Név: Donald Buorlaw
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Onichi
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: : Már ránézésre megmondja róla bárki, hogy különleges. Na persze nem azért, mert annyira kilóg a tömegből a magasságával, vagy hasonlókkal. Egyszerűen sugárzik belőle valami erő, amit leginkább akkor érez az ember, ha a borostyán színű szempárba néz. Gyakran érzi úgy, hogy egy valódi farkas bámul rá, és ezzel nem is tévedett sokat. Arca elég karakteres, de barna tincsei kicsit lágyítanak ezen. Nem szereti a hosszú hajat, legalábbis magán egyáltalán nem. Másokét szívesen megmossa, kifésüli, de még frizurát is készít belőle, ha erre van igény, viszont a sajátjával nem foglalkozik ennyire. Ha Archie nem szólna rá, akkor valószínűleg pont olyan bozontos lenne, mint a bundája farkas alakban. Igyekszik formában tartani testét, de mivel egy emberi konditerembe nem járkálhat el, marad az otthoni edzés, és a futás. Ám egyenlőre úgy tűnik ez is elég, mert egészen sok elismerő pillantást zsebel be. Örül nekik, de úgy tesz, mintha egyáltalán nem is érdekelné ilyesmi, nem akarja, hogy Archie féltékeny legyen. Annyira nincs oda az emberi világ ruháiért, nagyon sokáig tartott, mire kitalálta, hogy miben érzi igazán jól magát, hiszen annyira különbözött azoktól a dolgoktól, amit eddig viselt. Végül az egyszerű pólók, és farmerok töltötték meg a szekrényét, bár ha tehetné, inkább menne mindenhová elegánsan fölöltözve. Nyakában két lánc lóg, az egyik egy farkast ábrázol, pontosan olyan, mint Archie denevére, a másik pedig a fajtáját jelzi, és azt, hogy melyik vámpír családhoz tartozik.
Jellem: Meglepően komoly, ami nem nagyon illik alig tizenhét éves külsejéhez. Persze tud ő viccelődni, nevetni és szórakozni, de ezt leginkább csak akkor teszi, ha kettesben van Archieval. Megtanulta, hogy a bálokon, a tanácskozásokon, a vámpírok világában szinte mindenhol, komolyan kell viselkednie, hiszen felelős valaki életéért. A vérállatok sorsa, hogy szolgálják a vámpírt, akihez hozzákötik őket, és többnyire ehhez is tartják magukat. Bármit megtenne Archieért, tudja, hogy mindkettőjük élete múlik azon, hogy meg tudja e védeni, ám nem ez a fő motiváció. A hosszú évek alatt megkedvelte a vámpírt, olyan, mintha a testvére lenne, sokkal jobban aggódik az ő életéért, mint a sajátjáért. Bármit kíván is Archie, ő megteszi. Azt persze már nem mondanám, hogy szó nélkül. Sajnos kettejük közül ő a megfontoltabb, így rá hárul a feladat, hogy a makacs és hajthatatlan vámpírt lebeszélje az ostoba ötleteiről. Többnyire nem jár sikerrel, mert bár tudja, hogy őt sosem bántaná, hallott borzalmas történeteket arról, hogyan bántak vámpírok a saját vérállataikkal, és nem akarja, hogy vele is hasonlók történjenek. Nem, nem fél Archietól, de tudja, hol a határ. Annak ellenére, hogy együtt nőttek föl, ő még mindig fölötte áll rangban és hatalomban. Még mindezek mellett is egészen sok dolgot megenged magának, egy-egy csípős megjegyzés, visszavágás, sőt, néha még vitázni is szoktak, pont ezért mondta pár idősebb vámpír, hogy túl hosszú pórázon tartják. Szerencsére azonban Archie sosem hallgatott rájuk, és bár a tömegben hűvös maradt, ahogy az egy előkelő vámpírtól elvárt, mikor kettesben maradtak, újra kedves arcát vette elő. Fiatalabb korában még vevő volt vakmerő akciókra, de ahogy telt az idő, egyre jobban látta, mennyi veszéllyel jár ez az egész. Sajnos kettejük közül úgy tűnik, ő volt az egyetlen, aki ezt idővel belátta. Egyre inkább érezte, hogy neki kell megóvnia a bajtól, és ez a mai napig így van. Mindig elég magányos természet volt. Szereti ugyan a társaságot, de megtanulta, hogy Archie mellett sosem lehetnek igazán barátai. A fiatal vámpír már kiskorukban sem szerette, ha valaki más játszik Donnal, olyankor azonnal hisztizni kezdett, és agresszívvá vált. Ezt a tulajdonságát sosem nőtte ki, sosem engedte, hogy bárki hosszabb ideig beszélgessen farkasával, az pedig elképzelhetetlen volt, hogy kettesben elengedje valakivel. Don azonban sosem bánta ezt, neki nem is nagyon volt másra szüksége, csak Archiera.
