Név: Jonathan Lloyd
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 18
Külső leírás: A legkevésbé sem feltűnő jelenség, ha elsétál mellette valaki az utcán, egészen biztosan nem figyel fel rá, hacsak nem szokása árgus szemekkel szemlélni a ruhák márkáját. Igen, mindig divatosan kell öltözködnie, a legjobb márkákból, de csak azért, mert nem magának vásárol, és van annyi szépérzéke, hogy mondjuk nem veszünk fel fekete-fehér kockás inget fekete alapon piros pöttyös nyakkendővel. Na jó, egyébként is ízlésesen öltözködne, de alapvetően nem ragaszkodna mindig, mindenből a legújabbhoz és legmárkásabbhoz. Testalkatilag az átlagnál egy kicsit talán alacsonyabb, vékony termetű – nem sovány, nem is izmos, de nincs rajta felesleg sem. Ami már sokkal inkább feltűnhet, ha valaki jobban megnézi magának, az nagyon finom vonásokkal metszett arca, ami minden szempontból annyira arányos, mintha szobrászok faragták volna ki. Gömbölyű, finom álla felett érzéki, kissé telt ajkak ülnek, orra kicsi és egyenes, szemöldöke finoman ível és nem is túl vastag vagy bozontos. Járomcsontja nem annyira hangsúlyos, inkább a szemöldökcsontja és az állkapcsa íve a meghatározó, de ami igazán uralja az arcát és ellenállhatatlan vonzerővel ruházza fel, az a szívből jövő, ragyogó mosolya és a szikrázó sötétkék szemei. Bőre kissé világosabb árnyalatú és nem csúfítja semmi, nincs tetoválása vagy hegei, de még anyajegy is csak elvétve található rajta. Dús haját mindig hagyja kicsit hosszabbra megnőni, tincsei színe meghatározhatatlan úton van valahol a szőke és a barna között.
Jellem: Szinte már félelmetesen okos és intelligens egy olyan fiúhoz képest, aki alig lépett ki a tinédzserkorból. Mindig is érettebb volt a koránál, ezt pedig ha akarná sem tudná eltitkolni, mert egyszerűen nem tud azonosulni a korabéliek mentalitásával. Számára furcsa érzés, amikor elméletileg már majdhogynem felnőtt emberek ülnek egy tanteremben, az pedig olyan ricsajtól zeng, mintha nem is iskolában lenne, hanem a cirkuszban. Egyszerűen fizikailag képtelen a fecsegésre, nem tud a semmiről beszélni, ő az értelmet keresi, az intellektuális beszélgetésre alkalmas partnert, akivel nem arról kell trécselni, hogy milyen az idő, hol volt bulizni a hétvégén, vagy hány sört ivott meg tegnap este. Igen, kilóg a sorból, de ezen már nem tud – és igazából nem is annyira akar – segíteni. Tizenhat éve volt hozzászokni a magányhoz, úgy van vele, hogy kibír még egy évet barátok nélkül, ha kell. Nos, igen, szeretné ebbe a hitbe ringatni magát, de igazából borzasztóan vágyik már valakire, aki elfogadja, sőt, szereti olyannak, amilyen. A túlzott okosságával és érdeklődésével és kíváncsiságával és történelem iránti lelkesedésével együtt. Szeretne valakit, aki törődik vele, aki megérti és akit megérthet, valakit, akivel nemcsak beszélgethet, hanem még a csendet sem érzi kínosnak. Meglehetősen tart attól, hogy ilyen ember nincs és soha nem is lesz, de azért kitartóan és óvatosan keresgél. Egy kicsit talán visszahúzódó, de egyáltalán nem antiszociális, egyszerűen csak magának való, ha a kortársairól van szó, mert hát nehéz megtalálnia velük a közös hangot, és balszerencséjére ő egyébként is éppen az a típus, akit az éretlen korabeliek szeretnek kipécézni maguknak.
