Név: Daniel Edfort
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Onichi
Kor: 22
Külső leírás: Nem igazán lóg ki a tömegből. Átlagos magasságú, talán kicsit vékony fiú, akinek jót tenne egy kis mozgás, de sosem szerette igazán az ilyesmit. Az alapelve az, hogy az öltönyben úgysem látszik ki mennyire izmos, alsógatyában meg ritkán fog a tárgyalóteremben rohangászni. Barna tincsei általában kócosan meredeznek, maximum ujjával fésüli át őket, kivéve, ha tényleg arra van szükség, hogy jól öltözött kis mintadiák képét mutassa. Olyankor hajlandó fésűhöz nyúlni, és bíbelődni vele, akár egy fél órán keresztül. Igazán megnyerő a mosolya, szinte bárkit képes levenni vele a lábáról, erre pedig csak rásegítenek nagy, zöld szemei. Az ember egészen addig bájosnak és ártatlannak hiszi, míg le nem áll vele vitatkozni. Ha valamit igazán komolyan vesz, akkor teljesen megváltoznak vonásai. Sokkal komorabb, határozottabb lesz, és szemei is másképp csillognak. Aki nem ismeri, annak meglepő lehet az a hirtelen váltás, de viszonylag hamar hozzá lehet szokni. Ruhatára is tükrözi a rá jellemző csapongást. Szereti a bő, kényelmes pulcsikat, amik sokszor méretekkel nagyobbak annál, mint amire szüksége lenne. A kollégiumban kizárólag ezekben tartózkodik, de órákra is leginkább ezekben jár. Emellé egy egyszerű farmert húz, és már kész is a tökéletes, lerobbant külső. Néha azonban, vizsgák vagy nagy ritkán saját kedvtelés miatt, sokkal elegánsabbra veszi a figurát, előhúzza ingjeit, sőt még zakóját is felveszi. Ezzel mindig sikerül meglepnie környezetét, ő pedig szeret meglepetéseket okozni. Az ékszereket nem igen kedveli, túl nőiesnek találja őket, márpedig ha ehhez az archoz még nőies dolgokat pakolunk, akkor még ő maga is elbizonytalanodik a valódi nemében. Szereti a tetoválásokat, de csak mértékkel, nem túl feltűnő helyekre. Jelenleg még csak a bal csuklójára varratta fel apja halálának dátumát, de már tervezi a következő, kevésbé komor darabokat is.
Jellem: Meglehetősen különleges fiú, ezt mindenki elismeri, aki legalább egyszer, huzamosabb ideig beszélgetett vele. Okos, művelt, és nagy igazságérzettel van megáldva, ezek a tulajdonságok teszik őt alkalmassá a jogi pályára. Emellé persze még párosul a nagyszerű kisugárzás, és a meggyőzőképesség. Hatalmas beszélőkéje van, szinte bármiről meg tudja győzni az embereket. Bármit megmozgat, csak hogy bebizonyítsa az igazságot, szinte kiszagolja, ha valaki nem mond igaza, vagy elhallgat valamit. Mindig kész érvekkel hozakodik elő, megbízható és precíz. Valószínűleg arról is képes lenne meggyőzni egy eszkimót, hogy neki igenis szüksége van homokozókészletre. Tehát igazán megnyerő személyiség. Legalábbis ha erre van szüksége. Ha éppen nem a leendő ügyvédet kell adnia, akkor szabadon engedi másik oldalát is. Az álmodozó, hatalmas fantáziával megáldott mesélőt. Szeret néha kiszakadni a világból, saját, vagy éppen mások által teremtett birodalmakba kalandozni, és kikapcsolódni egy kicsit. Sosem tagadta, hogy van egy ilyen oldala, aki többször találkozott már vele, az valószínűleg megismerte, barátai pedig még jobban is kedvelik, mint az okoskodó törvénykönyvet. Szerintük sokkal mókásabb ilyenkor, és beszélgetni is sokkal kellemesebb vele. Ilyenkor látni az igazi érzelmeit is, azt, hogy milyen is valójában. Egy ügyvédnél nem feltétlen jó, ha elragadják az érzelmei, ám egy írónál, annál inkább. Hogy hogyan fér meg a kettő egymás mellett? Erre neki is csak annyi válasza van, hogy remekül. Az írás kikapcsol, rendezi a gondolatokat, segít elszakadni a valós világtól, ha csak rövid ideig is. Lehetőséget ad az erőgyűjtésre, hogy utána feltöltődve térhess vissza a farkasverembe, ahol mindenkinek az a célja, hogy téged tépjen szét. Ő mind a két részét nagyon szereti, állítja, hogy egyik sem működne olyan jól a másik nélkül. Szereti, ha elismerik, mindig is volt benne egy megfelelési kényszer. Igyekszik a legtöbbet kihozni magából, így hajlamos arra is, hogy túlhajszolja szervezetét. Egy jó jegyért, vagy egy jó kritikáért azonban megéri. Nagyszerű humorérzéke van, imádja a borzasztó vicceket, és remekül elő is tudja adni őket. Az egyetlen dolog, amit senki sem tud róla, hogy rajong a romantikáért. Barátai nagyrészt szülővárosában vannak, vagy más egyetemekre mentek tovább, így kénytelen beérni telefonos beszélgetésekkel. Legtöbb idejét a kollégiumi szobájában tölti, nem nagyon jár el szaktársaival, méghozzá azért, mert elkényeztetett, gazdag, önelégült fafejeknek tartja őket, akik apuci pénzén, az ő nyomdokaiba lépve tanulnak ügyvédnek, hogy utána egész életükben jól megtömhessék a zsebüket. Tisztelet persze a kivételnek, csak velük nem igen találkozott még. Pedig szereti a társaságot, jól éri magát, ha köztük lehet, de megválogatja, hogy kivel áll szóba.
