Név: Charlie Hillard
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Ereni-chan
Kor: 22
Külső leírás: Sötétbarna, tépett haja, és mélyzöld szemei vannak. Bőre nagyon fehér, ez azért van, mert szinte csak annyit mozdul ki, amíg hazamegy a munkából, különben mindig csak metrón vagy otthon ül, és a papírjait bújja. Szálkás izomzattal rendelkezik, és kicsit sovány, ennek ellenére gyakran rágyúr egy csöppet az alakjára, de eddig még nem ért el vele különösebb változást. Többnyire sötét színekben van, és nem nagyon figyel az öltözködésére, szerinte, akinek tetszik, annak így is fog, akinek meg nem, annak hiába csípi ki magát. Tekintete elég réveteg, a múltba néző, mivel tényleg csak a múltba néz. Egyedül egy emberrel szokott mosolyogni, de az ő jelenlétében is csak mértékkel. Nem szeret fegyvert venni a kezébe, nem szereti a vért és a rózsákat, mert szúrnak. Szereti viszont a teljesen eltakaró pulcsikat, van is neki jó pár a raktáron.
Jellem: Távolságtartó, minden mértékben. Ő az, akit még az sem hatná meg, ha valaki kamionszámra küldözgetné neki a virágot, nem venné figyelembe, persze ha csokit kapna, akkor teljesen megváltozna a véleménye, mivel hihetetlenül édesszájú. Nem sokat beszél, csak a tényeket mondja, hogy mit talált, mivel nincs megelégedve, és tulajdonképpen nincs is olyan dolog, amivel ténylegesen meg lenne. Futólag ismeri csak a munkatársait, és senkivel sincs igazán jóban, kivéve egy személyt, aki mellett tényleg ki tud kapcsolódni. Vele különleges szálak fűzik össze, és nem is tudja, mire menne nélküle. Eléggé ragaszkodó típus, ha valakinek sikerül elérni, hogy megszeresse, azt a személyt nem engedi el jó sokáig. Türelmes, képes akár hajnalokig tökölni egy kis darab DNS mintán vagy papírdarabon, csak, hogy minél előbb láthassa a végeredményt. Többet is vállal, mint amennyi a munkája lenne, és ebbe gyakran lelkileg bele szokott fáradni. Ilyenkor elég gyerekes és meggondolatlan tud lenni, de amúgy nehéz kihozni belőle a nem komoly énjét.
Élettörténet: Átlagos család átlagos gyermeke, átlagos élettel, átlagos tesóval. Mégis, ebbe a nagy szürkeségbe csak a legutolsó volt az, ami tényleg örömet okozott neki. A húga jelentette számára a fényt a ködben, az utolsó dolgot, amiért még érdemesnek látta a tanulást, a hétköznapok túlélését, az életet… enyhén depressziós volt, de ezt a testvérén kívül senki észre sem vette, ami még inkább a gödör fenekére taszította őt. Húga súlyos betegsége ellenére is törődött vele, és mikor meghalt, Charlieban egy világ omlott össze. Pláne mikor megtudta, hogy nem betegségben halt meg, hanem megölték. Mikor ez tudatosult benne, először majdnem megölte magát, de aztán rájött, hogy annak nem lenne értelme. Így hát belehúzott a tanulásba, és az életét arra tette fel, hogy megtalálja a húga gyilkosát. Könnyedén be is került egy nyomozócsoportba, és máig ezen dolgozik, sok más üggyel egyetemben, mivel át tudja érezni azoknak a családoknak a fájdalmát is, akiknek szintén megölték a hozzátartozójukat, és utál belegondolni ebbe a ténybe. A nap huszonkét órájában dolgozik, óránként fél perc pihenésekkel, és rejtély, hogy nem omlott még össze fizikailag. A nyomozócsoport külön kitüntetésekben is részesítette, amiért ilyen „szorgalmas”, de azt nem adták meg Charlienak, amit akár az elismerés helyett is boldogan elfogadott volna: a segítséget. Mivel nem segítettek neki, hogy előrébb jusson a húga ügyében. Sőt, mintha csak hátráltatni akarnák…
Hobby: Nyomozás, alvás, külföldi ételek kóstolgatása
Foglalkozás: Nyomozó
Extrák: Foglalt, Öcsimé.
Képinfo: Flayu (http://flayu.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2012. 01. 10.
2012. 01. 30.
|
Módosítva: 2012. 01. 30. 22:12:49
Módosította: Ereni-chan
Státusz: Aktív
|
