Név: Gilbert Weillschmidt/Beilschmidt
Kategória: Hetalia Axis Powers
Feltöltő: Ereni-chan
Kor: 20
Külső leírás: Egyesek szerint platinaszőke haja van és vörös kontaktlencséje, alatta kék szemekkel. Ez a valószínűtlenebb feltevés, ugyanis sokkal biztosabb, hogy ezüstszín tincsei, sápadt bőre és bíbor szemei eredetiek, tehát albínó. Az albínókra jellemző, hogy gyenge testfelépítésűek, könnyen megbetegszenek, és hamar elhaláloznak. Hát Gilbert az összes pontot megcáfolja. Testfelépítése erős, és bár nem rendelkezik olyan izomzattal, mint öccse, és sokkal vékonyabb is, de azért még ő sincs elveszve. Folyamatosan edzésben tartja magát, így a betegség is kizárva, maximum enyhe elzöldülések lehetségesek, miután kiszúrásból felfalja Németország összes édességét, vagy éppen felzabál mindent a turisták elől, mert unszimpatikusak neki (a táplálkozása egyébként elég rossz). A halállal pedig jó haverok, igaz néha összekapnak és ilyenkor Gilbert milliónyi sebbel és horzsolással tér haza, de mindig hamar felépül, és a dolgok mennek tovább. Kinézetre tehát tényleg albínó, de az ezzel járó tulajdonságok valahogy kimaradtak belőle, ezért értenek sokan egyet az első feltevéssel. Vagy a dolog nyitja egyszerűen az, hogy német. Arca tiszta és jó vonású, általában egoista kifejezések széles repeltuálját produkálja vele. A vigyor szinte sohasem hiányozhat róla. 177 centiméter magas, de hiába idősebb Ludwignál, pár centiméterrel alacsonyabb tőle, és mellette gyerekesebbnek is néz ki. Gilbertet sokféle ruhában láthatjuk, de többnyire egyenruhában. Fiatalabb korában a Német Lovagrend egyenruháját hordta, azaz fehér nadrág és fehér, hosszú felső, a mellkasán fekete kereszttel. Később mindig az aktuális rend egyenruháját, láthattuk hosszú, kék köpenyben, amit szét is szaggatott Erzsi kedvéért, láthattuk vezetőibb egyenruhában, mikor Ausztria területeit foglalta el. Hagyományos egyenruhája azonban egy kék együttes fekete inggel és hosszú szárú csizmával, különböző kitüntetésekkel teletűzdelve (pl. SS vaskereszt). De a világháborúk tájékán látni még Gestapo vagy Luftwaffen egyenruhában is, valószínűleg mert militaritásként mindegyikhez volt egy kis köze. Természetesen ezekhez fegyverek is jártak, kard, majd idővel pisztoly és puskafélék. Egyikkel sem volt valami megnyugtató látvány. Az egyengöncöket tehát már eléggé megszokta, de most a 21. században nem ezeket, hanem különböző magát istentő ruhadarabokat hord, például ilyen feliratú felsőket: „I’m the king”, „Hier ist der Kaiser”, „I’m looking great, bitch please” vagy „I’m a prince and you’re my servant”. Ezeket természetesen nem abban a csillogós, flitteres verzióban kell elképzelni, ugyanis az olyanokért nem kifejezetten rajong, távol állnak a stílusától. Jól érzi magát a lengébb cuccokban is, szokása például rendszeresen villogtatni a felsőtestét, hogy mindenki lássa, milyen ószom is ő. A menő viselet tehát alap nála, de az elegáns sem idegen neki, bár ezt annyira nem részesíti előnyben. Ugyanakkor aranyos is tud lenni a fején üldögélő sárga, pelyhes kis csirkével, aki majdnem mindenhová követi őt. Mit is lehetne még mondani róla? Tipikus német szépfiú, aki tisztában is van azzal, hogy jól néz ki. Sajna túlságosan is.
