Név: Riley Van Doren
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 21
Külső leírás: Nem mondhatnánk, hogy a tömegből messzire kitűnő jelenség, azonban azt állítani is hazugság lenne, hogy ha valaki elmegy mellette, nem nézi meg magának egy kicsit alaposabban. Nem a magassága az oka, hiszen alig 170 centijével nem kelt különösebb feltűnést, de még csak nem is a testalkata – hiába szépíti a testét egy kevés szálkás izomzat, ha az nem látszik a ruha alatt, nem igaz? Sokkal inkább okolhatjuk az összhatást, az arcát, vagy éppen a sötét szempillák árnyékában élénken csillogó szemeit, amelyeknek zöldje olyan tiszta, mint a legfinomabbra csiszolt smaragd. Íriszeit remekül kiemelik a színei: bőre sápadt, állandó összevisszaságban álló haja pedig fekete, akárcsak íves szemöldöke és sűrű szempillái. Nincs tetoválása, sem hegei, fehér bőrét nem csúfítja semmi, még anyajegye is csak egy van a csípőcsontján. Piercinget sem hord, bal füle azonban két helyen is ki van lőve: az egyikben egyszerű ezüstkarikát visel, a másikban pedig egy hosszú, keresztben végződő fülbevaló lóg. Arca szépen metszett vonásokkal büszkélkedhet, orra egyenes, kissé hegyes, de éppen tökéletes nagyságú, ajkai pedig kellemesen teltek. Öltözködésében nem jellemzőek a színek: feketét, fehéret és szürkét hord. Szereti a farmerokat és a zsebes vászonnadrágokat is, általában lazább pólókkal vagy trikókkal veszi fel őket, amikre vagy bőrdzsekit ránt, vagy semmit. Edzőcipői nincsenek, kétféle lábbelit ismer: bakancsot az utcára és papucsot otthonra.
Jellem: Első nekifutásra valószínűleg nem fogod megkedvelni, főleg azért, mert egyáltalán nem törekszik rá. Nem az a barátkozós fajta, igazából az esetek túlnyomó többségében hidegen hagyják az emberek, mert megvan az a néhány barát, akire szüksége van, és ez neki bőven elég... néha még túl sok is. Vannak antiszociális pillanatai, de aki ismeri, az tudja, hogy olyankor egyszerűen csak békén kell hagyni. Egyébként sem egy kifejezett társasági lény, jobban szeret hallgatni és figyelni, soha nem tépi feleslegesen a száját és – mily meglepő – nem egy poénkodós fajta. Magától ritkán mosolyog és még ritkábban nevet, de ha mégis, akkor azt szívből teszi. Lételeme az irónia és a szarkazmus, általában a védelmét is ezekből és az epés visszavágásokból építi fel, ha úgy hozza a helyzet. Okos és intelligens, értő szemmel figyeli a világot, azonban sokadik ránézésre is kissé ridegnek és távolságtartónak tűnhet. Egyáltalán nem veti meg a testiséget, sőt, kifejezetten igényli is, a szívügyek területe azonban már egy egészen más kategória. Még soha nem vizsgálta meg magában, hogy vágyik-e a szeretetre, pláne a szerelemre, egyszerűen csak eldöntötte, hogy neki ilyesmire nincs szüksége, mert csak bonyolítaná az életét. Ismeri a ragaszkodás érzését, tudja, hogy milyen, amikor valaki fontos neki – túlságosan is jól –, azonban tudatosan pergeti le magáról a komolyabb érzelmeket. Nem kell persze félreérteni, nem egy érzelmekre képtelen, steril valakiről van szó, mindössze távol állnak tőle a pozitív dolgok és sokkal erősebb a negatív oldal. Utóbbival kissé vigyázni is kell, mert haragudni nagyon tud, ilyen szempontból leginkább egy vulkánhoz hasonlatos: tűr, sokáig tűr és nyeli a békát, de aztán egyszer elege lesz, és akkor bizony kitör. Nem kenyere a romantika, nála nincsenek felesleges összebújások, ölelkezések vagy csókok. Mindez alól eddig egyetlen kivétel volt, akinek engedélyezettek voltak a hirtelen felindulásból elkövetett puszik, elviselt tőle néhány kósza simogatást, és neki még a kezét is hajlandó volt megfogni az utcán, ha éppen úgy alakult. Máig vitatható a kérdés, hogy végül hiba volt-e ennyire engedékenynek lennie.
