Név: Leonid Miklashevskiy
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 19
Külső leírás: Első pillantásra teljesen átlagos fiatal srácnak tűnik, de még talán a másodikra is. Egy kicsit talán alacsonyabb az átlagnál, de cseppet sem zavaróan, az alkata pedig vékony. Nem betegesen sovány ugyan, de azért az izmok hiányán látszik, hogy sokkal inkább előnyben részesíti a könyveket a sportokkal szemben. Az öltözködésén sem lehet fennakadni, kivétel nélkül mindig farmert hord edzőcipővel, felülre pedig kényelmes pólót, vagy egy lazább inget húz. Harmadik nekifutásra viszont, ha egy kicsit jobban megnézzük magunknak, már nem is néz ki annyira átlagosnak. Először minden bizonnyal az egzotikus arc és a finom vonások tűnhetnek fel, amik nagyon is egyedi jelenséggé varázsolják, de ha nem az arcára figyelünk fel, akkor azok a különleges, ezüstszürke szemek fognak megragadni minket. Szemöldöke vékony és íves, színe ugyanolyan világosbarna, mint rövid, a feje tetején kicsit kócosabb hajáé. Ő személy szerint túl nagynak találja az orrát, pedig nincs vele semmi baj – nem fitos, hanem sokkal gömbölyűbb, viszont egyenes és arányos, ráadásul mindenkit sokkal inkább leköthetnek az érzéki, telt, sötétrózsaszín ajkak, amiknek formáját bármelyik nő megirigyelhetné. Világos bőrét apró szeplők tarkítják, amiket kifejezetten gyűlöl, mások szerint viszont ebben rejlik a szexepilje.
Jellem: Személyiségében tökéletesen viszonyul az életéből megsejthető embertípushoz. Egy kicsit édes, egy kicsit szerencsétlen, egy kicsit naiv. Alapvető hibája, hogy szereti mindig mindenkiről a legjobbat feltételezni első nekifutásra, sőt, még utána is ő maga keresi számukra a mentségeket. Szinte soha nem okol másokat semmiért, mindig magában keresi a hibát és valami furcsa oknál fogva rendszeresen meg is találja azt, amit keresett... még akkor is, ha egyébként nemhogy nem tehet semmiről, de egyenesen ő a szenvedő alanya annak a bizonyos dolognak. Meglehetősen érzékeny lélek, amit igyekszik nem kimutatni senki előtt, azonban ha valaki a közelébe férkőzik és jobban megismeri, azon személy számára nyitott könyvvé válik. Hangot ugyan valóban ritkán ad az érzéseinek, a szemei és/vagy az arca azonban mindig, mindent elárulnak arról, mi zajlik benne éppen. Nála nagyon is érvényes, hogy „a szem a lélek tükre”, ráadásul könnyen zavarba is lehet hozni, amikor is a füle hegyéig is képes elvörösödni. Nem szeret haragban lenni senkivel, képtelen elviselni az érzést, ha valaki rá haragszik, de ugyancsak nehezen tudja fenntartani a maga részéről a haragot – ha a dolgok sokáig nem válnak jobbá, már inkább ő maga kér bocsánatot azért, amit a másik csinált, csak legyen már vége a mosolyszünetnek. Kivételesen ragaszkodó típus, de tényleg, akit egyszer megszeret és a szívébe zár, azt onnantól egyszerűen képtelen elengedni, még akkor is, ha ő maga szeretné. Hatalmas szíve van, amivel nagyon tud szeretni, az ő esetében viszont ezt nevetségesen könnyű kihasználni, és ő még soha nem is tett semmit ez ellen.