Jellem: Tipikusan az a „ki, ha nem én?” jellem, tehát hihetetlenül öntelt és nagyon nagyra van magával. Az egója az egekben repked, hatalmasságnak képzeli magát annak ellenére is, hogy tulajdonképpen mindig csak öccse mögött kullogó volt. Az egójánál már csak a harciassága nagyobb, ő harcra született ország. Míg Ausztria a házasságaival kiutat talált a háborúból, addig ő továbbra is a csatározásnak szentelte az életét, így idővel a természete elég agresszívvé és szeszélyessé vált. Örömmel vesz részt a viaskodásokban, hiszen ezekkel csak több területet és elismerést szerezhet magának. Mert igen, hiúsága ellenére azért ő is vágyik az elismerésre, dicséretre. A többi országgal általában lenézően bánik, vagy éppen baltával menne nekik, ha tehetné. Ennek ellenére a gondoskodás halvány jele azért felfedezhető pár tettében, például Magyarországnak is odaadta a köpenyét, mikor annak szüksége volt rá. Az ő barátságuk egyébként érdekes, Poroszország még mindig próbálkozik néhanapján közös tevékenységet találni vele, annak ellenére, hogy Erzsébet már külsőleg is teljesen nőies. Talán csak nehezen enged el egy olyan jó barátot, mint amilyen ő volt, ez azt is bizonyítja, hogy ragaszkodó típus. Ennek az ellenkezőjét lehet megfigyelni, mikor gonosz terveket sző ellene, de nem csak ellene, hanem minden számára unszimpatikus személy ellen. Ez is a szeszélyességét mutatja. A nőkhöz pedig egyébként sem ért, nem mintha nagyon próbálkozna. Az is lég nagy trauma volt neki, mikor véletlen letapizta Magyarországot, még gyónni is elment miatta, utána pedig jó sokáig zavarba jött, mikor szembetalálkozott a lánnyal. Ebből is látszik, hogy Poroszország nem az a csajózós típus, annak ellenére sem, hogy a fandomokban többnyire magabiztos irányítónak van feltűntetve. Szerelmi ügyekben egyáltalán nem az, bár a szerelem is egyfajta harctérnek számít, a lélek harcterének. Lelki harcokban pedig még nem győztes típus. Nagyon bunkó és arrogáns tud lenni, mikor átutazóban van, de Németország az esetek nagy részében már vissza tudja fogni, így nem csinál akkora balhékat. A német szigor azért benne is megtalálható, néha már kínosan precíz és komoly. Bizonyítja ezt a rengeteg naplója, életének majdnem minden fontos pontja le van jegyezve, és elképzelni is félelmetes, mi történne, ha erről más is tudomást szerezne. A céljai érdekében átgázol mindenen is mindenkin, remek példa erre az első és második világháború, amit nem is Ludwig, hanem ő akart igazán. A hataloméhség és a kegyetlenség akkoriban annyira elborította az elméjét, hogy képtelen volt józan gondolkodásra, csak fürdött a győzelmek mámorában és szinte el is felejtette, kicsoda ő valójában, hogy milyen súlya van annak, amit tesz, és későn jött rá. Viselnie kellett a tetteinek következményét, ő pedig férfiasan meg is tette, bár belül tombolt és iszonyatosan fájt neki. Ez a seb már örökre megmarad a szívében, még ha fél évszázada volt is, nem múlik el. Arra különösen érzékeny, ha falaki felhozza ezt a témát, ilyenkor hamar elveszti a türelmét, főleg ha ő van okolva a történtekért. Tudja jól, hogy ő a hibás, tudja, miatta történtek rossz dolgok, de ő ezt el akarja felejteni. Csak ez sajnos nehezebb, mint azt gondolta volna. A porosz dicsőségét országa eltörlésével végleg összeroppantották, ám ő maga nem tört darabokra. A kezdeti nehézségek után összeszedte magát, és továbbra is megy a neki szánt úton, akármit is hozzon a sors… ő kivont karddal fogja várni.
