Név: Gilen Bonnet-Dubois
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 32
Külső leírás: A koránál jóval fiatalabbnak tűnő, egy picivel az átlagtól magasabb, 176 centi, arányosan karcsú, férfias, szinte modellalkat. Izmosnak nem valami izmos, persze nem pálcika, de épp csak annyi izomzattal rendelkezik, mint egy olyan irodai munkás, aki azért olykor nagyobb tömeg dokumentumot mozgat meg, illetve van egy egészen kevéske pocakja is, olyan kis puhi husiréteg, amit speciel nem kedvel magán, a ruhái szabásvonalával el is tud rejteni, de attól még ott van - a sok süti. Arra viszont már nem képes, hogy tegyen is valamit ellene az elégedetlenkedésen kívül. Hajszíne természetes szőke, amit rövidebb fazonra szeret nyíratni, - de azért nem annyira, hogy könnyen elaludja, mert így is sokat szenved a tükör előtt, hogy a legtökéletesebb lehessen a megjelenése, hátha még meg kellene küzdenie a komolyabb “hajválsággal”. Szeme színe barna, bár egyesek meggyőződése, hogy néha a fény úgy törik meg rajta, hogy vörösnek tetszik - a fényképeken meg hiába a vörösszem effektus, mindig vörös lesz a szeme, pedig az inkább a kék szeműek problémája. Sokan meg szokták pluszban jegyezni első találkozásnál, hogy az ujjai szép hosszú zongorista ujjak, de ő aztán soha nem tanult zenélni, szóval tőle várhatja bárki, hogy kalimpáljon a zongorán valami szépet, a pötyögésnél többre nem fog menni, ujjak ide vagy oda. Mivel iskolában dolgozik irodán - titkár - sokat ad a megjelenésére, mindig öltönyben látni, igaz mivel a nyakkendőt nem szereti, ezért a sportosabb irodai divat vonalát kedveli, és az inghez inkább vesz egy kötött mellényt, akár vállalva a megsülés következményeit is, csak a nyakkendőt megúszhassa. Otthon azért ő is lazább, de csak akkor flangál melegítő, pólóban, ha biztos benne, hogy már senki nem jön hozzá, illetve ő sem megy sehova. Ellenben ha legalább 1% esélye van, hogy bárki betoppanhat, bizony képes otthon is makulátlanul, elegánsan rohangálva tenni-venni inkább, mint hogy slamposan ·”rajtakapják”.
Jellem: Gilenről mindenki azt hiszi, hogy sznob, beképzelt, magának való, arrogáns bunkó, és mindenki kerüli vele a közös munkát, aki csak teheti, az iskolában, ahol dolgozik. Sokan úgy gondolják, hogy most valakinek képzeli magát, hogy iskolatitkár lett, ezért lett olyan beképzelt, ez alól egyedül az igazgató a kivétel, de neki nem is merik mondani a panaszaik javát az iskolai alkalmazottak. E tévképzet oka az, hogy Gilen azóta egyáltalán nem beszélget senkivel, hogy titkár lett, mert tart attól, hogy kiderül, hogy alkalmatlan rá, ami azért lenne nagy érvágás, mert szeret itt dolgozni, és szereti, tiszteli az igazgatót is, s szüksége van arra a biztonságra, amit ez a kis város nyújt számára. Állandóan a munkájába temetkezik, feszült, ha valaki megzavarja valamiben, még inkább ingerült, ha valaki valamilyen kérdéssel fordul hozzá,mert fél, hogy nem tud maximálisan jól válaszolni. Ezért bevezettette azt a rendszert, hogy mindenki csak emailben forduljon hozzá, mert így volt ideje mélyen beleásni minden kérdésbe, részletes, szájbarágós válaszai viszont azt a hatást keltik inkább, hogy mindenkit hülyének néz, nem pedig azt, hogy alapos. Ráadásul minden közös munkánál ha valaki rákérdez valamire, támadásként kezeli, egyfajta jelzésként, hogy erre nem gondolt, hogy nem jól csinálja, amit kell, és ettől igen zaklatott, és ehhez mérten elég grumpy cat mód tud kommunikálni. Kollégái csak úgy érzékelik, hogy kötözködik és ordibál, ráadásul még az ábrázata is csupa unszimpátia, de igazából minden ilyen alkalommal rápánikol az egész feladatra, alig alszik, kiborul, nem eszik, rengeteget pluszmunkázik, és idegroncsként adja le a projekteket végül. Egyedül az tudja lehiggasztani, mikor az igazgató megköszöni a munkáját, de a férfi igazából nem is érzékeli sokszor, hogy alkalmazottja ennyire önbizalomhiányos, s mivel természetesnek veszi, hogy minden feladatot kiválóan old meg, el is felejti megdicsérni, mindig csak átveszi a