Név: Darach Lenox (kitalált karakter)
Kategória: Harry Potter
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 23 év
Külső leírás: Nem túl barátságos, egyenesen rémisztő jelenség sápadt bőrével, tépett, hosszú, ezüst hajával, sötét karikák által még inkább kiemelt, embertelenül jégkék szemeivel, amikben nem csillog az élet és az öröm egyetlen apró szikrája sem. Persze ez nem teljesen igaz, ő is képes mosolyogni, bár az a mosoly a legtöbbször szarkasztikus vagy kegyetlen. De ha a kisugárázását nem nézzük, és persze ha a szemeit is becsukja, akkor egész kellemes, szép arca van határozott, kicsit nagy orral, amit arcéleinek és ajkainak lágy vonásai kárpótolnak. Ruházatát tekintve nem a színek nagy barátja, jobban szeret beleolvadni a környezetbe, ezért mindig fekete, barna vagy nagyon ritkán szürke ruhákban járkál, de ha az utcákat rója, akkor mindig fekete köpeny és csuklya van rajta. Akad egy hű társai is egy holló képében, mindenhová elkíséri, vagy a vállán ül vagy a közelben valahol egy cégéren, egy fa ágán, egy szobron, bárhol. Hegyes, karomszerű körmeit általában vörösre vagy feketére festi, ujjain különböző mágikus gyűrűk díszelegnek, bal csizmájának szárában egy tőr lapul észrevétlenül. Jobb csizmája talpát felvágta, becsúsztatott oda egy éles pengét, varázslattal stabilizálta, így ha kell, akkor csak lábfejét a földhöz üti párszor, hogy kicsusszanjon a penge egy része, hogy a rúgásai vágásokkal tarkítsák a támadót. Amúgy a kabátjai és köpenyei belső zsebében is rengeteg ártalmas főzetet találni.
Jellem: Rendkívül gunyoros, leginkább az ostobák irányában, de hát ő már csak ilyen. Utálja, amikor az ő dolgaiba ütik az orrát az emberek vagy amikor valaki hülyének nézi és amikor az hülye, akivel éppen beszél. Lassan veszti el a türelmét, és az sosem jó, ha hideg mosolyra húzza ajkait, de azért nincs mitől félni. Nem szokott ész nélkül, kedvtelésből senkit megverni vagy megkínozni, különben már régen elkapták volna. Jó megfigyelő, okos is, furfangos, precíz, szerinte az ördög a részletekben rejlik. Átlátja az összefüggéseket, remek az emlékezőtehetsége, de csak az olyan üzletekkel és történésekkel törődik, amiből hasznot húzhat, annak ellenére, hogy a galleonok abszolút nem érdeklik. Nem társaságkedvelő, önző, barátja egy ha akad és annyi év elteltével is forr benne a düh és a bosszúvágy. Nem túl optimista és utál mindenkit, akit meg nem utál azt vagy elviseli valami ismeretlen okból kifolyólag vagy csak teljes mértékben közönyös az irányába. Leginkább ez a hozzáállás és hangulat jellemző rá: a teljes közöny. Általában csak az üzleteivel törődik, mert azokon keresztül próbál rábukkanni egy bizonyos személyre, szóval kapzsinak nem kapzsi, nem a haszonért csinálja, de ha valaki átveri, nem fizet vagy fizetés nélkül próbál lelépni annak nincs bocsánat. A pompát és a giccset kerüli, ahogyan a feltűnést is, a szavakkal is fukarkodik nemcsak a kényelemmel és a színekkel, de ha mond valamit, akkor őszinte és lényegretörő. Viszont, hogy ne legyen minden olyan szép és egyszerű, szeret kétértelműen fogalmazni és hagyja, hogy az emberek úgy értelmezzék a szavait, ahogyan akarják, talán ez az egyedüli igazi szórakozása, amiken mulatni is szokott. Igaz, azt is roppantul élvezi, amikor csak a puszta látványától megijednek és utat adnak neki az egyszerű, átlagos muglik vagy varázslók. Csak ritkán gondol bele, hogy milyen magányos is azon az úton, amit önmagának választott, ahol képtelen bárkiben is megbízni, de nem hajlandó lemondani a bosszúról.
