|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Aaron Gallagher
Kategória: Yaoi
Feltöltő: LastBreath
Kor: 17
Külső leírás: Fiatal, zsenge és még növésben van. Közepesen magas, szelíd izomzatú fiú, aki nem kedveli az erőszakot és nem híve az erőfitogtatásnak sem. Ugyan meg tudja védeni magát, ha kell, de túlerővel szemben nem sok esélye van. Nemrég esett túl a mutáláson így hangja már nem gyerekes, viszont még nem is elég férfias. Abban a korban van, amikor már nem gyerek, de még nem felnőtt. Kicsit összezavarja a környezete, és még nem tudja biztosan, hogyan is viszonyuljon másokhoz. Ruházata mindig egyszerű, egy bő ing, egy mellény és egy vászonnadrág; no meg az elmaradhatatlan bőr csizma. Gyakran látni kötelet vagy hámot a kezében, de nem híve az ostornak. Nadrágját egy bőr öv tartja meg a derekán, hogy le ne csússzon. Bőre már-már hófehér, márványszerű és ragyogni látszik, ahogy rásüt a nap. Kedves vonású arcán, karjain és hátán szeplők egész hadserege sorakozik, melyeket nem kedvel, sőt kifejezetten ocsmánynak tart. Elég hamar leég a napon, ezért gyakran szalmakalapot nyom a fejébe. Arcvonásain tökéletesen látszik, hogy a változások korába lépett, a kerekded gyermeki vonások lassan élesebbé és szögletesebbé válnak arcán, melynek csodás díszeiként ülnek hihetetlenül kék szemei. Szempillái hihetetlenül dúsak és hosszú ívűek. Szemöldökei közepesen vastagok. Orrnyerge egyenes, orra gömbölyded és kölcsönöz neki némi huncutságot. Ajkai vékonyak, vértelenek és halovány színűek. Haja félhosszú, mellyel nem is törődik igazán. Reggel beletúr, ujjaival végig szánt rajta párszor és késznek titulálja. Egész hosszúra nőtt és lassan már zavarja, hogy folyton a szemébe lóg, de sosem talál elég időt arra, hogy levágja rakoncátlan tincseit, melyek egyébként a vörösesbarna egy egészen elképesztő árnyalatát tudhatják maguknak. Ékszerként csak és kizárólag bátyja nyakláncát hordja, amit sem fürdéskor, sem alváskor nem vesz le. A láncnak sokkal inkább az eszmei értéke az, ami miatt hordja. Egy emlékeztető arra, hogy az élet rövid és múlandó és egy figyelmeztetés, hogy a legjobb barátaidban sem bízhatsz meg soha.
Jellem: Kezdjük talán a jó tulajdonságaival. Remek társaság és mindig felüdítő vele beszélgetni. Ajkai körül szinte állandóan pajkos mosoly játszik, és már az is szívmelengető, ha az ember látja, ahogyan szinte szerelmesen suttog a lovak fülébe, s azok vállára hajtják fejüket. Fürge mozgású és jó erőben lévő kölyök, a reakcióideje rendkívül rövid és nagyon fejlett. Bár rengeteg időt tölt állatok között, jó emberismerő. Olykor elég, ha csak az arcára néz valakinek, s máris tudja, vagy inkább érzi, hogy jó ember-e vagy sem. Intelligens fiú és bármit is teszel elé, gyorsan megtanulja. Szinte soha nem látni letörtnek, vagy mélabúsnak. Persze mások előtt nem is akar annak látszani. Gyengeségnek tekinti, ha mások bizonytalannak, szomorúnak vagy dühösnek látják. Igyekszik féken tartani érzelmeit és minimálisat kimutatni a negatívakból mások előtt. Szeretne megingathatatlannak és higgadtnak látszani, ezért nem engedheti meg magának, hogy a bizonytalanság legapróbb jelét is felfedezzék rajta. Bár remekül megvan társaságban és olyankor ő a beszélgetés szíve-lelke, Aaron sokkal jobban kedveli az egyedüllétet és a magányt. Ez nem azt jelenti, hogy nem kedvelné társait, és hogy kapcsolatai felszínesek lennének, egyszerűen csak többre értékeli a csendet. Sokszor tesz hosszú sétákat a birtokon éjjel, ilyenkor senki nem zavarhatja és egyedül lehet a gondolataival. Azt tudnunk kell, hogy Aaron egy olyan fiú, aki mindenkit elvesztett, akit szeretett így a saját életén kívül nincsen semmi, ami ehhez a világhoz kötné őt. Viszont pont ez a szomorú dolog élteti. Hiszen, ha ő meghal, ki fog emlékezni azokra, akiket szeretett? Úgy érzi, hogy általa szülei és testvére is tovább élnek, s amíg ő emlékezik rájuk, addig köztünk élnek. A gyásznak már régen nincs helye a szívében, de a keserédes fájdalom továbbra is benne van. Mint fentebb említettem ezekről nem szívesen beszél másoknak és nem is szeretné, ha mások megismernék valódi személyiségét, mert attól sebezhetőnek és védtelennek érezné magát. Ezért mindent megtesz, hogy mások optimistának, életvidámnak és érzelmileg erősnek találják őt.
