Név: Adam Colbert
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Andro
Kor: 16
Külső leírás: Haja gyönyörű, hollófekete, amit mindig rövidre vág, hogy hulljon a szemébe és ne zavarja semmiben. Szemei olyan színűek, mint az olvadt csokoládé, arca finom metszésű, már-már nemesinek is mondhatná az ember. Orra pisze, ajkai csókolni valók, bőre kissé száraz az élet kegyetlenségeitől. Testén több, már behegedt seb és forradás nyoma látszik, ám ezeket elrejtik hétköznapi, régi és picit talán viseltes ruhái. Alkata szálkásan izmos a sok munkától, amit végezni szokott, termete középmagas, se nem túl alacsony, se nem túl magas.
Jellem: Hallgatag, magának való teremtés, aki nem akar sok vizet zavarni. Ha nem muszáj, inkább nem szólal meg, beszélgetést pedig ritkán kezdeményez. Inkább szemlélni szereti az eseményeket, de nem akar beléjük folyni, pláne nem akar senki terhére lenni. Inkább szerényen meghúzódik a háttérben, csendben végzi a munkáját és nem szereti, ha megzavarják közben. Nagyon jó munkabíró, de inkább a kétkezi, fizikai munkát részesíti előnyben. Talpig becsületes, udvarias, megbízható, éles eszű, előzékeny és gyorsan tanul, így senkinek nem lehet rá egy rossz szava sem. Nem szeret láb alatt lenni, a tétlenséget is utálja, hiszen azzal nem keres pénzt és akkor nem kerül étel az asztalra. Talán kissé félénk, ám ez betudható annak, ahogy felnőtt. Néha picit faragatlan a modora, és nem tudja magát úgy kifejezni, mintha úri társaságban lenne, de ez betudható a neveltetésének.
Élettörténet: A tizenkilencedik század végén született, egész pontosan 1887-ben egy kis angol városkában valahol északon. Anyja korán elhunyt, amikor Adam még csupán ötéves volt, így ő kettesben maradt iszákos, a testi fenyítést egyáltalán nem megvető apjával. A kisfiú korán dolgozni kezdett, így iskolába sosem járt, mint a legtöbb városbeli gyerek. Helyette tavasztól-őszig a tanyákon segített kisebb-nagyobb munkákban a gazdáknak, télen pedig az állatokat segített ellátni, vagy tűzifával üzletelt, hogy legyen mit enniük. Apja nem dolgozott, Adam tartotta el kettőjüket, ám az idősebb férfi keze ennek ellenére gyakran eljárt. A verések nyomát Adam még ma is viseli. Mindössze tíz éves volt, amikor apja egy téli nap annyit vedelt a helyi kocsmában, hogy hazafelé menet beleesett a sebes vízű folyóba. Senki sem gyászolta meg, ám mivel Adamnek nem voltak rokonai se közel, se távol, senki sem óhajtotta befogadni a kisfiút. Pláne, hogy egy részeges ember kölyke volt, akiről úgy tartották, pont úgy fogja végezni, mint az apja. Adam végül elhagyta a kisvárost, ide-oda vándorolt az elmúlt hat esztendő alatt, de sehol sem tudott megtelepedni. Nem is akart, mert túlságosan félt tőle, hogy esetleg az apja "hírneve" a nyomába szegődik. Volt ő már minden a hat év alatt, dolgozott halászokkal a tengeren, volt vadászsegéd, gyári munkás, mindenes egy-két boltban, de mégis mindig tovább vándorolt egy idő után. Most újra munkát keres, lehetőleg egy majorságban, vagy egy farmon, hiszen nyár van, közeledik a betakarítás, amikor sok dolgos kézre van szükség. Adam sosem volt még szerelmes, hiszen mindig a betevőért kellett dolgoznia, nem ért rá arra, hogy észrevegye a leányokat.
Hobby: nincs igazán neki, hiszen sosem ért rá semmire a pénzkeresésen kívül
Foglalkozás: éppen, ami akad
Extrák: *** Uke *** Igazából ő maga sem tudja, hogy a fiúk, vagy a lányok érdeklik-e *** Nagyon szeretne megtanulni írni és olvasni *** Egyedül a nevét tudja leírni, amit két éve tanult meg egy gyárban, valamint a pénzt képes megszámolni *** Minden évszakot szeret, bár a telet annyira nem, mert mindig aggódik, hogy kap-e télen munkát valahol *** Nem vágyik nagy dolgokra, csak tisztes munkára, ételre és egy kis zugra, ahol elalhat *** Nagyon hiányzik neki az édesanyja, akire már alig emlékszik *** Bár senkinek nem vallaná be, de a szíve mélyén nagyon szeretne tartozni valakihez, aki elfogadja őt olyannak, amilyen ***
Képinfo: A kép nem az én alkotásom, mindössze kölcsönvettem. ()
| Engedélyezve: |
2019. 01. 13.
|
Módosítva: 2019. 01. 07. 22:03:43
Módosította: Andro
Státusz: Aktív
|
