Név: Kazuki Aki
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: 42 (bár csak 20-nak néz ki)
Külső leírás: emberi kinézetében egy csinos, szinte görög szoborszépségű hölgyemény, derékig érő tűzvörös hajjal, titokzatos barna szemekkel és kecses mozdulatokkal. Első pillantásra látszik hogy ő nem egy a sok közül, mozdulatai kecsesek akár egy főnixé, bőre lágy és selymes. Démoni formája annyiban különbözik hogy szemei égővörössé válnak, és az addig visszahúzódó csendes teremtésből egy feltűnő jelenség lesz belőle, aki minden tekintetet magának követel, szenvedélyes és tüzes pillantással.
Jellem: emberi- félénk, vagy inkább rémült és igen bizalmatlan, ugyanakkor roppant kíváncsi teremtés, aki csak a háttérből szemléli a dolgokat, és neki az megfelel. Minden hirtelen dologra összerezzen és rémülten merevedik meg, lényegében egy nyuszira hasonlít. Kíváncsiságának nincsenek határai, ezért gyakran naivan esik bele a legnagyobb slamasztikába. De még ilyenkor is képes fenntartani a nemtörődömség látszatát. Az életében előforduló igen sok csalódás miatt senkiben sem bízik. Démoni- bizalmatlan de kíváncsi még mindig, de nem fog elfutni az árnyéka láttán, sőt ha veszélyben érzi magát, először hatalmas haragra gerjed és ha kell, foggal-körömmel védi magát az utolsó pillanatig. Igencsak csalafintává válik, akinél a cél szentesíti az eszközt.
Élettörténet: A főnixdémonok az idők kezdetén még nagyon gyakoriak voltak, és halhatatlannak számítottak, hiszen 200 év magasságában amikor megöregedtek, akár a főnixek elhamvasztották saját magukat és újjászülettek. Mivel igen ritka volt náluk a hím, gyakran váltogatták partnereiket a fajfenntartás érdekében. Ám ahogy felfedezték az emberek hogy milyen jó is egy ilyen démon, amit rabszolgaságba taszítva örökölhetnek generációkon át, szórakoztató áru lett belőlük, és így egyre kevesebb lett belőlük. Egy ilyen démon szinte sosem hal meg, csak ha idő előtt elégnek, mert akkor nem születnek újjá. Természetes halállal kell meghalniuk, a természet rendje szerint. Ezért kincsként rejtegették őket a világ elől, mégsem bántak velük emberségesen. Ezért kezdtek a korral fejlődni, és kialakítottak maguknak egy ént, amit a világ felé mutathatnak, hogy ne leplezzék le őket, és hogy szabadon élhessenek, de természetellenesen hosszú életük miatt képtelenség egy helyen tartózkodni hosszú ideig. Voltak akik szolgálatba menekültek a folytonos menekülés elől, mások fogságban születtek és éltek egész életükben. Emberi alakjukat csak akkor vedlették le, ha a szenvedélyükre tapintottak rá, egyeseknél a lovaglás, másoknál művészet, voltak akik a harcban élték ki vágyaikat. Amikor szívvel-lélekkel munkálkodtak valamin, akaratlanul előtört belőlük a démon, ezért is bújtak az effélék a szürke életmódba, és keresték a fajtájukbélieket, hogy utódokat hozhassanak létre. Kazu fogságban született, de anyja mindvégig titkolta őt, s a végén elszökve egy csodaszép palotából kosárba téve egy templom küszöbére rakta őt. Papnők nevelték, és mivel szigorú szabályok szorították őt, s ellenkezés sosem jutott eszébe, talán sosem vették volna észre, mert hosszú életét annak tulajdonították, hogy egy Isten ereszkedett le közéjük. Természetesen híre ment a hosszú életű istennőnek, és véget értek a szép napok, mert a tehetősebbek között mindig ott terjedt még a legenda, hogy élnek még a főnixdémonok. Ő addig nem tudta hogy ki is ő valójában, így amikor egy fényes udvarba került, és tanítani kezdték, a tánc vált a szenvedélyévé. S ahogy belelendült, úgy ébredt fel benne rejtett énje, és egy váratlan délutánon az udvart és lakóit porrá égette. A tűz az eleme, így ő nem égett el, de kétségbeesett, és elmenekült. Azóta igen ritkán táncol, ha teheti, kerüli is mert fél saját magától, hiszen nem tudja hogy élnek-e olyanok mint ő, úgy tudja ő az utolsó a földön. A tűzeset után úgy hitte hogy ő a megtestesült gonosz, és számtalanszor megpróbálta megölni magát, de valami mindig az utolsó pillanatban feltartóztatta. Emberi alakjában vándorol a világon, és örök szenvedésre ítélte magát, ám ha nagyon ritkán elszabadul a belső pokla, akkor őrjöng és pusztít ami csak a közelébe kerül. Olyan akár egy zabolázatlan tengeri vihar. Első ránézésre nyugodt és hűsítő habjai barátságosak a megpihenni vágyóknak. De ha valaki háborítani vagy korlátozni szeretné, világot rengető orkánnal súlyt le. Első életét éli így nem igazán hiszi hogy ő egy démon lenne, annak ellenére, hogyha az kitör belőle ennek teljes tudatában van.
Hobby: énekelgetés, főzés, vándorlás
Foglalkozás: kézzel készített csecsebecséinek árulása
Extrák: soha senkit sem engedett még közel magához, mert amint túl soknak érezte, megszökött. Nem szeret semmilyen korlátozást, vagy kötelességet, mindent úgy csinál ahogy jónak látja. Nem tartozik épp a hidegvérűek családjába
| Engedélyezve: |
2012. 08. 29.
2014. 05. 26.
|
Módosítva: 2014. 05. 26. 11:12:28
Módosította: Laurent
Státusz: Aktív
|