kész dokumentációt és kész. Gilen pedig minden ilyen alkalom után a mosdóban köt ki, ahol kiéli a depresszióját, hogy biztosan megint csak jóindulatból nem mondott semmit az igazgató, mert a munkája fogjuk rá, hogy jó, de igazából egy kalap…, de idő szűkében beéri azzal. A gyerekek hasonló véleménnyel vannak róla, Gyönyörű szörnyetegnek becézik - bár inkább csak a lányok és titokban pár fiú, a srácok többsége egyszerűen csak idegbajos bájgúnárként utal rá. Gilen azonban jobbára nem ilyen - nem lenne ilyen, ha nem aggódna minden vacakon. Bár nem egy nagy barátkozós figura, szeret beszélgetni, és jól kijön az emberekkel, amíg nem kell mélylelkizni, bár szívesen meghallgatna bárkit, csak senkinek nincs szüksége erre. Ő meg nem akar, mert nem akar senkit terhelni, és nem akarja összetörni azt a képet magáról, hogy ő egy teljesen egészséges, határozott, jó munkaerő. Bár hajlamos kikészíteni magát, teherbírása óriási, és bár nem értékeli magában, roppant kitartó, és valóban alapos, kiváló szakértelemmel. Mert jó érzéke van ahhoz, amit csinál, csak nem hiszi el magáról, ahogy kisebb korában is volt több dolog, amihez jó érzéke volt, csak nem lett rögtön Nr.1., ami miatt a szülei leinflálták érdemeit. Ráadásul akármi is van, az élni akarása, a megfelelési vágya, a tökéletes utáni vágyakozása olyan erős, hogy nem hagyja összetörni - nem gondolta még sosem végig, és senki nem is világított rá, de lélekben iszonyatosan erős és makacs, ami olyan energiákkal tölti el, amit sokan irigyelnének tőle. Egyetlen dologban van némi önbizalma: a vonzerejében. Úgy érzi, hogy ha igazán akarja, bárkit meg tud hódítani, főleg ha meglevő erényeit kitartásával párosítja. Nem mintha bármikor is nagy szívtipró lett volna, egyszerűen csak a barátja, akivel homoszexuális viszont folytatott egy ideig, felébresztette az öntudatát, és táplált belé egy kis ilyen irányú önbizalmat, valamint megtanította jó pár trükkre, ami mind a két nemnél működhet - amit teszteltetett is vele. Erre ugyan nem büszke, mert a barátja voltaképp arra sarkallta, hogy kis bájolgással forgassa ki “áldozatait” egy kicsit a pénzükből egy-egy éjszaka erejéig, de be kell ismernie, ment, mindig ment. Ezt használja most is, ha néha szeretne kis társaságot egy-egy éjszakára, de ezeket a kalandokat mindig és kizárólag lakóhelyétől messze bonyolítja, kivédve a lehetőséget, hogy valaki meglássa, felismerje, leleplezze.
Élettörténet: Gilen cseppet sem hagyományos családba született. Apja hivatásos katona, anyja pedig elismert divattervező és festőművész. Azt gondolná az ember, hogy ez a nevelésében is kettős véglethez vezetett a túlzott szabadság és szigor között, de ez nem igaz. A szigor volt csak a jellemző. Nővérével együtt tőle is mindig elvárták, hogy kifogástalanul és kifinomultan viselkedjen. Apja a fegyelmet, anyja a szellemi műveltséget, művészi kifinomultságot várta el tőlük. Tulajdonképpen az állandó elvárásokba nőtt bele. Ehhez jött, hogy semmi olyasmihez nem volt tehetsége, amit a szülei szívesen láttak volna. Nem tudott rajzolni, nem értett az íráshoz - főleg nem gyerekként -, s egyáltalán nem érdekelte a művészet, amivel nem nyerhette meg anyja kegyeit, másrészt a sportokban sem volt jó, amit meg apja nem nézett jó szemmel. Persze minden irányban erőltették, járnia kellett mindenfélére, kipróbálva mindenfélét, egy ideig kötelező jelleggel focizott, míg egy bokasérülés miatt el nem tanácsolták - amit persze apja úgy vélt, szándékosan idézett elő -, párhuzamosan járt balettezni is anyja kedvéért, de az említett bokasérülés azt is keresztülvágta - nem mintha különösebb tehetsége lett volna hozzá, egyedül hajlékonyságot és egy csipet finomságot kapott a 4 évnyi szenvedéstől óvodától kezdve. Iskolái mellett küldték fotózni, festeni, katonai táborba, cserkészkedni, nyelveket tanulni, különféle harcművészeti oktatásokra, de sehol nem találta magát, és mivel sehol nem emelkedett ki, a feldühödött szülők végül mindenhonnan kivették, más felé terelgetve. Pedig