Élettörténet: Nem mondhatni, hogy túl érdekes gyerekkora volt, amolyan átlagos amerikai családként éltek. Alig egy éves volt, mikor vérszerinti apja elhunyt, így emlékei nincsenek róla, mégis úgy érzi, mintha éveket töltöttek volna együtt. Ennek az az oka, hogy édesanyja sokat mesélt a hős katonáról, aki az életét áldozta a hazáért. Az ő esetükben ez nem szép körítés volt, apja valóban a hadsereg egyik tisztjeként esett el bevetés közben. Mindig is hősként tekintett az apjára, gyerekként szinte mindenhová magával vitte a fényképét, hogy megmutogathassa a barátainak. Mára ezt kinőtte, de a fotó továbbra sem tűnt el az íróasztaláról. Nevelő apja sosem próbálta erőltetni a „márpedig én vagyok az igazi apád” dolgot, elfogadta, hogy csak második lehet Daniel szemében, ám ennek ellenére fiaként szerette őt. Ez azután sem változott, hogy megszületett féltestvére. Sosem zavarta, hogy csak egy közös szülőjük van, ő úgy tekintett rá, mint egy igazi kisöcsire. A hat év különbség eleinte nem tűnt olyan soknak, rengeteget játszottak együtt, és szeretett vigyázni testvérére, ám ahogy idősebb lett, egyre kevesebb ideje jutott a kis Thomasra. Nagyon sajnálta, de az iskola, a barátok mellett sosem tudott leülni játszani, vagy éppen mesét nézni vele. A jó kapcsolat szerencsére azonban a mai napig megmaradt, szinte minden nap beszélnek telefonon, vagy webkamerán keresztül. Ebből lehet sejteni, hogy Daniel már nem otthon él. Amikor elkezdte az egyetemet, kollégiumba költözött, hiszen minden nap átutazni a fél Államokat, kicsit lehetetlen lett volna. Sajnálta, mert szereti családját, nem tudott mást tenni, viszont amilyen gyakran csak lehet, igyekszik hazalátogatni. Habár mindig is tisztelte apját, sosem akart katona lenni. Sem fizikuma, sem vérmérséklete nem tette volna alkalmassá a pályára. Mindig is úgy vélte, hogy az ilyen problémákat ész érvekkel, kell megoldani, ezért is fontolgatta olyan sokáig a politológiát. A politikusokat azonban sosem kedvelte, és nem akart olyanná válni, mint ők, ezért végül mégiscsak az ügyvédi pályát választotta. Jelenleg is jogot hallgat az egyetemen, és egyelőre nem bánta meg döntését.
Hobby: Történetek írása, olvasás
Foglalkozás: Egyetemista
Extrák: Lassan hat éve készít különböző irományokat, amiket közzé is tesz az interneten, persze csak álnéven, nehogy ráismerjenek. Legszívesebben fanfictionokat ír, ezeket szereti a legjobban, és tudja, hogy ezekkel okoz a legnagyobb örömet olvasóinak *** Fontosak számára a kritikák, szinte egész nap figyeli, hogy mikor kap újabbakat. A kritikából lehet igazán építkezi, és ő ezt komolyan is veszi. Egy-egy igazán gonosz olvasói megjegyzéstől meg tud rendülni az önbizalma, de ezt szerencsére mindig ellensúlyozza a rengeteg pozitív gondolat, és a szeretet, amit kap. *** Az olvasás is nagy szenvedélye, szereti mások véleményét is meghallgatni egy-egy könyvről, de környezete nem annyira vevő az ilyesmire, így akadt rá a különböző netes kritikusokra, köztük kedvenc vloggerére is. Imádja a srácot, teljes odavan a videóiért, a kritikáiért, mindenért, amit csinál. Rajong érte, méghozzá nem is kicsit. *** Tudja magáról, hogy meleg, és bár otthon nem voltak elragadtatva a dologtól, elfogadták. Barátja ugyan még nem volt, túl romantikus, és túl furcsa ő egy kapcsolathoz.
Képinfo: Armelia ()
| Engedélyezve: |
2016. 02. 02.
|
Státusz: Aktív
|