Élettörténet: Ukrajnában, a Kirovohradi terület egyik kisebb városában látta meg a napvilágot három évvel bátyja, Oleg születése után. A családjuk minden tekintetben átlagos volt: viszonylag jó módban éltek, a szülők dolgoztak, emellett szerették és becsülettel nevelték két fiukat. A kapcsolata Oleggel olyan volt, mint a legtöbb fiútestvéré: gyakran nyüstölték egymást – legtöbbször Oleg látta el az öccse baját –, de egyébként ők is nagyon jól megvoltak egymás mellett. Leo világ életében az a fajta gyerek volt, akinek kevés barátja van, de azokat legalább megbecsülheti. Soha nem tartozott a „menők” közé, nem voltak felületes haverjai és nem járt el bandázni sem, a középiskolában is tipikusan az a srác volt, aki mindenből okos – túl okos –, de a testnevelés kifog rajta. Igen, finoman szólva is kétballábas és ügyetlen volt mindig is, a kitűnő bizonyítványa minduntalan csak a tesitanár jó szívén múlt. Ellenben minden mást a kisujjából rázott ki, legyen szó matekról, irodalomról, fizikáról... de még ezen az alapvető eszességen is túltett a történelmi tudása és a nyelvérzéke. Gyermekkora óta rajong a történelemért és ez az érzés mind a mai napig élénken él benne, nyelvi készségei pedig bőven visszaköszönnek abban a három nyelvben, amit az ukránon kívül beszél. Csak 17 éves volt, amikor az országot fenyegető válság első jelei kezdték felütni a fejüket – fiatal volt még, előtte állt az érettségi is. A szüleik minden áron próbálták úgy intézni a dolgaikat, hogy a család feddhetetlen maradjon a zavargásokkal kapcsolatosan, még Oleget sem engedték el, hogy részt vegyen a tüntetéseken, pedig az idősebb fiú nagyon ment volna. A gyorsan elmérgesedő helyzetben Leo védve volt a fiatalságából adódóan, nyugodtan befejezhette a gimnáziumot és leérettségizhetett, a bátyja sorsa azonban egyre bizonytalanabb lábakon állt, és nem sokkal Leo érettségije után meg is kapta a behívólevelét. Oleg nem volt szerencsés, alighogy bevonult a hadseregbe, egy néhány hónappal későbbi véres összecsapás során életét vesztette. A szülők kétségbe estek, nem akarták megvárni, míg kisebbik fiukra is kiszabják a halálos ítéletet: egy jó barátjuk éppen arra készült, hogy kimenekítse a családját az országból, ők pedig Leót is elküldték velük. Már néhány hónapja Londonban vannak, nemrégiben megkapták a végső engedélyüket is a letelepedésre, innentől azonban Leónak a saját lábára kell állnia. A család együtt maradhatott, az apa lesz értük a felelős, mint kenyérkereső, Leo azonban egy külön láncszem volt, így a maradásának az volt a feltétele, hogy talál magának állást és hasznos tagja lesz a társadalomnak. Egy ismerős révén viszont valóságos álommunkát találtak neki, ahol kamatoztathatja nyelvtudását és a történelem iránti elkötelezettségét is. Egészen Skóciáig kell mennie hozzá, de ez egyáltalán nem zavarja, sokkal inkább tart attól, hogy teljesen egyedül lesz egy teljesen új országban, nem is akármilyen környezetben. A Fort George-i erődben kapott állást, ő fogja lebonyolítani a vezetett túrákat az intézményben, és mivel az erőd a mai napig katonai bázisként működik, egyben a lakhatási problémája is megoldódott, mert biztosítanak neki egy szobát valamelyik különálló körletben. Érthető módon nem kicsit tart attól, hogy tulajdonképpen heti 7 napon, a nap 24 órájában katonákkal lesz körülvéve, de azért bízik benne, hogy meg fog birkózni a feladattal.
Hobby: Olvasás, olvasás, olvasás – főleg történelemkönyveket, vagy történelmi regényeket búj.
Foglalkozás: leendő tárlatvezető
Extrák: Folyékonyan beszéli az angolt, de nem tudná letagadni, hogy nem az az anyanyelve. Az ukrán akcentust nem tudta levetkőzni, és mivel még csak nemrég érkezett az országba, szoknia kell az ottani szóhasználatot és beszédstílust is. *** Csak a középiskola alatt megtanult németül és franciául is, bár ezeket nem beszéli olyan jól, mint az angolt. *** Körülbelül 13 éves kora óta tudja, hogy a saját neméhez vonzódik, de sosem csinált belőle problémát. Eddig mindig csak kihasználták, de továbbra sem csinál belőle problémát. *** Foglalt.
Képinfo: A képet nem én készítettem, csupán illusztrációként szolgál. (http://deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2015. 09. 04.
|
Státusz: Aktív
|
