Név: Hase Kisho
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 19
Külső leírás: Magas, nyurga, lazább ruhái miatt még véznának is tűnik, pedig azért ha ledobja a felsőt, találni rajta némi izmot is a kötelezően meglevőkön kívül, de nem különösebben szereti kihangsúlyozni a külsejét, nem egy nárcisztikus alkat, feltűnési viszketegsége sincs, magát is egészen átlagos srácnak tartja, úgy is öltözik, nem veti meg ugyan a divatos vagy épp a márkás darabokat se, de nem az élete középpontja, sokkal inkább legyen valami kényelmes. Egy-egy ruhadarabjához pedig annyira ragaszkodik, hogy akkor sem hajlandó kidobni, ha már rongyos és kopott is, ezekhez olyan élmény köti, ami miatt - igaz, csak otthon -, mai napig hordja őket, és valószínűleg akkor sem fogja kidobni, ha már lefoszlik róla. Sötétbarna haját ugyan vágatja rendszeresen, mégis mindig kissé kócos hatású, pedig fésülködni is szokott - mondjuk őt nem zavarja, ezért nem is vacakolna azzal, hogy zselézze vagy ilyesmi -, szemszíne a hajához hasonlatosan sötétbarna, tekintete a legtöbbször közömbös. Nem azért, mert karót nyelt, csak nem az a típus, akinek mindent leolvashatsz az arcáról annak ellenére, hogy igazából nem titkolózik, és igenis szokott mosolyogni, látszik rajta, ha szomorú, csak nincs olyan mértékben az arcára plakátolva, aki ismeri, az viszont láthatja rajta rögtön, ha valami nincs rendben vagy épp ellenkezőleg, valami túlságosan is rendben van - ahogy azt is, mikor csak magára erőltet valami ábrázatot, hogy elfogadtassa magát.
Jellem: Mivel egyke gyerek volt, és a rokonságban, szomszédok körében sem nagyon volt hozzá hasonló korú, csak jelentősen idősebb gyerek, már kiskorától fogva roppant komoly és visszafogott volt. Nem is nagyon tudott mit kezdeni azzal, mikor kiszabadulva az otthoni környezetből, általános iskolába került. Bár szeretett volna együtt játszani a többiekkel, szégyenlőssége miatt zárkózottnak és magának valónak tűnt, így senki nem próbált nagyon közel kerülni hozzá, maga pedig nem tudta elérni, hogy valamiféle kapcsolatot építsen ki bárkivel is. A sikertelenség újabb szorongásokhoz vezetett, és fel is hagyott a barátkozással, elfogadta, hogy ő egy kívülálló, aki maximum az ablakból figyelheti, hogyan játszanak mások. Valószínűleg ha az általános iskolai vagy alsó-középiskolai osztálytársait kérdezné bárki, senki nem tudna róla semmit az általánosságokon kívül. Nem mutatta, ha szomorú volt, nem mutatta, ha valami felderítette, ahogy azt se, ha ezt a dolgot végül más nem tudta értékelni, csalódást okozva számára. Ezt a burkot felső-középben törték át először, igazából mindent egy embernek köszönhet, aki bevonta őt is a játékaikba, szórakozásaikba, és így esélye lett a másikon keresztül sok mindenkit megismerni. Ahogy magából is sok minden újat felfedezett. Például azt, hogy képes iszonyatosan féltékeny lenni, olyan mértékben, ami már káros. hiszen mindig is erős volt benne a kényszer, hogy barátját egészen magának tartsa meg, félve attól, hogy más elveszi tőle, s mivel ez nem sikerült - esélye se lett volna rá, a másik túl barátságos volt mindenkivel - agresszívvé vált. S pont ez az, amit utál magában, mert emiatt megtörtént, amitől félt, elveszítette a számára legfontosabb embert. Hibájából próbál tanulni, és igyekszik ismerkedni magától is a már meglevő ismeretségein keresztül, s igyekszik felejteni is első legjobb barátját - aki jóval több volt számára, mint barát -, ugyanakkor igyekszik fejleszteni magát, soha többé nem akar hasonló hibát elkövetni, mint korábban, ezt azzal próbálja fejleszteni, hogy tényleg igyekszik elviselni mindenféle embert saját társaságában, bár tudja, hogy ez nem ugyanolyan, mint az a helyzet volt, amely előhozta belőle a rosszabbik oldalát, de azért jobb az önmérséklet gyakorlása terén, mint a semmi. Annyi bizonyos, szégyenlősségét, zárkózottságnak tűnő esetlenségét valamennyire sikerült levetkőznie.
