Név: Benjamin Harris
Kategória: Fantasy
Feltöltő: linka
Kor: 24 év
Külső leírás: Sűrű sötétszőke haj, üde kék tekintet és egy sármos, már-már eget rengetően jóképű arc. Egy laikus külső szemlélőnek mindössze ennyi elég is lenne ahhoz, hogy elkönyvelje őt egy roppant elegáns fiatalembernek, aki nyilvánvalóan hajnalba nyúlóan ül a könyvek felett, hogy minél jobb eredményekkel végezzen és a többi ember számára is ő a legtökéletesebb, hiszen olyan barátságos mosolya van, hogy bárki bármit rábízhatna. Gyakran az emberek ennyivel meg is elégszenek, és pontosan ez az, amit Benjamin nem rest kihasználni. Mindig arra törekszik, hogy a lehető legártalmatlanabb ember benyomását keltse, tökéletes színész, aki ügyel a kiejtett szavaira, hangjának tónusára és ártatlan, már-már gyermekien naiv mosolyára. A valóság azonban távolról sem kapcsolódik ahhoz a fiatalemberhez, akit ő alkalomadtán alakít. Ovális arcát élesebb vonások árnyékolják, arccsontjai kitüremkedő pengék, de borostája mégis lágyítóan hat az összképre. Magas, nyúlánk és karcsú férfi, de az izmai ennek ellenére is vonzóan húzódnak halvány bőre alatt. Kékes erei szerteágazó hálózatként futják be testének minden pontját, de a bennük pulzáló vér több-ezeréves átkot hordoz magában.
Jellem: Személyisége nem függ másoktól, nem tekint barátjaként senkit sem, így lelki traumát sem okoz neki különösebben, ha valaki egyik ismerősét próbálja meg felhasználni ellene. Látszólag nem túl érzelmes, és ez akkor sem változna semmit, ha a tulajdon szüleit koncolnák fel a szemei láttára. Az esetek többsége egyszerűen hidegen hagyja őt, nem foglalkozik százalékos arányokkal, sem veszteségekkel. Hajlamos megfeledkezni arról az aprócska tényről, hogy ő is ugyanolyan sebezhető, mint bármely másik ember. Nincsen benne fikarcnyi gőg sem, soha, egyetlen pillanatra sem fordult meg még a fejében, hogy vitába szálljon bárkivel is csak azért, hogy a saját igazát bizonygassa. Nem oktat, nem nevel és nem utasít senkit sem, hagyja, hogy mindenki a maga kárára tanuljon meg vele együttműködni. Idejének jelentős részében tökéletesen elvan a maga kis világában, ritkán ad okot aggodalomra, mert míg őt tiszteletben tartják, s hagyják, hogy kedvére játszadozzon a szörnyecskéivel, addig ő sem tesz semmi visszafordíthatatlant. Megmagyarázhatatlan módon lelkesedik azért, hogy másokat kérésükre megsegítse, bár távolról sem bölcs döntés vele egyezséget kötni. Nincs helyzet, amire ne lenne vészforgatókönyve, s nincs semmi, amiből ne tudná saját magát könnyűszerrel kibeszélni. Amióta él, mindig is ilyen volt, de a béke és a nyugalom sem áll tőle távol. Szereti a csendesebb pillanatokat is, ugyanúgy, ahogyan a zajt és a kaotikus zűrzavart maga körül. Békésebb hangulatában is szinte süt szavaiból a cinizmus, de tőle a gúny mindig jól célzott és mindig olyan pontra talál be, amivel nagyobb fájdalmat okozhat, mint puszta két kezével.
Élettörténet: Esti mesék, gyermeki játszadozások és szórakozás? Bármily hihetetlen, mindez Benjamin életében sosem játszott különösen nagy szerepet, de a fiú mindig is természetesnek vélte azt, hogy míg apja szocializálódni tanítja őt, addig az anyja olyan feladatokat és terhet aggatott a nyakába, amelyhez aligha fűlött a foga. Nem azt bánta, hogy ölnie kell, s olyan lényeket elpusztítani, akik szelídebbek az embereknél is, nem, neki egyetlen szíve bánata az volt, hogy nem oldhatott meg mindent a maga módján. Részben emiatt is vált különccé. Különccé a többiek közt és különccé a családjában. Nem volt kedve beilleszkedni a kortársaihoz annyira, hogy iskolába is járjon, így a városkájában, ahol él, kirekesztették őt, de ezzel sem bántották a lelki világát. Sokkal inkább elérték, hogy a fenyegetés, amit eddig nyújtott, a többszörösére nőjön. Olyanná vált, akit más emberek elrettentő példaként emlegetnek saját csemetéik előtt, és ez mind a mai napig megmaradt. Ritkán tart hosszabb távra is kapcsolatot a többi lakossal, mindössze az alapillem, amivel nem feszíti túl a már amúgy is felrojtozódott húrt. Nem szeretik őt sokan, aminek nem egyszer adtak már nyíltan hangot az emberek, de nem tehetnek Ben és családjának jelenlétével semmit, hiszen különösebben nagy vizet látszólag nem zavarnak. Élik a maguk kis életét, s mindeközben elhatárolódnak mindenkitől, aminek főbb oka leginkább a múltjukban keresendő. Generációk óta vadászok éltek a családban, s ezt az ágat tovább is vitték, ahogyan az átkot is, ami időről időre egy fiú utódon mindig fellángolt. Ezúttal ez az átok Benjamint szemelte ki, de míg mások őrjöngve tomboltak ellene, a fiú szelíd nyugalommal törődött bele. Nem zavarja a pusztítás, sem a káosz, hiszen mindig is körülvette őt valamilyen szinten. Vérbe és halálba született bele, ami mostanra már egészen természetessé vált neki, és különösebben nem is vágyja elhagyni ezt az életét.
Hobby: Erejének növelése, szörnyek betörése/megölése ( a kettő nem feltétlen zárja ki egymást ), ősrégi könyvek gyűjtése
Foglalkozás: Bábmester
Extrák: Vére vékony erekben hálózza be bábjait, melyeket valaha élt állatokból és szörnyekből teremti /// Lényeinek szemeiben zöld ikerlángok égnek, amik azt jelentik, hogy őhozzá tartoznak /// Erejét minél többet használja, annál nagyobb lesz, de a teremtményei mindig vele vannak egy szinten. Tőle erősebbeket nem tud irányítani /// A vérkapcsolat idő előtti megszakítása őt is ugyanúgy legyengíti, ahogyan a teremtményt, aki felbontja /// Arcán és testén több heg is húzódik /// Foglalt.
Képinfo: Nem saját. ()
| Engedélyezve: |
2015. 10. 29.
|
Módosítva: 2015. 10. 29. 20:20:08
Módosította: linka
Státusz: Aktív
|
