Név: Melkor/Morgoth
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Morticia
Kor: Arda előtt teremtetett
Külső leírás: Alaktalan, testetlen szellem, egészen addig, míg a Muzsika által létre nem hozott Ardára alá nem száll a többi Vala. Ekkor megirigyli tőlük szépséges formájukat, s úgy dönt, maga is alakot ölt hát. Legtöbb formája sötét és félelmetes, hatalmasabb és fenségesebb, mint bármely más Valáé. Azonban, mikor nem nyíltan, hanem egyedül lévén ármánnyal, cselszövéssel, feltűnés mentesen szeretné tovább rombolni a világot, ezen alakjához fordul. Hófehér, kristálytiszta csillogású, csípőig érő hajzuhatagán azon nyomban megáll mindenki tekintete, azonban mivel maga sosem kedvelte ezt a színt, testvérei egyáltalán nem gyanakodnak, miszerint e feltűnő koronát ő hordaná. Arca markáns, férfias, tekintetet követelő, a lágy vonások, melyek annyira jellemzőek a Tündékre, ezen alakjában jelen vannak, azonban nem domináns mértékben. S mikor már arcára tévedt a tekintet, fogságba is esik a hihetetlenül világos, tiszta kékben játszó szempár által. Aki egyszer rájuk pillant, soha nem felejti el, ahogyan a bennük izzó, vad vágyakat sem. Magas teremtés, vállai ennek ellenére nem nőiesen vékonyak, hanem szélesebbek, dereka és csípője karcsú, testét kidolgozott izomzat teszi még vonzóbbá. Ruházatában kedveli a sötét színeket, azonban ármányának sikeréért hajlandó az általa megvetett „tiszta színekben” pompázni.
Jellem: Úgy teremtődött, ahogy maga Illuvatar megálmodta. Mert segítőkre volt szüksége, s ekkor megalkotta a Valákat. Eleinte olyan volt, akárcsak a többiek. Kedves, türelmes, végsőkig lojális Illuvatarhoz. Készségesen részt vett az összhangban, a Nagy Muzsikában. Azonban a szünetekben türelmetlenné vált, társaitól eltérően sokat bolyongott egyedül a Külső Sötétségben, mert türelmetlenné tette annak üressége, és mert kereste az Olthatatlan Lángot. A magányban azonban különös, a többiekétől eltérő gondolatai támadtak. Rendkívül makacs, s túlságosan is büszke. Ezen büszkeségének köszönhető leginkább, hogy úgy döntött, ellene fordul, amikor az megszégyenítette testvérei előtt, mikor eltérve a rá osztott dallamtól, újabbakat akart szőni a Nagy Muzsikába. Irigy, mindenre és mindenkire, ami szép, ami jó, s ez az irigysége hamar gyűlöletbe fúlt. Úgy érzi, többre hivatott, mint mások, sokkal többre annál, ami jutott neki. Mert ő mindenkinél jobb, különb, és csupán azért nem ismerik még el, mert nem mutatta meg, mire is képes. Azonban mikor szembesült azzal, miszerint képtelen egyedül olyan gyönyörű dolgokat teremteni, mint a többiek közösen, gyűlölete még hevesebbé vált: ekkor szánta el magát, miszerint megront, elpusztít mindent, mit a többiek építettek. Ambíciózus, túlságosan is az. Kitartása nem ismeri párját, ennek köszönhetően soha, de soha nem adja fel. Nincs ellenére az ármány, a hazug szó. Ahogyan azt is mindig tudja, mit kell mondania, hogyan szője a szavait olyan csokorba, aminek a hallgató fél nem tud ellenállni, mivel pontosan ezeket akarja hallani. Megtalálja másokban a sötétséget, s ezt a rossz fényt igyekszik a felszínre hozni, megmérgezni általa az egész lényt. Becsületesnek becsületes, azonban zokszó és bűntudat nélkül képes megszegni az adott szavát, ha ezzel saját céljait könnyebben elérheti. Elszánt, szenvedélyes, mohó és kapzsi. Amit megkíván, azt el is veszi, nem törődve holmi következményekkel.