Élettörténet: Gazdag szülők első és utolsó gyermekeként jött a világra, egyke volt mindig is, és néhány év után kénytelen volt megtanulni, hogy hiába imádkozik az ellenkezőjéért: ha a szülein múlik – márpedig ki máson múlna –, nem lesz testvére. A szülőknek mindenképpen kellett egy utód, ezt meg is kapták az ő személyében, innentől pedig nekik elég is volt a gyerekekből, köszönték szépen. Ez utóbbit sajnos szó szerint kell értelmezni, Jonathan sem volt számukra több, mint az örökös, akit mutogathatnak a befolyásos barátaiknak, magukkal cipelhetik az elegáns, fényűző, de legalább annyira képmutató vacsorákra, és aki egyszer majd tovább viszi a nevüket. Nem ők nevelték fel, inkább egy nevelőnőre bízták a dolgot és tulajdonképpen felé sem néztek, csak ha muszáj volt. Jonathan számára a nevelőnő személye volt az egyetlen pozitívum, mert bár az asszony a nagymamája lehetett volna, tiszta szívből szerette a kisfiút és boldogan volt anyja helyett anyja. Jonathan maga is nagyon megszerette az asszonyt, talán ezért is volt olyan nehéz számára, amikor a szülei kirúgták őt egy vitát követően. A szülők jóformán burokban akarták felnevel(tet)ni a fiukat, a gazdag elithez tartozó barátaik gyermekei pedig sznobok voltak, akikkel ő egyáltalán nem jött ki jól, ezért Jonathan magányos volt, amit a nevelőnő észre is vett és megpróbált tenni ellene. Mindössze annyira akarta rávenni a szülőket, hogy Jonathan járhasson iskolába, ahol barátokat szerezhet, az ő válaszuk viszont egy azonnali felmondás volt a nőnek, mert még rangos magániskolákba sem voltak hajlandóak beíratni a fiukat. Utódja nem is volt, hiszen Jonathan akkoriban lett iskoláskorú, így onnantól már csak magántanárok jártak hozzá. Barátai nem lévén, a fiú boldogan temetkezett bele a tanulmányaiba és a házi feladatokba, állandóan túlteljesített, folyamatosan fejlesztette magát, a magántanárok pedig nem győzték dicsérni és ódákat zengeni az eszéről a szüleinek. Talán nem meglepő, hogy 16 éves korában kitűnő eredményekkel tette le a GCSE vizsgáit, de még így sem volt könnyű dolga, többször is meg kellett ütköznie a szüleivel, mire elérte, amit akart. Hiába állt a sarkára, egy teljes évébe telt meggyőzni a szüleit arról, hogy az emelt szintű A-level érettségire már egy tanintézményben készülhessen fel, és itt még mindig nem volt vége a vitának. Sikerült megegyezniük az iskolát illetően, a tantárgyak tekintetében viszont aligha. A szülei ragaszkodtak az üzleti, vállalkozási ismeretek elmélyítéséhez, Jonathant azonban sokkal jobban vonzotta a történelem, így végül kompromisszumot kötöttek: felveszi az üzleti, közgazdaságtani órákat, mellé viszont olyan tantárgyakra jelentkezik, ami neki tetszik. Most akár meg is nyugodhatnánk, hogy innen már minden egyenesbe jön, de sajnos mindenkit el kell keserítenem. Jonathan számára érthető módon nehezen ment a beilleszkedés, alig talált barátokat, ellenségeket viszont annál többet. Túlságosan okos volt, ami nem tetszett az eszesebbeknek sem, mert még rajtuk is túltett, de ugyanúgy jó okot adott a helyi nagyképű menő bagázsnak is, hogy kipécézzék maguknak – ennek folytán alakulhatott úgy a dolog, hogy végül egy kegyetlen fogadás mit sem sejtő áldozatává vált. Az incidens nagy visszhangot keltett, így elkerülhetetlen volt, hogy a szülei fülébe jusson a dolog, akik azonnal meg is bánták, hogy belementek ebbe az egész iskola-dologba, Jonathannak viszont ekkor – talán életében először – óriási szerencséje volt. Egy a szülei társaságába tartozó neves család ajánlott egy másik iskolát a szomszédos városban, ami állításuk szerint remek intézmény, remek tanárokkal. Jonathan kapott egy második esélyt, az első év után kivették az előző iskolából, a második évet azonban már ebben az új, ajánlott iskolában kezdheti el.
Hobby: Imád olvasni, de nem tudná elengedi sem a dokumentumfilmeket, sem a történelmi vonatkozású filmeket, sorozatokat.
Foglalkozás: tanuló
Extrák: Ha ő választhatna, csak három csatornára/csatornacsoportra fizetne elő: A Discoveryre – vonzatcsatornáival együtt –, a National Geographicra – szintén a mellékcsatornákkal – és az ID Extrára. A többi egész egyszerűen nem érdekli, ezeket viszont falja. *** Gyűlöli a nevét, de úgy istenigazából. Soha nem becézte még senki, olyan ember pedig, akinek szépen hangzana a szájából az, hogy „Jonathan”, véleménye szerint még nem született a Földön. *** Mindig is szeretett volna háziállatot, hogy enyhítsen egy kicsit az örökös magányán, de a szülei soha nem engedték meg neki, mert „sok kosszal jár”. *** Régóta sejtette már, hogy a saját neméhez vonzódik, de az a bizonyos fogadás tette biztossá. Kapcsolata még soha nem volt, semmilyen értelemben, egyedül csókolózásban volt része, de abban is csak egyszer. *** Eshiié, senki másé.
Képinfo: A képet nem én készítettem, csupán illusztrációként szolgál. (http://deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2015. 09. 15.
|
Státusz: Aktív
|
