Név: Azael, a Bukott
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Silvery
Kor: kb 500-600 éves
Külső leírás: Még az emberek között sem mondható magasnak, az angyalok harcosai között pedig kifejezetten kis termetűnek számít, ezzel is megtévesztve gyanútlan ellenfeleit, hiszen korántsem gyenge. Ereje nem nyers, fizikai erőn, hanem a benne lévő mágián és gyorsaságán alapszik. Mikor még a mennyek angyalai közé tartozott, a haja világosszőkén omlott vállaira, szárnyai hófehérek voltak. Mindig azt mondták, hogy gyönyörű, de senki nem akarta megközelíteni a hűvös, szomorú kisugárzása miatt miatt. Bukása után a haja élénkvörösig sötétedett, a szárnyai pedig mélyvörössé váltak, akár a kezeihez tapadó vér. Égkék szemei az egyetlenek, melyek megőrizték a menny színeit. Általában ruháit egy, a haja színében pompázó csuklyás köpönyeg alá rejti, így járja a világot, de még élénk piros megjelenése sem tudja ellensúlyozni a láthatatlanság, felejthetőség auráját, ami mindig magába burkolja. Talán ez is egy a különleges képességei közül, nem szereti a feltűnést, ezért ha úgy akarja, a halandók tekinte átsuhan rajta, olyan jelentéktelenné téve őt a szemükben, mint amilyen jelentéktelenek ők az övében. Emberi formájában a szárnyai nem látszanak, ezeket és a fegyvereit bármikor elő tudja hívni. A kedvenc fegyvere egy nagyon szokatlan, óriási aranypenge, melyet az erejével mozgat és formál. Általában a teste körül lebeg, és mint egy védelmező gyűrű veszi őt körbe. Harcstílusát tekintve inkább az kedvez neki, ha távol tudja tartani magát a támadójától átformálható fegyverével, közelharcban kevésbé hatékony. Szerencsére nagyon kevesen jutnak el odáig, hogy a közelébe kerüljenek. Mióta a pokol szülötteit irányítja, egy másik fegyver is gyakran látható kezében, egy fekete fuvola, melynek erejével vezeti a démonokat.
Jellem: Születése óta a munkájának él, így nem igazán alakult ki a jelleme. Tudja mi a kötelessége, és megteszi, amit meg kell tennie. Nem élvezi, nem gyűlöli, csak csinálja, és senki nem állíthatja meg ebben. Ha harcolni kell, harcol. Ha üldözni kell, üldöz. Ha menekülni kell, menekül. Az egyik legerősebb végrehajtó angyal volt, de soha nem volt benne büszkeség, erejét csupán azért értékeli, mert ez segít elvégezni azt a feladatot, amit rászabtak. Nem igazán rajong az emberekért, nem tekinti őket egyenrangúnak, de mintha belé lenne égetve, hogy védelmeznie kell őket és fajuk túlélését. Nincsenek személyes kapcsolatai, már angyal korában is különc volt, nem kereste a hozzá hasonlók társaságát, az pedig soha nem fordult meg a fejében, hogy halandókkal érintkezzen bármilyen egyéb okból, mint a munkája. Mióta bukott angyal lett, a céljai nem, de a személyisége változott egy keveset. Bukásakor társul szegődött mellé egy vörös sas, mellyel szót ért, vele szokott olykor az élet értelméről szóló elmélkedéseket folytatni. Sokszor mereng azon, hogy vajon az ő erejéből született e az állat, és néha bánja, hogy soha nem próbált meg kapcsolatokat kialakítani angyal társaival, de a bukását nem, főleg, hogy azóta még nagyobb hatalomra tett szert, amivel szolgálni tudja a mennyország akaratát. Nincs bűntudata, amiért embert ölt, nem tartja magát kevésbé méltónak a mennyek erejére, hiszen csak a fertőzött szívű embereket vadássza, akik nem többek a földön barangoló szörnyeknél. Szereti járni a világot, az egyetlen dolog, ami valaha megérintette őt, az a természet szépsége.
Élettörténet: Évszázadokon át követte a mennyország parancsait, üldözte a földre tévedt démonokat, szörnyetegeket és minden olyan teremtményt, ami veszélyt jelentett az emberek gyenge társadalmára nézve. Minden évszázadban egyre távolabbra kerültek szívétől a halandók, mígnem rájött, hogy az emberek számára a legnagyobb veszélyt maguk az emberek jelentik, s mint engedelmes szolga, az emberi szörnyetegekre is vadászni kezdett. Ez okozta bukását, hiszen a mennyország hadseregének ékes katonája nem gyilkolhat embert. Mikor végzett első áldozatával, azonnal érezte, hogy az egekhez kötődő mentális kapcsolata megszakadt, elvágták, akár egy vékony cérnaszálat. Sosem tudta, hogy még milyen következményei lesznek bukásának, az ereje nem lett gyengébb, a szárnyai nem tűntek el, csupán besötétedtek, így ő folytatta a rászabott feladatok teljesítését. Egy fél évszázad múltán megnyílt előtte a pokol kapuja, és ő hosszú életében először engedett egy kísértésnek: a kíváncsiságnak. Belépett, és egy új világ nyílt meg előtte. A pokol vezetőinek céljai megegyeztek a mennyország akaratával, hisz ők is az elszabadult démonokat akarták visszaterelni az alvilág bugyraiba, s ő ekkor vált bukott angyalból a pokol katonájává, szívében még mindig a mennyeket szolgálva. Ugyanekkor vívta ki a mennyek haragját is, akik bukott angyalként még szemet hunytak a cselekedetei felett, de a pokol szolgálása felett már nem tudtak. Azóta próbálják elfogatni végrehajtó angyalokkal, akik közé régen tartozott, és élve vagy holtan visszahurcoltatni őt a mennyországba. Soha nem ölte meg üldözőit, de még senki nem járt sikerrel abban, hogy elkapja vagy akár megsebezze.
Hobby: Gondolkozni, filozofálni és a természetet járni. Semmiben nem lel igaz örömöt, de úgy érzi, nincs is rá szüksége.
Foglalkozás: A pokol katonája
Extrák: Mikor a pokol katonája lett, erősebbé vált. Az angyali ereje nem átalakult, hanem mintha egy másik energiaforrást kapott volna, mellyel a démonokat irányító fuvolát használja, valamint bármikor kaput tudni nyitni a pokolba. // Mióta kapcsolata van a pokollal, Dorian-nek nevezteti magát, mert angyali nevét már nem érzi sajátjának.
Képinfo: deviantart ()
| Engedélyezve: |
2020. 11. 06.
|
Módosítva: 2020. 11. 06. 17:53:47
Módosította: Silvery
Státusz: Aktív
|