Élettörténet: A tizenkilencedik századról beszélünk, az ezernyolcszázas évek elejéről. Aaron egy középszerű család második fiaként látta meg a napvilágot. Szülei nem voltak sem szegének, sem gazdagok, mindig megéltek valahogyan, bár nem volt rájuk jellemző a fényűzés. Egyszerű emberek voltak, akik mindent meg akartak adni fiaiknak, amit csak lehetett. A két testvér között elég nagy volt a korkülönbség, Aaron szülei már nem voltak fiatalok, mikor ő született, bátyja sem jött korán, de így is tíz évvel idősebb volt nála. Oliver mindenben igyekezett jó példát mutatni öccsének, akivel elválaszthatatlanok voltak, a kisfiú pedig mindig felnézett rá. Nagyon szoros volt kettejük között a kapcsolat. Ez mellett volt egy harmadik társuk is, akinek Aaron a nevére és arcára már nem nagyon emlékszik. Egy késő őszi napon mind együtt játszottak és a hétéves Aaron is velük tartott. Bár a gyerekeket mindig is tiltották a szirtektől és a kikötőtől, természetesnek tűnt, hogy ott játszanak, ahonnan a leginkább tiltják őket. Aaron csillogó köveket és csigaházakat gyűjtött míg Oliver és a másik fiú a szirt szélén bolondoztak. Egyszer csak egy rémült kiáltásra lett figyelmes és csak annyit látott, hogy a fiú a szirt szélén hasal és Oliver kétségbeesetten kapaszkodik karjaiba, alatta a tajtékzó hullámok és a zátony sziklái. Mire Aaron odaért, a fiú elengedte testvére kezét, aki a mélybe zuhant. Az összetört test, melyet végül elnyelnek a habzó hullámok, még most is kísértik Aaron álmait, aki soha nem volt képes megbocsájtani testvére gyilkosának, de a fiúval soha többé nem találkozott. A gyász borzasztóan megviselte őt is és a szüleit is egyaránt. Soha nem voltak képesek elfelejteni az esetet és Oliver emléke ott ült közöttük minden egyes nap. Néhány évvel később azonban – Aaron alig volt tizenhárom éves – felütötte a fejét a pestis és a szülők egymás után tértek meg Isten kertjébe. Ebben az időben találkozott össze egy földesúrral, aki híres volt arról, hogy magához veszi a kikötővárosban elárvult gyermekeket és munka ellenében szállást és kosztot kínál nekik. Mivel már nem volt mi ott tartsa, a földesúrral ment és mindent eladott, ami valaha a szüleié vagy az övé volt. Egyedül bátyja ezüstláncra fűzött keresztjét tartotta meg, hogy emlékezhessen rá anélkül, hogy ki kelljen mennie a temetőbe. Hamar kiderült róla, hogy jobban szeret a lovak után futkározni, mint elvégezni a házimunkát, így munkaadója úgy döntött, hogy a lovászmester mellé adja tanoncnak a fiút, aki hamar bele is tanult a mesterségbe. Bámulatos módon kijön a lovakkal, azok szinte értik, mit mond nekik. Érdekes harmóniában van az állatokkal és a világ minden kincséért sem lenne hajlandó cserélni senkivel. Mivel a földesúr igen csak megkedvelte a fiút, megtanította írni és olvasni is.
Hobby: A munkája. Végtelenül tiszteli és imádja a lovakat.
Foglalkozás: Lovászfiú
Extrák: Uke karakter * Hidrofóbiás, ami annyit tesz, hogy irtózik a hatalmas vízfelületektől és retteg a vízbefúlástól. Ebből kifolyólag nem tud úszni sem. * Tudja magáról, hogy a saját neméhez vonzódik, de senkinek nem mer beszélni róla, mert fél, hogy elmegyógyintézetbe zárják. * Van egy saját lova, akit Fergetegnek hív, mert az állat halvány kese szőrébe apró, sötétszürke foltok vegyülnek, akárha szeplős lenne ő maga is. * A pajtában az illatos szalma között sokkal jobban szeret aludni, mint saját szobájában. * Foglalt.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, nem az én tulajdonom, csupán illusztrációként szolgál a karakterhez. (LAS-T)
| Engedélyezve: |
2016. 03. 15.
|
Státusz: Aktív
|
|