Élettörténet: Meglehetősen kaotikus és minden idilltől mentes életet tudhat a háta mögött a maga 21 évével. Már eleve azzal indult az egész, hogy az anyja eldöntötte: neki ugyan nem kell. Annyi legalább volt a nőben, hogy nem egy kukába dobta, hanem az egyik kórház direkt erre a célra kialakított inkubátorában hagyta a csecsemőt, de egyébként kijelenthetjük, hogy már ott elszúrta a fia életét. Néhány hónapos korában nevelőszülőkhöz került, azonban sikerült kifognia egy erőszakos, alkoholista apajelöltet, mellé egy életképtelen anyajelölttel. A férfi rajta éppen nem élte ki erőszakos hajlamait, azonban törődésnek és szeretetnek is híján volt mindkettőjük részéről, még ha nem is tartott oly soká az egész. Az egyik gyámügyi ellenőrzés során az apát éppen egy üres whiskeys üveg mellett találták a padlón fetrengve, úgyhogy talán mondanom sem kell, hogy az alig kétéves kisfiú rövid úton kikerült addigi nevelőszülei keze alól. Hogy ezek után hogyan is alakultak pontosan a dolgok, azt talán maga a gyámügy sem tudná ténylegesen levezetni. A fiú felváltva volt nevelőotthonban és nevelőszülőknél, mintha csak meg lett volna írva a sorsában, hogy ha őt örökbe is fogadják valakik, azokról rövidesen kiderül valami, amiért el kell venni tőlük a gyereket. Igazából mai napig nem tudja, hogy a Van Doren vezetéknév éppen melyik nevelőszüleitől maradt rá, de nem is foglalkoztatja igazán a dolog. Kilencéves volt, amikor végül képes volt megállapodni egy idősödő házaspár gyámsága alatt, az addigi viszontagságok azonban már visszavonhatatlanul rányomták a bélyegüket a gyerekre. Visszahúzódó volt és magának való, az iskolával el volt maradva és csak kínkeserves évek kemény munkájával, állandó délutáni és hétvégi tanulással tudta a középiskolára feltornázni magát a korabeliek szintjére. A jelleme megmaradt olyannak, amilyen volt, a középiskolában már igazi lázadó volt mind öltözködés, mind viselkedés szintjén. Okos volt, de szándékosan nem tanult jól, nem barátkozott a korabeliekkel és az iskolatársaival, inkább éjszakánként járt ki, rosszabb és idősebb társaságokba keveredett. Talán figyelmet akart, de mivel soha nem kapta meg, nem vett váratlan jó fordulatot az élete. Tizenhat éves korában belekeveredett egy csoportosan elkövetett garázdaságba, ami miatt fél évet le kellett húznia egy javítóintézetben is, de ez sem zavarta különösebben – az már sokkal inkább gázos szitu volt, amikor kikerült és közölték vele, hogy idős nevelőszülei meghaltak. Tény, hogy mindent ráhagytak, így legalább maradt tető a feje felett, na meg volt némi pénze, amiből fenn tudta tartani magát. Körülbelül ekkortájt találkozhatott élete egyetlen ténylegesen meghatározó szereplőjével, akitől valamiért azóta sem tudott megszabadulni, pedig tényleg sokszor próbálta már. A kapcsolatuk eleinte csak a szexről szólt – szigorúan véve még most is csak arról szól, némi extrával megspékelve –, és mivel Riley akkorra már őszintén szólva meg sem lepődött, hogy egy férfihoz vonzódik, csak hagyta magát sodródni az árral. A csak-szex-és-más-semmi – vagy barátság extrákkal, nézőpont kérdése – lassacskán kinőtte magát valami kapcsolatfélévé. Egyre-másra hosszabb időt is töltöttek egymással, bizonytalan ideig együtt is laktak, hol az egyiküknél, hol a másiknál, azonban ezt a kapcsolatot a legnagyobb jóindulattal sem lehetne idillinek nevezni. Sokkal inkább egy amolyan se veled-se nélküled típusú, néha jó, néha rossz dolog, ami már nem egyszer végződött szakítással. Igen, többször is kitette már a szűrét különböző okoknál fogva, de aztán valamiért mindig újra egymás mellett kötöttek ki.
Hobby: Valószínűleg beledöglene, ha bevallaná, de igazából van, hogy kifejezetten szereti a barátjával – vagy olyasmijével – tölteni az időt.
Foglalkozás: Alkalmi munkákból tartja fenn magát, amennyire tudja.
Extrák: Van egy nagyon gyenge pontja, a füle mögötti bőrfelület – elég oda egy puszi, és már ki is zökkent, bármit is csinált éppen. A nyaka is elég érzékeny erogén zóna, de a füle mögötti terület visz mindent. *** Dohányzik, de azért nem füstöl, mint a gyárkémény. Naponta 1-2 szál elég neki, bár mindig becsúszik egy kis extra, mert szex után kifejezetten szeret rágyújtani. *** Foglalt.
Képinfo: A képet nem én készítettem, csupán illusztrációként szolgál. (http://deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2015. 08. 29.
|
Módosítva: 2015. 08. 29. 01:39:26
Módosította: makeme_real
Státusz: Aktív
|
