Név: Benjamin Sakamoto
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Shemi
Kor: 20 éves
Külső leírás: Átlagos magasságú, szálkás izomzatú, jó megjelenésű fiú. Testét egyszerű ruhákkal fedi, évszaktól függően szeret mikor vékonyabb, mikor vastagabb kabátot hordani. Rakoncátlan fekete fürtjei sokszor össze-vissza állnak, ezzel amolyan nemtörődöm stílusú megjelenést kölcsönözve neki, mégsem hajlandó rövidre vágni haját. Szemei sötétszürkék, dacosan csillognak a nap minden percében, a bizonyítási vágy egy percre sem huny ki bennük. Telt ajkai tökéletesen illenek finom vonású arcára. Hibátlan bőre enyhén napbarnított. Arcára sokszor nem a valós érzelmei ülnek ki, ugyanis azokat jobb szereti elrejteni. Ökölbe szorított kezei és kitáguló orrlyukai viszont még akkor is elárulják idegességét, ha arcának minden vonása nyugodtságot tükröz. Megjelenésével magabiztosságot sugároz, kihúzott háttal, emelt fővel jár, azonban amint elindul, s az ember észreveszi, hogy húzza a jobb lábát, máris szertefoszlik az erős kisugárzás.
Jellem: Barátságos és jóindulatú, az emberek általában szeretik és keresik is a társaságát. Segítőkész és udvarias, ám nem mondhatni, hogy túlzottan szófogadó lenne. Elég makacs, ha valamihez nem fűlik a foga, ő ugyan meg nem csinálja. Mindig is hiányzott belőle az alázatosság, azonban nem buta. Tudja, hogy a táborban jobban teszi, ha meghúzza magát, s teszi, amit tennie kell. Kiskora óta bátyjához hasonlítgatják, ami nagyon mély nyomott hagyott benne. Egy ideig mindenáron testvére fölé próbált kerekedni, de ez sosem sikerült neki. Wayne magasabb, izmosabb, férfiasabb, apjuk mindig is őt tartotta a tökéletes fiúnak, s ezt nem is volt rest hangoztatni. Kiskorában sokat sírt, hiszen ő valójában igenis egy érzékeny lélek, emiatt viszont rengeteget gúnyolta bátyja és apja. Nekik ez csak ártatlan tréfálkozás volt, a kis Benjaminnak azonban mélyen a lelkébe gázoltak. Mondani sem kell, milyen kisebbségi komplexussal küzd mindezek mellett. Arról nem is beszélve, hogy Pearl Harbor után az utca népe is csak mocskos japcsiként tekintett rá. Bizonyítani akar családjának és az egész világnak, hogy ő igenis egy erős, amerikai hazafi, aki képes harcolni hazájáért, épp úgy, mint bátyja, vagy bárki más. Érzelmeit megtanulta elrejteni, magára öltött egy magabiztos, határozott álarcot, a felszín alatt viszont elégedetlen önmagával, és szinte sosem biztos tettei helyességében.
Élettörténet: A Sakamoto család második gyermekeként látott napvilágot, nem sokkal a nagy háború után. Családja ekkor nem volt túl jó anyagi helyzetben, azonban üzletük kis idő múlva beindult, s a pár év nélkülözés után hamar megtapasztalta, milyen egy jómódú család élete. Ő és testvérei is nisei-ek, azaz második generációs japán bevándorlók. Sosem volt Japánban, Amerikát tartja igaz hazájának. Attól eltekintve, hogy apja sosem becsülte meg annyira, mint idősebb testvérét, boldog családban nőtt fel. Három évvel fiatalabb húgára úgy vigyáz, mintha legalábbis az élete múlna rajta. Talán ezzel is próbálja meg kompenzálni, hogy a másik félről azt éreztetik vele, nem elég férfi. Az iskolában hamar népszerűségre tett szert vidám természetének köszönhetően. Jó eszű gyerek, s bár sosem volt kifejezetten az a mintadiák típus, mindig jó jegyei voltak. Suli után rendszerint barátaival ökörködött, s épp az egyik ilyen alkalommal történt, hogy rosszul ugrott le egy magasabb emelvényről és eltörte a jobb bokáját. Pár hónapig gipszben volt a lába, viszont sajnos rosszul forrt össze, és azóta is sántít. Ezután már nem hívták a többiek focizni, nem tudott annyit futkorászni és még egy pontban alul maradt bátyjával szemben. Kicsit magába fordult, ezután kevesebbet viccelődött és mosolya sem volt őszinte az esetek nagytöbbségében. Egészen addig, amíg gimnáziumba nem ment, s ott meg nem ismerkedett Carollal. A rendkívül optimista, pozitív felfogású lány nagyon nagy hatással volt rá akkor, hamar szoros barátság alakult ki kettejük között. A középiskola azonban nem csak ezt az egy barátságot hozta számára. A sors már az első évben összesodorta kettősüket egy másik lánnyal és két fiúval, akikkel így öten igazán remek kis baráti társaságot alkottak. A gimnázium után is fenntartották a kapcsolatot, minden héten összejártak, saját törzshelyük is volt… egészen a Pearl Harbor elleni támadásig. Ekkor indult meg a japcsizás az amerikaiak, s Ben számára hihetetlen módon barátai részéről is. Miután a többiek elfordultak tőle, egyedül Carol maradt mellette, tartotta benne a lelket a nehéz időkben, ám erre nem volt sokáig szükség. Hamarosan a Sakamoto családot is elszállították, s azóta is az internáló tábort mondhatja otthonának. Amikor lehetőség nyílt a japán-amerikaiak számára is a seregbevonulásra, Benjamin elsők között jelentkezett. Úgy érezte itt az idő, hogy bizonyítson, mind apjának, mind hazájának, azonban lába miatt nem minősült alkalmasnak a katonaságra. Ha ez nem törte volna le eléggé, Wayne teljesen megfelelt minden követelménynek és azóta is azt hallgatja, hogy ő a család büszkesége.
Hobby: énekelget, játszik a gyerekekkel, a húgát pesztrálja (nem igazán tudja, hogy mit kezdjen magával a táborban, haszontalannak és feleslegesnek érzi magát így, hogy nem vonulhat be)
Foglalkozás: mielőtt elhurcolták őket a családi üzletben dolgozott, ruházati boltjuk volt
Extrák: Szépen énekel, és szokott is. Kedvenc száma a „Wish me luck as you wave me goodbye”, amit sokszor dúdolgat magában. **** Tudja magáról, hogy a férfiakhoz vonzódik, de rettenetesen szégyelli, és próbálja elnyomni magában, mintha megváltoztathatná a tényt. Attól fél, ha kiderülne akkora csalódás lenne már az apja szemében, hogy talán fiának se tekintené.
Képinfo: Nem saját kép. (https://i.pinimg.com/564x/d3/5e/55/d35e55157d0261a51d42b6ab033ac510.jpg)
| Engedélyezve: |
2017. 11. 02.
|
Státusz: Aktív
|
