Név: Kadran, az áruló
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Sado-chan
Kor: ismeretlen
Külső leírás: Nem túl feltűnő jelleg. Az egyetlen ami különlegesnek mondható rajta azok vérvörös szemei, bőre sápadtsága -bár nem túl természetes- abban a közegben mégis elég gyakori. Mogyoróbarna fürtjei csapzottan lógnak arcába, szemei karikásak, ajkait is csak a rátapadt vér festi vörösre. Habár testalkatra még akár vonzónak is lehetne mondani, testtartása görnyedt, fejét leszegve, szemei mindig a földet pásztázzák. Sosem foglalkozott igazán a külsejével, nem érdekelte, hogy mások mit mondanak, utána pedig már nem is számított. Nem az a feladata, hogy jól nézzen ki, sem hogy érdekelje bármi is, nem kell hogy érezzen, gondolkodjon. Csak végezze el amiért teremtették…
Jellem: Nem feladata, hogy érezzen, gondolkodjon, és ő is minden erejével törekszik rá, de ez nem olyan dolog, amit hosszú távon bárki képes lenne tartani. Neki sem megy. Emlékszik még az azelőtti életére, emiatt pedig még komorabb, még elkeseredettebb. Szótlan, depresszióra hajlamos jellem, örlődik a beletörődés és a dac közt, néha az egyik néha a másik győzedelmeskedik felette. Nem vágyik sokra, csak élni akar, szabadon, csendben megbújva a világ vége után egy köpésre, bár tudja, hogy ez sosem következhet be. Igyekszik nem kimutatni az érzéseit, még akkor sem, mikor gazdája nem látja, attól fél, ha egyszer kiengedi őket abba belepusztulna
Élettörténet: Gyermekkorát vér áztatta, sosem volt otthona, szerető családja, testvérei. Sosem játszhatott labdával, fakockákkal, meg kellett elégednie pár kaviccsal és sárral. Nem tudni mikor került erre a sorsra, kidobták e, vagy árván maradt, de mióta az eszét tudja az utca volt az otthona. Gyárak szellőzőinél húzta meg magát, hogy ne fagyjon halálra, minden munkát elvállalt, amit csak tudott, kézről kézre adták, így került egy rossz hírű, okkultizmussal foglalkozó doktorhoz, aki hírhedt volt sötét ügyleteiről és kisérleteiről. Szörnyen bánt a fiúval, nem egyszer kábította el, hogy aztán kísérletezhessen rajta, ő mégis, életében először boldog volt, hisz volt célja. Volt hová tartozzon, legalábbis azt hitte. Egyik éjszaka, mikor épp a padlót sikálta zajokat hallott. Karmok csikorgását a jeges ablaküvegen, aztán hirtelen hatalmas robajt, üvegtörést és szívettépő üvöltést. Hiába próbált meg menekülni, segítségért kiáltani, az egész nem tartott tovább pár pillanatnál. Mikor magához tért már mindennek vége volt, a doktorból szinte semmi sem maradt, elérték az alvilág karmai, amiért a tűzzel játszadozott, vérszívó bestiák, vámpírok tépték darabokra, őt pedig szolgájukká tették. Gyönyörű, porcelán arcú bestiák, érzéketlen gyilkológépek lettek a gazdái, akik a legkisebb kihágásért is keményen megbüntetik, egyik éjjel mégis úgy döntött megszökik, elvégre nincs vesztenivalója. Sosem volt kedves számára az élete, ha meg kell halnia, had döntse el legalább ő, mikor és hogy
Hobby: nincs
Foglalkozás: vámpírszolga
Extrák: Halálakor átharapták a torkát, megsértve ezzel a hangszálait. Bár nehezen, de képes a beszédre, ennek ellenére általában inkább nem is próbálkozik. gazdái telepátiával kommunikáltak, egész jól eltanulta tőlük, bár mivel fizikai kontakt kell hozzá, ő pedig fél az érintéstől ezt is csak ritkán használja. Jelenleg bújkál. Tudja hogy meg fog halni, de a félelem nagy úr...vámpírfajzat lévén neki is vérre van szüksége, de nem hajlandó ölni
Képinfo: nem én készítettem (https://i.pinimg.com/564x/3c/25/c6/3c25c69dbdd63916bddb19d3541d88ae.jpg)
| Engedélyezve: |
2019. 12. 03.
|
Módosítva: 2019. 12. 02. 23:13:47
Módosította: Sado-chan
Státusz: Aktív
|