világéletében igyekezett megfelelni, a sok és megterhelő mellékszakkör és feladat mellett az iskolában is mindent beleadott, és ha nem tudott osztályelső lenni, körülbelül világkatasztrófának élte meg. Ráadásul - nővérével ellentétben aki már akkoriban javában serdült és lázadott - ő még csak általános iskola hetedik osztályát kezdte - későn érő típusként még messze a pubertástól - mikor az apja életét vesztette egy iraki bevetésen, s az, amire a leginkább vágyott, sosem történt meg az életében, az apja egyszer sem mutatta, hogy elégedett lenne az eredménnyel, amit elért, és büszke lenne rá. Valahonnan innen gyökerezik az a mérhetetlen bizonytalanság, ami mételyezi a maximalizmusát - amit jó eséllyel szintén ugyanemiatt növesztett magában. Anyja az apja halála után szintén begubózott, s mivel a nővére akkor már csak ritkán járt haza a kollégiumból, ahol élvezte a szabadságát, Gilen egyedül maradt a gyász feldolgozásával és azzal, hogy valamiféle életutat találjon magának. Rengeteget szorongott, miközben úgy érezte, senkinek nem kell, ezért mindenkibe kapaszkodott, aki csak egy kis figyelmet mutatott felé, és próbált mindenkinek megfelelni. Ez azt eredményezte, hogy lett jó pár olyan barátja, aki csak kihasználta, hogy a fiú okos és még gazdag is. A tanári karban pedig egy férfi tanár - a testnevelés tanár - ki is pécizte magának, s amellett, hogy állandóan megalázta, és negatívan megkülönböztette - azóta sem tudja, hogy alapvetően azért, mert a férfi így élte ki rajta azt a frusztrációt, hogy vonzódott hozzá -, az eredményét is lerontotta a gyalázatos testnevelés jeggyel, ami miatt lemaradt az anyja kijelölte nevesebb középiskola ösztöndíjáról - márpedig oda csak meghívásos, ösztöndíj alapon lehetett volna bejutni. Amellett, hogy eleve le volt sújtva az eset miatt, mert tudta, hogy az apja végtelenül csalódott lenne ismét, anyja is lemondott róla, hogy bármi tehetsége lenne, és egy teljesen átlagos középiskolába küldte messze Párizstól, Nantes-ba. Itt végképp egyedül maradt, és bár a serdülőkor is utolérte, tulajdonképp mivel nem volt kiről lázadással leválnia, nála ez inkább mérhetetlen elveszettségben és depresszióban mutatkozott meg a dolog. Iskolai eredményei leromlottak, külsejében is igen lerongyolódott, mivel nem evett rendesen, le is fogyott, még a zsebpénzét is felfüggesztette az anyja, csak annak köszönhette, hogy tengődött valahogy, hogy a nővére küldött neki időnként pénzt, és próbált beszélni vele. Középiskolai élete utolsó évében találkozott egy lánnyal, aki idősebb volt, mint ő, 3 évvel, már dolgozott, aki felkarolta. Igazából a lány egy teltebb, igen határozott, és anyáskodó típus volt, aki élvezte gatyába rázást, simán el is bírta, többször szórakozott azzal, hogy felkapta, és vitte, amerre akarta, irányította, megmondta, mit tegyen. Alapvetően egy báb volt a lány számára, neki mégis jót tett, mert valaki végre törődött vele, és bár a szándék megkérdőjelezhető volt, tulajdonképp jó irányba terelte. Hogy újra volt valaki, akinek megfelelhetett, s újra megtett mindent a dolog érdekében. Szeretett volna a lányhoz méltó férfivé érni, ezért újra belehúzott a tanulásba, és újra adni kezdett magára, s a suli mellett munkákat vállalt. Azonban ahogy összekapta magát, már nem volt olyan mulya, pipogya valaki - nem mintha hú de érvényesítette volna a saját akaratát, de mivel túl sok mindennel kezdte terhelni magát, és saját magának generált elvárásoknak nehezen vagy nem tudott megfelelni, egyre többször volt feszült, ideges, és tört ki úgy, mint ami most is jellemző rá, totál kiborulva. Egy ilyen veszekedés után a barátnője kihajította. Csak azért nem zuhant össze ismét, mert a nővére addigra végzett az egyetemen, és magához vette Marseilles-ben, ahol állást és albérletet talált. Az ő jelenlétének köszönhetően végül elvégzett egy közgazdasági egyetemet, az önbizalmát viszont már nem sikerült helyreállítani. Különösen mert a nővére erre már csak azért is alkalmatlan volt, mert valahol pont ugyanolyan