Név: Nadhir Ajram
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Regi
Kor: 24
Külső leírás: Az átlagosnál egy kissé magasabb, szikár testalkatú, fiatal férfi. Kellemes kreolos, nap barnította bőre alatt huncut sejtelemmel, de mégis határozottan rajzolódik ki szálkés izomzata. Egyáltalán nem robosztus, de ha szükség lenne rá, meg tudná magát védeni. Bőrét nem igazán tarkítja anyajegy, arcán viszont nem nehéz felfedezni néhány sebhelyt, melyeket még gyermekkorában szerzett. Haja ébenfekete, középhosszú. Vállát súrolják az enyhén hullámos, puha tincsek. Álla, s járomcsontja markánsan férfias, vonásai jellegzetesek. Szemöldöke dús, határozott ívű, hosszú, fekete szempillái kiemelik s keretet biztosítanak sötétszürke szemeinek. Tekintete olyan, mint a legsötétebb éji égbolt, csupán a csillagok ragyogása hibádzik belőlük. Bár egyfajta szomorkás, mégis kedves csillogás ott bujkál mindig szeme sarkában, melyet kicsit sem könnyű gyermekkorának köszönhet. Ajkai férfiasan teltek, ritkán görbülnek mosolyra. Általában komolyan, megfontoltan préseli őket egészen vékonyra. Állát kissé hosszabb borosta teszi karcossá. Orra kissé nagy, egy enyhe kis púp is ékesíti orrnyergét, de tökéletesen illik arcához, ő maga sohasem foglalkozott vele, sohasem zavarta az, amilyen. Öltözködési szokásait tekintve nem igazén beszélhetünk bármiféle „stílusról”. A kényelem és az egyszerűség híve. Nem igazán hord színes dolgokat, jóformán csak fekete, fehér és esetleg szürke ruhadarabok fedezhetők fel szegényes ruhatárában. Lábbeliként elsősorban az edzőcipőket preferálja. Nem szereti a kihívó darabokat, nem szeret feltűnést kelteni a kinézetével. Minél inkább beleolvad a tömegbe, annál jobb. Nincsenek tetoválásai, nincsenek piercingjei, se fülbevalója. Nem visel ékszereket, csupán egyetlen nyakláncot hord, amit még kishúgától kapott.
Jellem: Igazán introvertált, talán nem is létezik olyan ember az egész világon, aki igazán ismerné. De mit is jelent az, hogy igazán? Ő mindig az a fiú és testvér volt, akit a szülei, a vallása és a társadalom elvárt tőle. Segítőkész, kételkedés nélkül engedelmes és szófogadó, valaki olyan, akire makulátlan büszkeséggel tekinthetnek a szerettei. Soha, senki nem foglalkozott azzal, hogy ő milyen is valójában. Hogy milyen is szeretne lenni valójában. Kisgyermek korától kezdve sohasem játszott túl gyakran mosoly az arcán, nem nevetett önfeledten, nem volt igazán boldog sohasem. Egyfajta megfeleléskényszert követve, görcsösen igyekezett eleget tenni mindenkinek, és emiatt valahogy elvesztette a saját személyiségét. Ha egyáltalán volt lehetősége a személyiségének a teljes kiforrásra. Kamaszként még nehezebbé vált a dolga. Akkoriban kezdte megkérdőjelezni azt a társadalmat és azt a kultúrát, amiben felnevelkedett. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy pontosan mi végre is él ezen a világon. S ha egyáltalán van értelme a létezésének, valami fontos oka, akkor miért szenved annyit, amennyit. S mi van akkor, ha a szenvedés az ő életének célja?
Nadhir is éppen ezt érezte. Olyan dolgokat kezdett felfedezni magában, olyan mély, ösztönös vonásokat, amiket hiába próbált elfojtani, képtelen volt úrrá lenni rajtuk. Úgy érezte, napról napra csak nőttek a gondjai, s lassan túl is nőttek rajta. Hiába nem akart ő olyan lenni, mint amilyen. Hiába érezte azt, hogy bűn, ami a lelke mélyén rejtőzik, hiába tudta, hogy emiatt akár halál büntetést is kaphat. Talán éppen ezek ösztönözték arra, hogy megváltoztassa a saját jövőjét. Átgondolta azt a vallást amiben felnevelkedett, azokat a viszonyokat, amikben addig élt, és úgy döntött, szerencsét próbál a nagyvilágban.
De ami mindezek mögött van, minden probléma, minden elnyomás mögött, egy végtelenül kedves, törődő, és jólelkű fiú, aki nem szeretne semmi mást, csak megtalálni önmagát, és azt, hogy a környezete, a családja elfogadja azt, amilyen. Vagy valaki olyanra rálelni, aki segít rámutatni arra, hogy ki és mi is lehetne ő, némi segítséggel.