Élettörténet: Egyke gyerek egy középosztálybeli családban. Apja üzletkötő, és rengeteget dolgozik, anyja háztatásbeli, aki foglalkozott vele. A családi élete egy ideig kiegyensúlyozottnak volt mondható, de már alsó-középben megjelentek a gondok. Az anyja egyre depressziósabbá vált amiatt, hogy az apja állandóan sokáig dolgozott, kimaradozott, és tejesen elhanyagolta őket, ez felső-középre addig fokozódott, hogy alkoholistává vált. Állandóan voltak otthon a veszekedések vagy pedig az anyja depressziós, ráadásul részeg sirámai, nem nagyon szeretett otthon lenni, de többnyire kénytelen volt, hiszen hol másutt lehetett volna, egy barátja sem volt. Ez változott meg akkor, mikor egy nap egy srác az osztályából, akit mindenki kedvelt, egyszercsak megtörte a jeget azzal, hogy bevette a fiú baromkodós, egymást locsolós játékába. Először nem is tudott mit reagálni, de a fiú olyan széles,olyan ártatlan, és olyan szép mosollyal nevetett rajta, hogy végül ocsúdva maga is elnevette magát. Különös érzés volt, ahogy megtört a jég, mert a srác másnap is leült elé dumálni, majd harmad nap is, és azt vette észre, hogy jó barátokká váltak. Olyan volt számára ez az új ismeretség, mint fénysugár a borús égen, végre volt valami, ami miatt jól érezte magát a bőrében. Az otthoni gondok viszont súlyosbodtak, míg végül a dolog odáig fajult, hogy az anyja összepakolt, és beadta a válókeresetet. Nehéz volt számára a döntés, de apja mellett maradt egyetlen okból: így megmaradhat a barátja. Aki viszont észrevette rajta a gondokat, és elérte, hogy tulajdonképp kiöntse számára a szívét. Annyira gondoskodó volt, annyira jól esett vele lenni, hogy észre sem vette, de beleszeretett, és egy alkalommal a pillanat hevében megcsókolta. Semmi sem tehette volna boldogabbá, mint hogy suta érzelmi kitörése viszonzásra talált, s olyasmi történt közöttük, ami normál esetben két barát, főleg nem két fiú között nem történik meg. A teljesen felhőtlen boldogsága azonban nem tartott sokáig. Másnap “barátja” ugyanolyan közvetlenül viselkedett mindenkivel, és ugyanúgy flörtölt a lányokkal, mintha semmi sem történt volna. Az apja és az anyja között történtek külön rányomta a bélyegét egyébként is létező birtoklási mániájára, és igen nehezen tűrte a másik állandó flörtölgetéseit. Egy ideig ugyan elég volt, hogy kicsit helyrebillenjen az önbizalma, ha újra úgy érinthette a másikat, mint senki más, de amikor igen félreérthető helyzetben bukkant a másikra egy lánnyal tulajdonképp kettesben, valami elpattant benne. A másik ugyan követte, és megpróbálta kihúzni belőle, mi a baja, de őrült féltékenységében olyasmit mondott, amit sosem kellett volna. Barátja elviharzott, és másnap hiába próbálta megkeresni, hogy bocsánatot kérjen és tisztázza a dolgokat, a másik elutasításába ütközött, ráadásul többé nem találta egyedül, hogy kettesben maradva bepróbálkozzon újra. Az élete újra sivárrá vált, és újra magányosabb lett, viszont - a másiknak köszönhetően - maradt pár olyan ember, aki néha beszélgetett vele, és mint ismerős, kezelte. Érthető mód ez mégsem volt olyan, mint a másikkal lenni. Egy darabig próbálta elfelejteni, kiverni a fejéből, de képtelen volt rá. Nem volt képes elfogadni, hogy így lett vége az egésznek, ezért iskolai célt váltott, olyan helyre felvételizett, ami egyáltalán nem illik hozzá, csak hogy ugyanarra a szakra kerüljön, mint a másik, s bár még nincs nagyon terve, hogyan, de szeretné valahogy összeszedni minden bátorságát, hogy újra elérje a másik szívét, és ezúttal - még ha piszok nehéz is lesz, és rengeteget kell majd nyelnie miatta - meg is tartsa a másikat.
Hobby: nem különösebben hozza lázba annyira semmi, hogy hobbijának nevezze, de mint minden fiatal, szeret az ismerőseivel eljárogatni, mozizni, minden ilyen általános dologra alapvetően vevő.
Foglalkozás: egyetemista
Extrák: bár bölcsész szakra nyert felvételt, inkább reál beállítottságú, a nyelvérzéke pedig a pocsék kategóriába sorolható, mindig is korrepetálásra szorult abból a nyelvből, amit kötelező volt tanulnia * bár nem az az eljárós fajta, mostanában ki lehet rángatni ellentétben régebbi énjével - bár az is igaz, nem mindegy, ki hívja* jelenleg egyedül él az egyetemhez közel egy lakásban, apjával ugyan tartja a kapcsolatot, de nincsenek olyan hű de bizalmas viszonyban* anyjáról jó ideje nem tud semmit *foglalt
Képinfo: meguzm (deviantart) ()
| Engedélyezve: |
2016. 03. 20.
|
Módosítva: 2016. 03. 20. 19:39:04
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