Élettörténet: Háborús árva, öt éves lehetett, amikor a szülei meghaltak a szeme láttára. Ő is csak azért maradt életben, mert a szülei egy bűbáj segítségével alaposan elrejtették. Élő rokona nem akadt, aki befogadta volna, hiszen a szülei állítólag halálfalók voltak, így árvaházba került. De persze a varázslók között sem akadt olyan, aki halálfalók gyermekét cipelte volna az otthonába, így azt a megoldást választották a felnőttek, hogy tizenegy éves koráig lekötik az erejét és muglik egyik árvaházába küldik egy kedves, vidéki városba, hátha ott szerető családra lel. Az ötlet nem lett volna rossz, de Darach ezt árulásként, lemondásként, büntetésként és száműzésként érzékelte. Az árvaházban társait folyamatosan rémisztgette és bár tudta, hogy varázserejét sehogyan sem tudja használni, mégis rájött hogyan kotyvasszon ezt-azt az erdőben és a konyhában található anyagokból. Így jó néhány társa, akik folyton piszkálták túl világos hajszíne miatt sokszor fűhajjal vagy pikkelyekkel ébredtek. Persze mindig kiküldtek pár boszorkány vagy varázsló megbízottat, hogy megdorgálják a gyermeket, de Darachot az egész hidegen hagyta. Lemondtak róla, szóval szándékosan nem foglalkozott senki mondanivalójával sem, kivéve a muglikéval, mert ahhoz képest, hogy mennyi furcsaság lengte körbe, mennyi csínt követett el, mégsem küldték másik intézménybe, javítóba vagy valahova és a gyerekek gúnyolódása ellenére is akadt olyan, aki barátkozott vele és akinek tetszett, hogy olyan furcsa. Szóval őket egészen megkedvelte. Pár év alatt örökbe is fogadta egy pár, akiknek nem lehetett gyermekük, őket is egészen megszerette, mégsem tudott rájuk a rendes szüleiként tekinteni. Tizenegy évesen levelet kapott a Roxfortból, amit örömmel fogadott, hiszen az azt jelentette, hogy végre visszakaphatja a varázserejét, tanulhat, pálcája lesz és elkezdheti keresni a szülei gyilkosát. A mugli pár sem lepődött meg a dolgon, mivel örökbefogadott gyermekük folyamatosan hangoztatta, hogy ő varázsló és majd egy napon levelet kap majd a Roxfortból, ahova a szülei is jártak. Persze nem hitték el, de amikor kiderült, hogy a gyerek minden szava igaz volt, nem érezték magukat meglepettnek. Az iskolában Mardekáros lett és az öregebb tanároknak hála, mint McGalagony professzor és igazgatónő a szüleiről is talált pár feljegyzést az iskola újság régebbi számaiban, az évkönyvben, a könyvtárban. Persze ugye az roxforti évei sem voltak olyan feledhetetlenek. A többi ház még csak barátkozott a gondolattal, hogy jobban össze kéne tartani, így az ő volt halálfaló szüleivel nehezen barátkozott más házbéliekkel a mardekárosokkal meg azért, mert muglik nevelték fel és muglik között éldegélt (de azért náluk több emberrel kijött, és amúgy is összetartó ház). Már a roxfortos évei alatt is sokszor járt a tilosban és egész fiatalon elkezdett a főzetekkel üzletelni, ha már őstehetségnek számított bájitaltanból. A RAVASZ letétele után egy ideig aurorként dolgozott a minisztériumnak, ahol még mindig aktív, bujkáló halálfalók és sötétvarázslók után kutattak, de hamar kiábrándult belőle. Az egyik legjobb volt, mégsem engedte minisztérium, hogy a szülei gyilkosa után szimatoljon és ezügyben is vallassa az elfogott embereket. Így hamar kilépett, illetve nem lépet, csupán eltűnt a színről és a Zsebpiszok köz ismert árnya lett pár hónap leforgása alatt. Ironikus módon, amilyen ügyesen kapta el a sötét alakokat, olyan gyorsan vált ő is azzá. A hivatalos lakhelye, amúgy Roxmortsban található, bár ezt is csak kevesen tudják.
Hobby: kutat, kotyvaszt, utazgat, megfigyel, olvas
Foglalkozás: a feketepiac egy ágának meghatározó alakja, tiltott, fekete mágiával, varázstárgyakkal és főzetekkel üzletel
Extrák: * Hóhérkámnak **pálcája: vörösfenyő, főnixtoll mag, 12 és fél hüvelyk meglepően rugalmas. *** Csak a nevelőszülei felé mutat igazi érdeklődést és szeretetet. *****Néha még mindig álmodik a szülei halálával és mélyen belül retteg attól, hogy a nevelőszüleire is ugyanaz a sors vár (kiskorában túl sokat hallotta a felnőttektől, hogy el van átkozva és az is el lesz, aki a közelébe megy). ****** Keresett személlyé vált, mivel ugye fekete mágiával és tiltott dolgokkal kereskedik és felröppent a pletyka is, miszerint a szülei nyomdokait óhajtja követni és puccsot forral. ****** Nem öl sokszor embert, egy kezén meg tudja számolni, hányszor fordult elő és mind önvédelem volt. Az ellenlábasait inkább leszereli valami főzettel. ******** Bejegyzetlen animágus.
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. (Zeilyan (deviantart.com))
| Engedélyezve: |
2017. 01. 08.
|
Módosítva: 2017. 01. 08. 10:58:31
Módosította: Yoshiko
Státusz: Aktív
|
