Név: Dahwara Nah’seem Khali
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Onichi
Kor: 28
Külső leírás: Büszkén viseli népe jellemző vonásait. Bőre egészen sötétbarna árnyalatú, akárcsak vörösbe hajló tincsei, amik élő lángokat idézve ragyognak a lemenő sivatagi nap narancs fényében. Sokszor kelti azt a képzetet, hogy ő maga ég, de ez csupán délibáb. Általában szorosan összefogja, hogy ne legyen útban, ha harcra kerül a sor. Szemei a legértékesebb rubinként ragyognak, de mágiája használata közben izzó narancsvörössé válnak. Ilyenkor jelenik meg még több sötétvörös tincs hajában, de ezek idővel visszaveszik mélybarna színüket. Magas, még a népéhez képest is. Még azok is könnyedén rájönnek, hogy alfa, akik nem érzik meg mágiája lenyomatát. Vállai szélesek, teste izmos, mégis ruganyos. A harctéren mindig többre tartotta a sebességet és a mozgékonyságot, mint a puszta fizikai erőt. Mindennapos edzéssel tartja fent az egyensúlyt, ami egyszerre teszi őt tökéletessé és halálossá. Arca határozott, éles vonásokkal meghúzott műalkotás. Elsőre senki sem nevezné szépnek, mégis van benne valami megfoghatatlan, ami vonzza a tekintetet. Jobb szeménél egy apró tetoválás jelzi, hogy ő családja elsőszülötte. Az ékszereket nem igazán kedveli, csak hivatalos eseményeken visel egy-egy arany kiegészítőt, de a népénél sosem ezek jelezték a gazdagságot. Ellenben ruhái gyönyörű mintájú és színű anyagokból készülnek, amik nem csak a sivatagi forróság átvészelésében segítik, hanem családja befolyását is jelzik. Mint minden szövet, amit a tűz népe használ, ez is teljesen ellenáll a mágikus lángok erejének, pont úgy, ahogyan bőrük is. Bal karján csuklótól vállig egy hosszú, sav marta heg éktelenkedik, amit gyerekként szerzett egy óvatlan találkozás során. Nem szégyelli, de a hosszú kesztyűk és ruhák, amiket társaságban visel, legtöbbször elrejtik. A palotában töltött idő nagy részében, és az edzések során nem vesződik bonyolult ruházatokkal, egyszerű bő nadrágokat visel.
Jellem: A természete olyan, mint a magára hagyott parázs. Csendesen izzik, ártalmatlannak tűnik, de elég egy kis szellő, ami felszítja a tüzet, és a lángok pillanatok alatt elemésztenek mindent. Már gyerekkorától kezdve megfontolt, és kissé talán magának való volt, de az uralkodás terhe mindig is nyomta vállát. Amióta járni tud, arra tanítják hogyan maradhat életben. Mint minden gyermek a Tűz népében, hamar megtanulta a túlélés szabályait, a szigorú rendet és fegyelmet, ami ahhoz kell, hogy együtt tudj élni a sivataggal. Nem nevezhető kifejezetten kedvesnek, de ahhoz kétség sem fér, hogy igazságos és őszinte. Bár tudja, hogy a politika mezeje olyan, mint a futóhomokkal teli völgy, mégis elég jónak tartja magát ahhoz, hogy átjusson rajta. A népe kedveli, és ha nem is merik kimondani, várják, hogy minél hamarabb átvegye apjától a trónt. Ha kimerült, sokkal könnyebb kibillenteni nyugalmából, és ha ez sikerül, jobb, ha senki sem marad a közelében. Olyankor egy futótűz sem képes akkora pusztításra, mint ő. Tiszteli az életet, és még jobban tiszteli, ha valaki elég erős ahhoz, hogy életben maradjon. A sivatag próbára teszi az embereket, de akik túlélnek és alkalmazkodnak, méltóak a figyelmére. Akárcsak népe többi tagja, ő is nehezen alakít ki kapcsolatokat, a spontán kötődések elkerülése miatt csak családtagjait érinti meg kesztyű nélkül. Néhány gyerekkori barát és tanító került csak közelebb hozzá. Az egyetlen kivétel a húga, aki bármit megtehet vele, és akiért gondolkodás nélkül áldozná az életét. Tudja magáról, hogy a férfiakhoz vonzódik, és ez nem is okozott semmilyen problémát a családjában. Az egyetlen, amire figyelnie kell, hogy egy omegát válasszon párként, akivel biztosíthatja az utódlást. A mélyebb érzelmeket sosem engedte meg magának, hiszen számára a nép kell, hogy első helyen szerepeljen. Ennek ellenére valamilyen szinten ragaszkodik az ágyasához, akit már hosszabb ideje tart maga mellett. Talán kissé önző és bírtokló, de ez nem meglepő, ha valaki alfa, herceg, és a sejtjeit átitatja a tűz mágia.