volt, mint ő. Sokszor vitt haza melót, aminél befogta öccsét, aki minden tőle telhető mód segített nővérének a könyvelésben, de természetesen soha semmi nem volt igazán jó, amit csinált, nővérének, s bár testvére nem akarta szándékosan, de még inkább megerősítette benne, hogy egyedül nem tud jó munkát végezni. Az egyetem végére olyan mértékben elmérgesedett a viszonyuk az állandó feszültség, veszekedés és a sok nehézség miatt, hogy Gilen megköszönte a törődést, és inkább elköltözött. Egy darabig munkanélküliként tengett egy egyetemista barátjánál, aki bevezette a férfi szerelem gyönyöreibe, majd sikerült állást találnia egy kis városban, Gassinban, asszisztens lett egy iskolában a titkár mellett. Itt mivel teljesen új lapot kezdhetett, senki nem tudott róla semmit, ezért nagyon odatette magát, és csak a munkájára koncentrált görcsösen. Barátokat nem szerzett, de a titkár és az igazgató kedvelték teherbírása és munkamorálja miatt, amit azzal jutalmaztak, hogy mikor a titkár nyugdíjba vonult, megörökölte a posztját, amit azóta is igyekszik ellátni, bár mivel már nincs ott idősebb kollégája, hogy rábólintson mindenre, totálisan kikészíti minden munka. Általában örül, ha valamennyiket alszik, és nagy szó, ha nem valami teljesen egészségtelen vacakot kajál étkezés címszóval. Másokkal nem szeret érintkezni, mert meggyőződése, hogy mindenki csak azt lesi, mikor hibázik, hogy jól kinevethessék megalázva. Mondhatni szociálisan zárkózott, mert feszeng az emberek társaságában, olykor már mondhatni betegesen rettegve attól, ki mit gondol róla, ki fogja meglátni azt, amit eddig mindenki, akit hosszabb távon beengedett az életébe: akárhogy rejti is, tulajdonképp egy nagy rakás szerencsétlenség, egy értéktelen, tehetségtelen, béna senki. Paradoxon, hogy ennek ellenére továbbra is erős benne a kötődés, görcsösen kapaszkodik mindenkibe, aki csak egy kis törődést is mutat, épp csak a viselkedése miatt alig van ilyen ember. Nővérével egyébként rendezte a viszonyát, és néha beszélgetnek telefonon, de az anyjával középiskola közepe óta egy szót sem beszélt, csak karácsonykor küld mindig egy lapot a nőnek, amire sosem jön semmi válasz. Két dolog viszont kitüntetett helyen van az életében és mérhetetlen mód megnyugtatja: ez pedig a sütés és a jóga. Előbbinél mindenféle tanfolyamot is elvégzett, utóbbit csak otthon gyakorolja, autodidakta mód beleásva magát, rendelve különböző fejlesztő kazettákat, de szokott a youtube-on és más videómegosztókon is böngészgetni gyakorlatsorokért, jógavideókért, vagy csak relaxációs zenékért.
Hobby: szeret sütni, főleg süteményeket (azon belül édes, sós, már mindegy), illetve nem túl férfias hobbi, de iszonyat mód lenyugtatja a jóga, aminek köszönhetően hajlékonyabb is, mint a nagy átlag.
Foglalkozás: iskolatitkár
Extrák: Neve ejtése: Zsilü Bonn-Düboá * Kevesen tudják róla, mert azóta szégyelli picit, de egy időben balettozott, és a nővére rejteget róla olyan képeket, ahol a kis megtévesztett öccsét beöltöztette emellé tütübe. Valamint emiatt és a jóga karbantartó hatása miatt a mai napig képes megcsinálni mindkétfajta spárgát.* Sokkoló felismerés volt számára az első barátnőjével való kapcsolata alatt, hogy alapvetően felizgatja, ha két karba kapják - nem vészesen, de egész hangulatba tudja hozni, főleg, ha hirtelen és váratlan a gesztus. * Alapjáraton túlontúl közvetlen embertípus, ha nem stresszel, akkor észre sem veszi, de állandóan “taperolja” a társaságát beszéd közben és ha valamibe belelovalja magát, ráadásul egész szélesen is tud gesztikulálni karjaival. Mindenki pechje, hogy általában a napjai 90%-ában stresszel, és ennek pont az ellenkezőjét műveli le, s eddig csak a volt barátnője, a volt pasija és a testvére volt ez alól kivétel.* Bár volt férfival, a hátsója még érintetlen. * Foglalt.
Képinfo: alkotó: every ruru (https://twitter.com/every_ruru)
| Engedélyezve: |
2017. 11. 13.
2019. 11. 09.
|
Módosítva: 2019. 11. 09. 02:23:07
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
