivel megúszta. Nem fázós, de ennek ellenére nagy kabátgyűjteményt tart otthon, meg sál és kesztyűgyűjteményt, ez is valami öröklött Mikulás gén lehet. Ha normálisan tudna öltözködni, talán még el is vegyülhetne a pórnép között. De nem tud.
Jellem: Mivel a Mikulás fiacskája, mindenki arra számítana, hogy egy jól nevelt, kedves kis gyerekszerető emberkéről van szó, holott messze nem. Már fiatalabb korában is nagyon lázadó volt, csínyeket eszelt ki a kis manók, krampuszok, vagy éppen Mikulás Faluban élő gyerekek ellen, és jókat nevetett rajtuk, mikor azok az egyik csapdájába beleesve szitkozódtak, vagy éppen pityeregtek. Apja ezt nem is nézte jó szemmel, éppen ezért nemegyszer meg is bűntette fiát, aki ettől nem javult meg, sőt, sokkal rosszabb lett. Tinédzser korára már úgy-ahogy kinőtt a szivatásokból, a tanárai a fejébe verték Lappföld minden szabályát, amitől ő csak egyre több utálatot érzett az egész iránt. Mivel nem nagyon barátkozott vele senki, és iskolába se járhatott, anyja mellett keresett menedéket, aki mindig meghallgatta, és olykor segített is neki megoldani a problémáit, vagy tanácsot adott. De minden igyekezete ellenére, a gyermeke azért mégiscsak elszigetelve élt a valódi közösségektől, így nem csoda, ha tévesen vagy egyáltalán nem jól valósította meg azokat a tanácsokat. Akkor az anya nagy nehezen rá tudta beszélni Mikulást, hogy Miko hadd töltsön egy kis időt New York-ban, az ő szülővárosában, ahol mellesleg egy Mikulás-játékcég is működött. Mikulás bácsi végül belement, minden félelme ellenére, hogyha a fia meglátja a „valódi” világot, még jobban kicsapong, és nem fogja átvenni a helyét. Ez valamilyen szinten meg is történt, a felhőkarcolók rengetegében Miko ezernyi ismeretlen dolgot fedezett fel, és onnantól még jobban elvágyott Lappföldről. Születésnapjára is mindig egy utazást kért más városokba, ez a Mikulás műhelyében mindenkit aggasztott, de nem tették szóvá. „Így is elég átok már ez a fiú a Mikulásnak”, gondolták. Miko viszont a kis látogatások alkalmával egyre informáltabb lett az ottani világról, lassan már meg is állta a helyét, minden furcsa mellékhatás nélkül. Jellemileg viszont nem sokat változott, ugyanolyan bunkó és gyerekes maradt. Mikor végre örökölte a Mikulás helyét, gyorsan el is húzott Finnből, és New Yorkban telepedett le, az ottani családi cég vezetőjeként. Azóta egész tűrhető személyiség, bár még mindig leáll ötévesekkel vitatkozni egy nyalókáról, vagy éppen az apja hitelességéről. Ez elég idegesítő, főleg, ha valaki hosszabb ideig van a közelében. Éppen ezért kerüli is minden épeszű élőlény.
Élettörténet: Finnországban született, Lappföldön, a Mikulás legkedveltebb lakóhelyén. Apja ugye a jó öreg puttonyos bácsi, de anyja már nem Holleanyó, vagy a jégboszorkány, csupán egy egyszerű angol nő, akire a Mikulás az egyik kiszállítása alatt vetett szemet. Persze a korkülönbség már akkor sem volt kevés köztük, tekintve, hogy Mikikénk sokkal tovább él, mint egy átlagember, ezt részben lappföld védelmezőinek is köszönheti, a manóknak, akik a fiatalság szérumát adják neki. Szóval Miko apja ki is vetette hálóját a gyanútlan angol hölgyikére, így mire az észbe kapott, már Lappföldön melegítette az egyik ágyat. Azóta már lényegében megszokta, hogy soha életében nem hagyhatja el a havasokat, hanem a gyerekek jótevőjének kell segítenie, és közös fiúkat nevelnie, aki sajnos nem éppen az apucijára ütött, maximum csajozásban. Miko egy decemberi éjszakán született, pontosan december 6-án hajnalban, és igen, kis manók százai számolták át, hogy ez az idő pontosan kijöjjön, ugyanis egy Mikulás Csak-És-Kizárólag ezen a napon születhet meg. Miko épp ezért a születésnapját is utálja. A gyerekkora habostortákkal, cukorbotokkal és rénszarvas-lovagoló versenyekkel volt tele, élvezte, egészen addig, míg oktatni nem kezdték neki a „Mikulás” mesterséget. Megtanították szánt vezetni, a szánnal fölrepülni, ajándékot csomagolni, és kívánság listát olvasni… és tanulni, a gyerekek nevével és kérésével együtt, bár valószínűleg ez már csak apuci ráadása volt. Ugyanis Mikoval nem nagyon kedvelték egymást. A nézeteltérésük a taníttatás elején kezdődött (mikor a fiú apja szemébe mondta, hogy nem akarja átvenni a helyét) és végződött Miko 18. születésnapján, a napon, mikor örökölte a családi bizniszt, de ezzel egyidőben apjára is súlyos betegség tört rá. A hegyekhez közeli kis Mikulás Faluba szállították, jelenleg is ott lábadozik. Miko pedig elhúzott Finnországból, és soha nem megy oda, csak ha épp a kötelességét kell végeznie, amit utál. „Valódi” életében cégvezető, több játékgyártó cég feje, bár ez is a família vállalkozása. És bár Miko még mindig nem akarja ezt csinálni, kénytelen rá: a lelkiismerete minduntalan közbeszól, mikor abba akarja hagyni. Hiszen apja csak rá számíthat…
Hobby: Rengeteg édességet bezabál, főleg cukorbotokat, ez már tényleg hobbiszámba megy neki (de nem hízik meg, akármennyit is eszik). Szereti még a kiskölyköket szekálni, és a nap 24 órájában ugyanúgy viselkedni, ahogy ők.
Foglalkozás: A Mikulás édesdrága fiacskája, és számos játékokat gyártó cég vezetője
Extrák: Nem csak az embergyerekeket szivatja, örömét leli abban is, ha a tőle alacsonyabb rangban lévőket készítheti ki. Otthon tart egy Husky szánhúzó kölyökkutyát, akit Pudingnak hív, valamint Lappföldön van még egy saját szarvasa, akit roppant kreatívul Rudolfnak nevezett el. A hűtője tele van édességgel, sőt, a lakásában is legalább -10°C-kal hidegebb van az alap hőmérsékletnél, hála a lappi havasokban megszokott időjárásnak. Amúgy egy nagyobb panelben él, hiányolja is a régi kényelmet, de valahogy már sikerült megszoknia, hogy csótányok és patkányok a lakótársai. Igen, utál takarítani. Ez számos dolog egyike annak, amit utál. Utálja még a rózsaszín dolgokat, de legjobban a bojtos Mikulás sapkát. Ő mindig kétbolytosat hord helyette! És gyűlöli a gyerekeket is. Naggyon!!
Képinfo: Mazjojo (http://mazjojo.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2011. 03. 09.
2013. 10. 16.
|
Módosítva: 2013. 10. 16. 20:14:04
Módosította: Ereni-chan
Státusz: Aktív
|