Élettörténet: Abban a dimenzióban, ahol élt, a vámpírok a legmagasabb rangú lények, utánuk jönnek a vér lények, akik nélkül a vámpírok nem tudnának létezni, majd a legalacsonyabb rendűek a démonok. A vérlények azért fontosak a vámpírok számára, mert bár alacsonyabb rangúak, mégis, csak az ő vérükben található meg az a tápanyag, amire nekik szükségük van az életben maradáshoz. Éppen ezért még születésükkor hozzá kötik a vámpír bébiket egy vérlény bébihez. Hogy kihez kötik hozzá, az csakis attól függ, hogy a bébi vámpír nyakában levő nyaklánc melyik vér bébi nyakláncát hívja magához. A kötés nem áll sokból, csak annyiból, hogy a vámpír bébi pár csepp vérét megitatják a vérlény bébivel, hogy a vérállat soha az életben képtelen legyen elárulni azt a vámpírt, akit szolgálni fog ezután egész életében. Ez egy kétélű fegyver, mivel bár egész életében azt az egyetlen vámpírt fogja szolgálni, ha ő meghal, a vámpír is hal vele, mert csak ebből az egy vérállatból tud rendesen táplálkozni az adott vámpír. Persze, ideig-óráig kibírja mással, de hamar megöregszik, és meghal. Minden vérlény abban reménykedik, hogy egy előkelő, nagy múltú vámpírcsaládhoz kerül a gyermeke, ahol jól fognak bánni vele. Don szüleinek ilyen tekintetben szerencséjük volt. Fiúk nyaklánca a születése után azonnal megérezte a hívást, és a lehető legjobb helyre került. Egy ősi, nagy múltú vámpír család legfiatalabb gyermekéhez kötődött hozzá, vele együtt nőtt föl. Szüleiről nem igen tud semmit, hiszen soha többet nem látta őket, és arról sincs fogalma, hogy vajon van e valódi testvére. Azonban ezek a kérdések sosem zavarták, hiszen szinte testvéreként szerette Archit, a vámpírt, akihez hozzákötötték kiskorában. Mindig mellette volt, mindig vigyázott rá, és mindig meghallgatta, ha éppen szükség volt rá. Egy személyben testvér, barát, és testőr. Persze voltak olyan pillanatok, amit nem vele töltött. Ezekben az időkben önvédelmet tanult, sőt, a fegyverek használatát is elsajátította, hiszen sosem lehetett tudni, mikor támadja meg valaki a hozzá kötött vámpírt. Sokszor csak a háttérből figyelt, de még így is rengeteg mindent megtanult a vámpírok sajátos természetéről és világáról. Mindig kéznél volt, hiszen Archie bármikor megéhezhetett, és ha esetleg Don nem volt ott, akkor hihetetlen nagy hiszti kerekedett, amit valljuk be, senki sem szeretett túlzottan. A másik ok pedig az volt, hogy nem tud elszakadni tőle. Nem csupán a kötelék miatt, hanem a függőjévé vált. Képtelen huzamosabb ideig távol maradni tőle, éreznie kell az illatát, azt, hogy ott van mellette. Hosszú évekig minden rendben ment, ám három évvel ezelőtt valami nagyon furcsa dolog történt. Archie rátámadt egy magasabb rangú vámpírra, ami a vesztűket okozta. Menekülniük kellett, ha nem akartak mind a ketten meghalni. Persze Don nem ítélték el, de vámpírja nélkül nem maradt volna életben. Más választásuk nem lévén az emberek világába menekültek, ahol Archie szüleinek köszönhetően tudtak életben maradni. Az ő pénzükből tarják el magukat, az ő kúriájukban élnek. Eddig felfedezték az új helyet, igyekeztek mindent megtudni a világról, amire szükségük lehet, most pedig Archie nagyszerű ötletének hála, elkezdik az iskolát. Don nem tartja jó ötletnek, de nem tehet mást, követnie kell, és vigyáznia rá.
Hobby: Képregények, vérfarkasos horrorfilmek
Foglalkozás: Tanuló
Extrák: Nem nagyon kedveli az emberek világát, túl furcsának és másnak találja, de Archie kedvéért még ezt is elviseli, és megpróbálja megszokni. Az egyetlen dolog, amit szeret benne, az a képregények. Nagyon viccesnek találja a szuperhősöket, a Garfieldot, és az összes hozzájuk hasonló szereplőt. Másik szenvedélye a vérfarkasos, vámpíros horrorfilmek. Többnyire vagy szörnyülködik, vagy nevet rajtuk, nem igazán tudja elképzelni, hogy az emberek elhiszik ezt a rengeteg ostobaságot. *** Farkas létére nagyon szereti a zöldségeket, főleg a paradicsomért van oda, de Archie kedvéért lemond róluk, hiszen ezek után nem szívesen iszik a véréből. *** Bármikor képes átváltozni, nem csak teliholdkor, ám ha ezt teszi, akkor jó pár órán át abban az alakban kell maradnia. Ami szinte egyedüli igazság a béna filmekben az, hogy nem bírja az ezüstöt, már az érintése is fájdalmas a számára. *** Genemé.
Képinfo: Daekazu (http://daekauz.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2015. 10. 30.
|
Státusz: Aktív
|