Élettörténet: A Tűz birodalom jelenlegi uralkodójának első gyermekeként született, egy folyamatosan hanyatló országba. A négy birodalom ugyan évtizedekkel ezelőtt megkötötte törékeny békéjét, de a háború időszakai mély sebeket hagytak a sivatagban rejtőző birodalmon. A háborúnak mindig voltak ellenzői, és ahogy az ország egyre mélyebbre süllyedt a veszteséggel járó pokolban, a nép elégedetlenné vált. Dahwara nagyapja képtelen volt tartani magát a háború és belső konfliktusok kereszttüzében, ezért meg kellett adnia magát. A saját népének. A többi birodalommal pedig megszakított minden kapcsolatot, és visszavonult a homokdűnék árnyékába, nyalogatni a sebeit. Hosszú, küzdelmes időszak volt, míg a rend helyre állt, és ez legnagyobb részt Dahwara apjának köszönhető, aki másképp látta a világot, mint elődjei. Belátta, hogy a büszkeség és az agresszió csak hanyatláshoz vezet. A tűz birodalom mindig is önellátó volt, sosem épített ki komoly kereskedelmet más népekkel, de az utóbbi néhány évben ez is összeomlani látszik. Egyre hosszabb és forróbb szárazság pusztít, az eső alig látott kincs. A folyók és oázisok lassan kiszáradnak, a nép szenved. Az éhínség és a vízhiány olyan állapotokat szült, amik már tarthatatlanok. Dahwara gyermekként még a palotát körbe ölelő zöldellő oázisban játszott barátaival, itt tanult meg úszni, nevetve kergette a színes tollú madarakat, de majd tíz évvel fiatalabb húga ebből már keveset élhetett meg. Az életét tanulás, és az uralkodásra való felkészülés töltötte ki. Ha éppen nem politikai témájú könyveket bújt, harci stratégiákat tanulmányozott, vagy az kiképző pályán nyelte a finom sivatagi homokot, akkor gyakran osont ki magányosan a sivatag forróságába. Tökéletesen kiismerte a legtöbbek által biztos halált ígérő területeket is. Tanult elődei hibájából, és nem szándékozik újabb háborúba sodorni népét, sőt amióta csak adnak a szavára, hajthatatlan makacssággal próbálja rábeszélni apját a tárgyalások megkezdésére. Ő látja, hogy csak úgy vészelhetik át a jelenlegi hanyatlást, ha másoktól kérnek segítséget, még ha ez ellent is mond a népükre olyannyira jellemző konok büszkeségre. A központi palota oázisa az utolsó menedék, de ez sem tart már ki soká, és az a birodalom vesztét fogja okozni. Ez volt az a pont, ahol apja végre engedett, és beleegyezését adta a tárgyalások megkezdésének. Dahwara tisztában van vele, hogy ez talán kényszerű politikai házasságokat, megalkuvást és esetlen meghunyászkodást jelenthet a számára, de képes bármit vállalni a népe érdekében.
Hobby: Lovaglás, edzés
Foglalkozás: Herceg
Extrák: A Tűz népében a párok mágiával jelölik meg egymást, pecsétet égetve társuk bőrébe. Ezek a mágiával átitatott lángok az egyetlenek, amik heget hagynak maguk után. A folyamat fájdalmas ugyan, de a legszentebb dolognak számít náluk. Ha valaki jelet visel, azt mindig láthatóvá kell tennie, így jelezve mások számára, hogy tartsanak távolságot, és ne érjenek hozzá. *** Kiválóan bánik a karddal, de leginkább mágiájával szeret harcolni. Feszültséglevezetésként is szokta használni a küzdelmet, bár nem akad legyőzője. A mágikus erejével talán csak az apja vehetné fel a versenyt, de túlságosan tiszteli ahhoz, hogy valaha kihívja őt.
Képinfo: Nem saját kép (https://i.pinimg.com/564x/2f/6d/1b/2f6d1b5e4b42920445d5b786838e24b6.jpg)
| Engedélyezve: |
2024. 06. 10.
|
Státusz: Aktív
|
