Név: Hateshiganai Rito
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 18
Külső leírás: Könnyed, légies megjelenésű, karcsú, roppant finom, nőies vonásokkal és hamvas, kívánatosan puha és fehér bőrrel megáldott fiatalember, aki nem riad vissza attól, hogy erre egy lapáttal akár tegyen is, ha előnye származik abból, hogy lánynak nézik. Hangja kellemes, kevésbé mély, a tenor és az alt között mozog attól függően, mennyire játszik rá. Haja világos, majdnem tejfölszőke, amely csapzottan omlik alá vállaira. Szemei kékeszöldek (bizonyos fényviszonyok között zöldnek, bizonyos fényviszonyok között kéknek tűnnek). Szereti a kényelmes, szellős ruhákat, amelyek főleg világos, paszteles színekben pompáznak. Az élénkebb színek közül egyedül a lilát szereti, abból is főleg a sötét, karakteres de élénk lilát. A kiegészítőket többnyire hanyagolja, egyedül az övet szereti, de azt fétisszerűen megválogatja.
Jellem: A legegyszerűbben egy hasonlattal lehetne jellemezni, olyan, akár a macska. Önfejű, a maga ura, s csak addig marad egy helyben, amíg kedve tartja, de ha érdeklődését veszti, vagy megszűnik az az előny, amit az adott hely/illető biztosított addig, szó nélkül áll tovább, s vissza sem pillant. Szabad lelkületű, hostként sokat tapasztalt, nem igazán lehet neki túl sok olyat mondani, amely kiakasztaná, egyedül arra allergiás, ha a haját bizergálják: ezt az előjogot hosszas munkával kell és lehet kiérdemelni. Külseje megtévesztő lehet, de valójában igen domináns, s megszokta, hogy amit akar, azt eléri. Az élethez való viszonya leginkább hedonista, osztja azt az ókori felfogást, hogy a mának érdemes élni, s nem számít a holnap, mert az majd a holnap problémája lesz. Mások szerint ez könnyelműség, szerinte inkább csak az életművész alkotó kreativitása.
Élettörténet: Ködös, esőtől terhes, szomorú novemberi napon jött a világra egy átlagos családban. Apja egyszerű kétkezi munkás volt, anyja viszont művelt értelmiségi családból származott, éppen ezért nagy hangsúlyt fektetett a fiatal Rito taníttatására, olyannyira, hogy már kisiskolás korában rengeteg különórára járt, és alig volt szabadideje, mindent szigorú menetrend irányított, csak az jelentett kivételt a hétköznapok monotonitásában, amikor apja néha-néha hétvégente elvitte valamerre kirándulni, vagy magával vitte a munkahelyére. (A férfi többnyire kézművesmunkákat végzett megrendelésre úri házaknál). Rito élete akkor változott meg, mikor apja egy súlyos baleset következtében elvesztette a fél lábát. Anyja még inkább bezárta abba a láthatatlan kalitkába, amelyet ő gondoskodásnak és jövője biztosításának nevezett, miközben az otthoni hangulat is egyre romlott, hiszen apja munkaképességének korlátozottá válásával komoly megélhetési problémákkal kellett szembenézniük. Természetes és szinte végzetszerűen egyértelmű volt, hogy a szabadságra vágyó, serdülőkorba érő fiúban megszületik a lázadás tüze, s az egyre nagyobb lánggal kezdi mardosni belülről. Tizennégy éves korára állandósultak a veszekedések, de többnyire kénytelen volt tűrni, kiborulásai nem hogy eredménnyel nem jártak, csak még szorosabbra fonták körülötte a szülői szigort, amelyhez immáron az apja is csatlakozott. Végül elhatározta magát, és kemény munkával feltornászta magát a legeslegjobb tanulók közé, s megpályázott egy külföldi ösztöndíjat, amelyet el is nyert. Ekkor érkezett a városba, szabadulva a szülői otthontól. Azonban nem folytatta tanulmányait, érdeklődését cseppet sem kötötte le a közgazdaságtan és a jog, amely felé szülei terelgették, helyette szinte kámforrá vált. Megszakított minden kapcsolatot korábbi életével, s belevetette magát az éjszakába. Pénze természetesen hamar elfogyott, s ekkor hozta össze a sors először az alvilág még legális keretek közé szorított rétegével, és lett host egy klubban. Lányos külseje, de határozott fellépése népszerűvé tette, s a régi különórák egy része is megtérült: az éjszaka “királyai” sorban álltak “lábai előtt heverve”, hogy megcsodálhassák táncművészetét, vagy érzelmes, szaxofonon megszólaltatott dallamait. A társaság azonban nem volt makulátlan, s magával szippantotta, így került kapcsolatba az alvilág mélyebb rétegeivel és lett futár, az éjszaka ismert csillagaként sötétségbe burkolózó árnyékká lett, s inkognitóját pont olyan ügyesen rejti, mint élvezi másik élete sztárságát.
Hobby: Nashikawa-tánc (Gésák számára volt kötelező régebben, őt az ebből áradó kifejezőerő ragadta meg a leginkább)
Foglalkozás: host
Extrák: Imádja a sült krumplit fagyival enni, valamint le lehet venni a lábáról bármikor egy érzéki masszázzsal. Allergiás a tengeri herkentyűkre. Tud szaxofonon játszani. A külsejére kényesen ügyel, ez hiúságából fakad, nem pedig munkájából, emiatt képes akár órahosszakat is azzal tölteni, hogy ápolja testét mindenféle kenceficével. Övmániákus, kisebb gyűjteménye van eme ruhadarabból. Következetesen mindig letagadja, hogy élne bármilyen hozzátartozója is, magáról nem szeret beszélni, ha mégis muszáj, sokszor hazugságokat harácsol össze, mert alapvetően senkit nem szeret a bizalmába fogadni. Ez alvilági ténykedéseinek is köszönhető, így könnyebb “láthatatlannak” maradnia. A neve jelentése: hateshinagai: megfejthetetlen, rito: dallam, ének.
Képinfo: Kine in Aqua ()
| Engedélyezve: |
2010. 10. 05.
2022. 06. 06.
|
Módosítva: 2022. 06. 06. 01:15:42
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