Élettörténet: [Az élettörténet történelmileg pontatlan, az ország Hetaliabeli működése van leírva benne általam logikusnak gondolt időrendben] Egészen kicsi korától kezdve Germániával és öccsével, a Szent Római Birodalommal élt egy háztartásban. Már ilyentájt is elég harcias és hiú volt, néhány dolgot alanyi jogon megkövetelt magának, például a területeket. Rengetegszer próbálta Magyarország területeit elfoglalni egy-egy sikeres közös hadjárat után, ám ezeket a próbálkozásokat mindig visszasírta. A magyar minden ilyen alkalommal elpáholta, ő pedig a vetélytársának tekintette, sőt, lassanként a barátjának is. Sok időt töltöttek együtt, vadászni és harcolni jártak, ám egy napon Gilbert kénytelen volt szembesülni vele, hogy Magyarország nem fiú, hanem lány. Ezek után a kapcsolatuk eléggé megromlott, ugyanis Gil nem ért a lányokhoz, születésétől fogva férfiak vették körül. Útjaik tehát különváltak, sokáig nem is találkoztak. Ekkortájt kezdte tanítgatni öccsét, ám a kisebbik hamar túlszárnyalta még őt is, hatalmasabb és sokkal erősebb lett nála. Gilbert szeretett volna ugyanolyan kiváltságokban részesülni, mint testvére, ám meg kellett elégednie a militaritás szerepével. Azonban a Római Birodalom nem élt sokat, Ludwig elbukott, és csak egy idő után lépett ismét a színre Németországként. Gilbert feladata továbbra is a harc felé irányult, csak később lett országként elismerve, de mindig szó nélkül engedelmeskedett a feljebbvalóinak, akárkik voltak azok. Közülük a legjobban II. Nagy Frigyest tisztelte, szinte már az apjának tekintette. Ausztriát egyébként szintén a testvérének mondhatja, mégis hadat üzent ellene Spanyolországgal és Franciaországgal egyetemben (innen ered a Bad Trio), ám nem nyert azonnal, ugyanis Roderich segítségére sietett a magyar hadsereg, amivel rendesen meggyűlt a baja. A végső győzelmet azonban mégis ő szerezte meg, Erzsébet pedig azóta is követeli vissza tőle az elvett területeit. Gilbert egyébként kis ideig az Osztrák-Magyar Monarchia háztartásában is lakott, itt különböző gonosz tervekkel próbálta lejáratni Erzsit és Roderichet, méghozzá naplói segítségével. Ez hol sikerült, hol nem. Életének fontos pontja még a második világháború, ugyanis ezután fosztották meg országi címétől véglegesen. Manapság vagy egyik német testvérénél lebzsel, vagy hazamegy, bár egykori otthona már Oroszország része (ezért ez a ritkább). Gyakran látogat még Magyarországra rontani a levegőt, bár többnyire csak nyaralások alkalmával, Ludwig és Roderich ugyanis imádnak ide jönni. Ő pedig követi őket, hiszen nincs más választása, a szabad akarata elég korlátozott lett. Ennek ellenére még mindig ő a hatalmas és utánozhatatlan Gilbert… a személyiségét ugyanis nem tudták elvenni tőle.
Hobby: Harcolás, önimádás, mások agyára menés
Foglalkozás: Poroszország (Preußen, Prussia)
Extrák: Vezetéknevének kétféle írásmódja is van, mindkettő használatos || Országnevének formációi: Szent Mária német ispotályosai -> Német Lovagrend -> Porosz Hercegség és a Brandenburgi Választófejedelemség -> Porosz Királyság -> Poroszország || Öccsét gyakran nevezi Nyugatnak, ő maga pedig Kelet-Németországként is ismert || Jelképe: Gilbird (a feje felett köröző pici madárféle, már gyerekkora óta megvan neki, leginkább csirkére emlékeztet), sólyom || Szülinapja: 1701. január 18. (Porosz Királyság létrejötte) || Fővárosa: Berlin || Nyelve: német
Képinfo: K-anzu (http://www.zerochan.net/K-anzu)
| Engedélyezve: |
2012. 09. 29.
2013. 11. 12.
|
Módosítva: 2013. 11. 12. 06:53:29
Módosította: Ereni-chan
Státusz: Aktív
|