Élettörténet: Gyermek soha nem volt, legalábbis nem olyan értelemben, mint ahogy mi magunk gondolnánk. Teremtődött, mikor Illuvatar azt akarta, s olyanná lett, mint amilyennek megálmodta. Azonban hamar öntudatra ébredt, már ekkor látszott, hogy más lesz, nem olyan, akár a többiek. Azonban a szünetekben türelmetlenné vált, társaitól eltérően sokat bolyongott egyedül a Külső Sötétségben, mert türelmetlenné tette annak üressége, és mert kereste az Olthatatlan Lángot. A magányban azonban különös, a többiekétől eltérő gondolatai támadtak. Amikor megpróbálta ezen gondolatai némelyikét beleszőni az Nagy Muzsikába, ezzel disszonanciát hozott létre. Amikor Ilúvatar végül megszakította a Muzsikát, szavaival megszégyenítette Melkort testvérei előtt, és ő ezt nem felejtette el. Melkor azon ainuk közé tartozott, akik alászálltak Ardára, ők lettek a valák, a Világ Erői. Hamar kiderült azonban, miért is jött valójában; magát nevezte Arda királyának, és amikor a többi vala nem ismerte el igényét, elhagyta őket. A valák Ilúvatar Gyermekeihez hasonlatos alakot öltöttek magukra Ardán, és szakadatlanul munkálkodtak a világ megteremtésén. Melkor pedig látta őket, és irigység támadt szívében. Látható alakot öltött ő is, de ez az alak sötét volt és félelmetes, hatalmasabb és fenségesebb, mint bármely más valáé. Melkor pedig háborút kezdett a valák ellen; lerombolta vagy beszennyezte, amit létrehoztak, folyton-folyvást ellenük munkálkodott. A valák azonban többen voltak, és Ilúvatar csarnokaiból a segítségükre jött egy újabb ainu: Tulkas, az Erős. Megfutamította Melkort, aki egy időre elhagyta Ardát, és ismét a Külső Sötétségbe távozott.
Amikor azonban a valák bevégezték munkájukat, és pihenőre tértek, Melkor észrevétlenül visszatért. Szolgáival, számos megrontott maiával átkelt az Éjszaka Falain, és távol a Két Lámpás, Illuin és Ormal fényétől, mélyen az északi sötét hegyek alatt felépítette Utumno erődjét. A valák felfigyeltek rá, de Melkor gyorsabb volt: lerombolta a Lámpások oszlopait, és a kiáradó tűz szétrombolta Arda szimmetriáját. A valák korábbi lakhelye, Almaren szigete is elpusztult, így ők nyugatra, Aman földrészére távoztak, és megalapították Valinort.
Melkor hosszú ideig egyedül uralkodott Középfölde északi részén. Maga köré gyűjtötte szolgáit Utumnoba, és az Amanból érkező támadások ellen erődöt épített, nem messze a tengerparttól: Angbandot. Amikor azonban megérkeztek Ilúvatar Elsőszülöttei, védelmükben a valák megostromolták Utumnot, és Melkort megkötözték az Angainorral, az Aulë kovácsolta lánccal. Ez volt az Erők Csatája; de a valák nem derítették fel Angband és Utumno mély tárnáit, és ott sok gonosz dolog maradt rejtve. Melkort Valinorba vitték, és három hosszú korra Mandos börtönébe zárták.
Hobby: Ármánykodás
Foglalkozás: Konkrétum nincs
Extrák: ***A valák (valar) isteni jelleggel bíró, de nem isteni hatalmú lények***J.R.R Tolkien - A szilmarilok című művének szereplője *** Halhatatlan, örökké fiatal *** Illuvatartól megkapta a "will", azaz az akarat erejét, mellyel teremthet, azonban ez az erő nem tart örökké, elenyészik, amikor felhasználják. Ez ellen igyekszik tenni*** Foglalt Last részére***
Képinfo: Nem saját kép ()
| Engedélyezve: |
2016. 04. 18.
|
Státusz: Aktív
|
