Név: Hishikawa Royama
Kategória: Yaoi
Feltöltő: timcsiikee
Kor: 26
Külső leírás: Arckifejezésétől függően még a megjelenése és kisugárzása is teljesen megváltozik. Munkája során mindig inget, nyakkendőt és sötét nadrágokat hord, hétköznap is hasonló a ruházata, csak nyakkendő nélkül, és kevesebb tanári eleganciával. Általában szemüveget visel, főlek oktatás és olvasás során, de tv-zéshez már nem mindig, utcán is csak akkor, ha szüksége van rá. Élénk kék tekintet villan az emberekre, és helyzettől függően mindig mást sugall. Sötét hajkorona öleli körbe arcát, feje tetején olykor zselével vagy habbal állítja be, de mindig ápolt a külseje. Ujjai hosszúak férfiasak, teste hasonlóképp kidolgozott, régebbi sportnak köszönhetően.
Jellem: A hétköznapi életben egy kedves, rendes fiatalember, aki segítőkész, jó szívű, nehezen, de mégis zavarba hozható. A másik énje egy kegyetlen és szigorú „tanár”, aki rendíthetetlen, részletes, precíz, mindenre odafigyel és kicsit sem elnéző. Szinte szöges ellentéte valódi, hétköznapi életének. Ez nem hasonlítható személyiség szakadásnak, csupán az általa tanított tárgy iránti szeretete és tisztelete olyan erős, hogy teljes mértékben komolyan veszi, és úgy választja ki az erre méltókat, hogy szigorúságával csak pár embert tud maga mellett tartani, akik akár az ő szakmáját is választhatnák, avagy az ő ágazatát. Ha nem a saját karán tanít, hanem csak áttekintő tantárgyként, akkor bizonyos mértékig elnéző az ottani hallgatókkal szemben, hisz ő maga is tudja, milyen volt a tanuló kor, hisz nem rég végezte az egyetemet. Mióta egy közvetett visszautasításban volt része, nem igazán keresett társat magának, csak úgymond „megnézi magának a szépfiúkat”. Igazán szerelmes sosem volt még, de amíg el nem éri célját, hogy letegye a doctorandusi vizsgát, addig ezt az értést félre is tette, s csak unalmas perceiben fontolgatja, milyen jó lenne, ha lenne valakije.
Élettörténet: Kis korában minden féle akart lenni, „ha nagy lesz”, játékai mindig ideiglenes hóbortjához kötődtek, végül eljutott az iskolába, és csak a tanulásnak adta a fejét. Minden álma a süllyesztőbe került, és elbizonytalanodott, egészen középiskola végéig. Még azon évei alatt beleszeretett egy felsős fiú diákba, akit követett egészen az egyetemig, de soha nem került a közelébe, főleg mióta megtudta, hogy régóta egy lánnyal jár. Sok barátot szerzett az egyetem alatt, akik mind tudták milyen, mégis nagyon szerették, és ő is benne volt mindig, mindenben, hisz a kollégium már csak ilyen. Mióta doctorandus tanulmányainak utolsó évében van, már tanít is, azaz oktat az egyetemen, már saját albérletbe költözött, de keveset tartózkodik otthon, hisz „nincs kihez hazamennie” így inkább megmaradt régebbi ismerőseihez látogat be a kollégiumba, szórakozik a fiatalokkal, sőt még diákjaival is olykor. Néha visszavágyik a társaságba, de a saját lábra állás jobban vonzza. Mióta oktathat az egyetemen eléggé megszerette, már megvan a magas fokú diplomája, két nyelvvizsgája is, és már csak ez a doctorandusi cím hiányzik számára ahhoz, hogy hivatalos oktató legyen. Középiskola közben még kosárlabdázott, de az csak abban a korban maradt meg számára hobbyként, azóta már csak emlék, bár néha szeret még unaloműzőként játszani.
Hobby: Olvasás, zenehallgatás, úszás, kosárlabdázás, barátokkal szórakozás.
Foglalkozás: Jelenleg egyszerre hallgató és tanító.
Extrák: Barátai csak Roy-nak becézik, diákjai mindig vezetéknevén szólítják, vagy csak senseinek hívják. Kevés olyan tanuló, avagy hallgató van, aki kedveli, de ha valaki órán kívül is beszél vele, azonnal ráismer a valódi énjére, könnyű megkedvelni. Sok „protekció” és kemény munka árán érte el, hogy oktató lehessen, hisz saját tanáraival mindig jóban volt, el tudott beszélgetni velük órán kívül is, és mindig keményen tanult azért, hogy célt érjen az életben.
| Engedélyezve: |
2011. 01. 08.
|
Státusz: Aktív
|
