Név: Castien Beizana
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Eshii
Kor: 49 éves
Külső leírás: Talán egy kicsit magasabb a többieknél, sőt, az utóbbi időnek hála izmosabb is. Bőre enyhén napbarnított a sok kültéri munka miatt, bár az ütött-kopott ruhái alatt, amiket ő maga szokott foltozni, jóval világosabb bőr rejtőzik. Fülei hegyesek, fajához méltóan. Haja mogyoróbarna, alól kicsit hosszabb, amiket fonott tincsként visel, hátul pedig épp annyira van levágva, amennyire ideje s ereje engedi. Arcát három sötétkék, tetovált csík fedi, jelezvén, hogy a hármas szakasz építőszolgája. Tengerzöld szemei dacosan kémlelik a világot a hosszú s dús szempillák ölelésében. Szép ívű szemöldökét gyakran borzolja mérgesen, pisze orra is sokszor torzul el a telt ajkain lévő grimasznak hála. Régebben sokat nevetett, kacagott és mosolygott, most már megfakult, úgy tűnik, mintha mindent és mindenkit utálna – talán magát is. Gyakori kellékei a munkához használatos eszközök, no meg az osztagjelzése a felkarján.
Jellem: A régi kedves, udvarias és vidám Castiennek nyoma sincs már. A régi jókedv megfakult, néha-néha nevet csak már az élet pofonjain, kínjában vagy mérgében. Nem viccelődik már, túl komor lett. Igaz, sokat jelent számára az, hogy még mindig azt csinálhatja, amit szeret, a módja viszont az őrületbe kergeti. A bezártság, a tény, hogy mindent megmondanak neki, a vélemény teljes hiánya… a kreatív és kritikus mesterember részét teljesen kikészíti. Családja se lehet vele, a biztatásuk és szeretetük hiánya kínozza, minden áron bosszút akar értük, az országáért, magáért állni… ez hajtja, sokszor csak ezt látja, semmi mást. Bármit megtenne a célja eléréséért, hogy az ellenséges királyi család is átérezze azt, amit tett vele, nem is, velük. Makacs, amit a fejébe vesz, azt megteszi, véghez viszi, józan ész se igen állíthatja meg. Remek a problémamegoldó képessége, a szavakat is jól tudja forgatni, talán kicsit sunyi is, szívtelen, kétszínű, azt mondja, amit a másik hallani akar, hazudik szemrebbenés nélkül… de a háború tette ilyenné, mert túl kellett élnie. A bosszúért, mert csak azért él. A szíve mélyén ő se élvezi. A szíve mélyén ő is vágyik arra, hogy minden olyan lehessen, mint régen. Azonban a reményt erre rég feladta, s tudja, hogy visszaút nincs.
Élettörténet: Néha arra vágyik, hogy a sok év alatt elfelejtsen mindent a fiatalabb éveiről: a boldogságot, a család adta szeretet érzését és melegségét, vagy a nyugodt békességet. Úgy talán könnyebb lenne elfogadni sorsát, az élet adta pofonokat, a folytonos hiányérzetet, a tényt, hogy immár örökre a rabszolga jelet hordozza magán… nem volt ez így mindig, s ezért is fáj neki a mostani helyzete jobban. Magasról zuhant le, az ország építészének fiaként született, hisz náluk a királyság már nem állt fenn. Sose volt kérdés, hogy az apja nyomdokaiba lép e: érdekelte is a téma, nem is tudott mást elképzelni. Emellett, azt szerette volna, ha az édesapja büszke lenne rá. Minden jól is ment, egészen tizenhét évvel ezelőtti háború kitöréséig. Úgy gondolták, hogy őket nem fogja úgy érinteni az ügy, annak ellenére se, hogy a szomszédos elf királysággal álltak hadban. Az emberek egyre jobban terjeszkedtek, s míg ők nagyobb biztonságban voltak, a szomszédos királyság nem: háború lett a vége, ami több évig is elhúzódott. Ők vesztettek, aminek következtében az összes területüket elvesztették. Nővére jobban járt, mint ő: a legtöbb férfira szükség volt a lerombolt városok felépítésében. Az új uralkodó család –amihez rég nem volt már szerencséjük -, hamar átvette az uralmat, s szisztematikusan elkezdte újjáépíteni az új területét. Ő maga nem akart ebben részt venni, főleg, hogy az ellenséges haderők az ellenkező édesapját megölték egyfajta példastatuálásként. Ő rá is ez a sors várhatott volna, ha a tudása nem lett volna oly elengedhetetlen. Megkapta a szolgatetoválást az arcára, bevágták egy építkezésre, s hagyták kibontakozni. Négy éve megy ez már, építkezésről jár építkezésre, s ha nem is boldog vagy örül neki, igyekszik. Nem azért, mert beletörődött, hanem rájött, ha nem csinál galibát, privilégiumokat kaphat: elsőnek több koszt járt, utána egy pár ember a keze alá, s munka közben nem figyelik árgus szemekkel, ha a fa megmunkálásához szükséges éles tárgyakkal járja az építkezést. Persze azt senki se sejti, hogy kivár, tervez, bosszút akar állni. Ez hajtja, ez az éltetője, ezzel kel s ezzel fekszik.
Hobby: Faragás, új épületek tervezése, a természet járása ötletekért, barkácsolás.
Foglalkozás: Építész, bár most egyszerű munkás csupán.
Extrák: Gondolkozott már a szökésen, vagy egy lázadó csoport szervezésén, de mindig beugrott valami nagy buktató. Szeret élni, mindennek ellenére, s tudja, hogy apja nem azt akarná, hogy esztelenül a halálba rohanjon. *** Annak idején sok ötletet vett át az erdei lényektől, kik a maguk módján éltek mindig is. *** Rendmániás. Mindig ő megy el utoljára az építkezési területről, mert a kis csapatának a szerszámait rendbe rakja. Apja verte ezt belé, de úgy tűnik remekül. *** Soha nem volt még szerelmes, nem is kergeti a dolgot. Vannak igényei, a nemet se igen nézi, de az utóbbi időben a bosszú kattog csak a fejében. * Nem csak épületeket, de fegyvereket is tud tervezni. A háború adta tudás, amire kicsit se büszke.
Képinfo: A kép nem sajátom, csupán illusztráció. ()
| Engedélyezve: |
2018. 02. 05.
|
Státusz: Aktív
|