Élettörténet: Egy kisvárosban született, Jemenben, egy hithű muszlim család negyedik gyermekeként. Két bátyja, egy nővére és egy húga van. Édesapja egy bőráru üzemben dolgozik – éppen csak éhbérért -, édesanyja írás és olvasás tudatlan – mint ahogy lány testvére is -, 17 éves kora óta feleség és anya. Nadhirnak nem volt túl felhőtlen gyermekkora, a családnak mindig éppen csak annyi pénze volt, hogy naponta kétszer tudjanak enni, s akkor sem jóllakásig. A többi pénzük a város tanítójának megfizetésére kellett, hogy ő, és bátyjai tanulhassanak. Gyermekként ez volt az egyetlen dolog, amibe menekülni tudott. Lenyűgözte a betűk, és számok világa, hiába csak a legalapvetőbb dolgokat tanították meg nekik. S lány testvéreinek is sokat segített ezzel. Esténként mindig elmesélte nekik, hogy mit olvastak aznap, mit számoltak, a lányok pedig áhítattal hallgatták. Bátyjai sosem foglalkoztak igazán húgaikkal. De Nadhir más volt. Ő sajnálta őket. Sajnálta őket, hogy otthon kellett maradniuk, s egész nap dolgozniuk kellett a ház körül, segíteni édesanyjuknak, míg ők „elszórakozgattak” az iskolának gúnyolt, egy szobás kis lakásban a város többi fiú gyermekével (mármint azokkal, akiknek tudták fizetni a taníttatását). Éppen ezért nem nagyon kellett könyörögni a húgának, a család legkisebb gyermekének, mikor arra kérte Nadhirt, hogy tanítsa meg olvasni. Esténként és hajnalonként tanította nekik a betűket, sokszor csak a porba rajzolva a különös kis jeleket, melyeket nagy tehetséggel, s gyorsan sajátított el a kislány. Igyekeztek titokban tartani a kis szórakozásukat, hiszen ezt az egészet nem lett volna szabad csinálniuk. Húgának nem lett volna szabad tanulni, számára az egyetlen fontos, elsajátítandó tudás az volt, amit egy nőnek a ház körül el kell tudnia végezni. De természetesen az ilyen dolgok mindig kiderülnek. Egyszer a szomszédjuk rajta kapta őket egy hajnali órán, amint kacarászva olvasgatnak egy gyűrt lapocskát, amit Nadhir tépett ki egy iskolai könyvből, hogy húgának kedveskedhessen. A szomszéd persze hangosan kiabálva leteremtette a gyerekeket, s nem felejtett el szólni a szüleiknek sem. Hogy Nadhir megtanulja, mit szabad neki, s mit nem, édesapja rendesen elverte – aminek emlékét még mindig arcán őrzik a hegek. Húga sem úszta meg sokkal kevesebbel.
Életében kamaszkora fontos fordulópontokat hozott. Hosszú procedúrát követően lehetősége nyílt arra, hogy egy nagyobb városban középiskolába járhasson. Nagy lemaradásai voltak, s később is kezdte, mint a legtöbb gyerek, de így is kivételes helyzetben volt. Persze minderre nem nyílt volna lehetőség, ha nem igyekezett volna olyan szorgosan, s nem vívta volna ki ezzel magának kisgyerekkori tanítója elismerését. Az iskolát kisebb-nagyobb problémákkal, de sikeresen végezte, bár barátokat nem igazán szerzett. Nem tudott ismerkedni, megnyílni. Az pedig csak rontotta a helyzetet, hogy akkoriban kezdte felfedezni nemi identitását. S ez hihetetlenül megrémítette. Hisz egész életében azt tanították neki, hogy ez bűn, Mohamed tanításai ellen van, meggyalázza Allahot. S ez a gondolat gyötörte. Félt, hogy szégyent hoz családjára, s félt a büntetéstől is. S ez sem segítette abban, hogy aktívabb szociális életet éljen.
A végső megoldást abban látta, hogy egy újabb pályázat segítségével külföldön folytassa tanulmányait. Londonba költözve egy teljesen új világ tárult fel előtte, mely sok mindenben megváltoztatta felfogását. Lassacskán kezdte elhanyagolni, elhagyni azt a vallást, amiben felnőtt. Kezdte átlátni, hogy amire addig azt hitte, jó, még sem az. Sőt.
Bár a pozitív dolgok mellett, nem kevés negatív tapasztalatot is szerzett az egyesült királyságban. Rengetegszer kapott rasszista, kegyetlen megjegyzéseket származása miatt, s ez csak fokozódott a a bevándorló helyzet é s a terrorcselekmények kiéleződésével.
Hobby: olvasni. Falja a könyveket. Kiélvezi, hogy már van erre lehetősége.
Foglalkozás: Egyetemista, szociológiát hallgat. Emellett egy szupermarketben eladó.
Extrák: Seme. *** Annak ellenére, hogy már nem a vallása szerint éli mindennapjait, van néhány szokás, amit még tart. S a polcán mindennek ellenére ott pihen a Qur’an. *** A fizetéséből tartja fent magát, az apró albérletét, és még a szüleinek is küld pénzt. Nem költ luxus dolgokra, nem bulizik. Ami kevéske pénzt megspórol, hazaküldi. *** Nem iszik alkohol, nem eszik disznóhúst, s visszafogottan él. A belé nevelt visszafogottságának köszönhetően nincsenek tetoválásai, testékszerei. Nem mintha valaha is vágyott volna ilyen dolgokra. *** Hiába van távol családjától, nem ismerkedik más férfiakkal (s persze nőkkel sem). Még mos is tart attól, hogy szégyent hoz rájuk. Nem volt még semmiféle kapcsolata sem. *** Egyetlen káros szokása van, a dohányzás. De azt is csak nagyritkán űzi. *** A kép nem saját, csupán illusztrációként szolgál.
Képinfo: A kép nem saját, csupán illusztációként szolgál. (https://img00.deviantart.net/081f/i/2017/329/d/4/untitled_by_regicuh-dbuu4zb.jpg)
| Engedélyezve: |
2017. 12. 03.
|
Státusz: Aktív
|
