Név: Eion
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Onichi
Kor: 110
Külső leírás: Nem túl magas, karcsú fiú, akiben még több a fiatalokra, mint a felnőtt férfiakra jellemző vonás. Szőke tincseibe néhol rézvörös szálak vegyülnek, amik szinte ékszerként ragyognak a napfényben. Elől rövidebbre szokta vágni őket, de hátul már háta közepéig érnek. Gyakran fon bele gyöngyöket, szalagokat, virágokat, vagy az erdőben talált madártollakat, bár katonaként ebből vissza kellett vennie. Bőre napcsókolta aranyszínű, amit csak még tökéletesebbé tesznek az arcán megbújó szeplők. Apró orra és kerek arca gyermekien bájossá teszik, de vonásaiban ott rejtőzik a lehetőség, hogy pár évtizeden belül gyönyörű férfivá váljon. Szemei smaragdzöldek, tökéletes tükrei az érzelmeinek. Többnyire vidáman csillognak, de fájdalmait és félelmeit sem tudja teljesen elrejteni miattuk. Mosolya a fő fegyvere, ami mögé rejtőzni próbál ezekben a helyzetekben. Külseje eltér ugyan a nemesebb elfek fakó eleganciájától, mégis magára vonzza a tekintetet. Nem hibátlan szépség, de úgy tekint magára, mint a legtöbb műalkotásra: mindenkiből más érzelmet vált ki, de amíg akár egyetlen embernek is boldogságot okoz a látványa, ő elégedett. Szereti az ékszereket, főleg a fülbevalókat és a karpereceket, de ezekből is csak szolid darabokat hord, amik nem akadályozzák őt a harcban. Ujjai vékonyak és kecsesek, akár csak mozdulatai. A világosabb, színes ruhákat kedveli, amiken gyakran jelenik meg festékpötty, agyagfolt, vagy egy kis por a legújabb szobrának nyomaként. Az utóbbi időben főleg a hadsereg egyenruháját és páncélját kellett viselnie, bár ezt is próbálja feldobni egy-egy aprósággal.
Jellem: Ő egy ragyogó fénysugár, akit arra teremtettek, hogy mások életébe is örömöt hozzon. Szinte mindig ott rejtőzik ajkain egy letörölhetetlen mosoly, ami csak még szélesebbé válik, ha másokkal beszél. Könnyen nevetésre lehet bírni. Rengeteg szeretet ad a környezetének, és általában ezt vissza is kapja, lehetetlen nem kedvelni őt. Néha bosszantóan energikus, gyakran sokat beszél, vagy éppen nyaggat másokat, de mindezek ellenére sem küldték soha el maguktól. Fontosak számára a kötelékek, a szüleiért és barátaiért bármit megtenne, bármelyik szegletében is van a birodalomnak. Ha valaki elnyeri a hűségét, az örökké a magáénak tudhatja. Talán pont ezért igazán mély kapcsolatot nehéz kiépíteni vele. Szeret mások közelében lenni, de néha elvész a saját kis világában, belemerül a művészetébe és akár napokra el is vonulhat. Ilyenkor sem vak a valóságra, egyszerűen csak más szemszögből látja. A művészetével és a lényével próbál örömet okozni másoknak, csempészni egy kis boldogságot és fényt a háború miatt elszürkült életekbe. Érzékeny, a fizikai és a verbális erőszak egyaránt megviseli, de ezt többnyire mosolya mögé rejti, és csak keveseknek mutatja ki. Intelligens, és bár ő maga is szeretne naiv lenni, tudja jól, hogy ezek nem azok az évtizedek, mikor megteheti. Mióta kirángatták otthonából, újra és újra arcul csapja a kemény valóság. Dühös az uralkodókra, hogy folytonos háborúba sodorják a birodalmakat, szétszakítanak családokat, és minden szépséget kiirtanak maguk körül. Gyerekkorában sokat álmodozott róla, hogy készít egy alkotást, ami ráébreszti a vezetőket, hogy mennyire rossz úton haladnak, de azóta rájött, hogy a világ működése nem ennyire egyszerű. Reméli, hogy egyszer eljönnek a béke évszázadai, ahol igazán a művészetének élhet, és minden teremtény visszatalál a világ szépségeihez.
Élettörténet: Gyermekkora boldog és felhőtlen volt, szülei távol tartották őt minden bajtól, és a birodalmat átszövő sötétségtől. Távol éltek a határtól és a folyamatos harcoktól, így nem volt nehéz elkerülniük a háború közvetlen hatásait. Eionnak sosem volt ugyan testvére, de vele egykorúak között nőhetett fel, velük tanulhatott, játszhatott, és szabadon fedezhette fel a környező világot. Ezek a barátságok a mai napig sokat jelentenek számára, még ha messzire sodorta is őket egymástól az élet. Már egészen fiatal kora óta látszott, hogy nem harcosnak született, sosem érdekelték a fegyverek, a nyomolvasás, a puszta kezes harc, vagy bármi, ami kicsit is az erőszakhoz volt köthető. A könyvek és a művészet volt az ő birodalma, mindenben meglátta a szépet és a lehetőséget. Lehetett szó költészetről, festészetről, szobrászatról, bármiben örömét lelte, és ezt az örömet próbálta másoknak is átadni. Azonban örökké ő sem rejtőzhetett a béke eldugott kiszugában. Ahogy a háború évtizedei sokasodtak, az uralkodó úgy rendelte el egyre több fiatal besorozását. Értelmetlennek tartja a háborúskodást, a hatalmasok játékának, amit az ártatlan közemberek vívnak meg, de nem tehetett semmit. Átesett az általános kiképzésen, az ecsetet rövid, vékony kardra cserélte, és elfoglalta helyét a frontvonalon. Szerencsére felettesei is hamar rájöttek, mennyire nem az ő világa a háború és az erőszak, ezért többnyire távol tartották a valódi ütközetektől. Többnyire a tábori feladatokban segédkezett, az utóbbi hetekben azonban felszaporodtak a harcok, ezért átrendelték a gyógyítók mellé.
Hobby: énekek írása
Foglalkozás: Művész/Katona
Extrák: Néhány játékos, barátoktól lopott csókon kívül nincs tapasztalata. Hisz abban, hogy mindenkinek van egy tökéletes társa, és ha kell, évszázadokig fog rá várni. *** A gondolatát is gyűlöli annak, hogy kárt tegyen valakiben, rosszullét fogja el, ha arra gondol, hogy ki kell oltania valaki életét. *** Jól bánik a karddal, bár éles helyzetben még sosem kellett használnia, reméli ez nem is fog változni. *** Szeret táncolni és énekelni, bár utóbbit leginkább akkor, ha senki sem hallja.
Képinfo: Nem saját! Pinterest (No.) ()
| Engedélyezve: |
2023. 07. 31.
|
Státusz: Aktív
|
