Név: Luis Cardoso
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Onichi
Kor: 23
Külső leírás: Tökéletes keveredése a latin és a mediterrán géneknek. A magassága teljesen átlagos, azzal nem túlságosan lóg ki a tömegből, viszont minden mással igen. Kreol bőre nem mindig hibátlan, hiszen sport közben gyakran megsérül. Ez viszont nem ront annyira az összképen, mindezekkel együtt is nagyszerű látvány. Haja egészen sötétbarna, kusza hullámokban omlik alá egészen a lapockájáig. Eleinte nem gondolta volna, hogy jól fog neki állni a hosszú haj, de most már semmi pénzért nem válna meg tőle, hiába ellenzik annyira a szülei. Nem ritka, hogy a fésülködésről elfeledkezik, de úgy van vele, hogy úgysem látszik a különbség. A rendezett kazal ugyanolyan, mint a rendezetlen. Hajszárítót sem szereti, mindig hagyja, hogy úgy száradjanak meg tincsei, ahogy csak akarnak. Annyira lágy vonásai vannak, hogy arca már-már nőiesnek hat. Ezen a finom ajkak, és a dús, hosszú szempillák sem javítanak, nem hiába mondták neki mindig, hogy simán átvehetné az anyja helyét egy tárgyaláson, valószínűleg senkinek sem tűnne fel. Ő persze sosem bánta, mindig örült neki, hogy nem apja markánsabb, férfiasabb vonásait örökölte, azokkal nehezebb lett volna olyan sokáig lenyűgöznie az embereket. Az alapelve, hogy a cukiság nagyobb hatalom, mint a jóképűség. Az egyetlen, ami olyan, mintha nem illene túlzottan a képbe, az a sötét bőréből kiragyogó kék szempár. Az egyik nagyszülőtől jött ez az örökség, és ő örökre hálás lesz ezért a felmenőinek. Ez az, amivel bárki figyelmét fel tudja kelteni pillanatok alatt, szinte megához láncolja az emberek tekintetét. Öltözködését tekintve valahol a művészek és a történészek között van. Nem veti meg az eleganciát, hiszen már kiskorától kezdve öltönyben feszített szülei oldalán, de ugyanúgy elvan tarka, kirívó dolgokban is. Általában kedve szerint ötvözi a kettőt, ebből szoktak igazán különleges összeállításai születni, ami miatt néha meg is bámulják, bár őt egyáltalán nem zavarja. Ha valaki jó benyomást akar tenni, akkor az úgysem a ruháin fog múlni. Persze ha bulizni megy, akkor sokkal hétköznapibb ruhát húz, olyat ami jobban illik egy átlagos huszonéveshez, aki élvezni akarja az életet.
Jellem: Az az igazság, hogy őt lehetetlen nem kedvelni. Illetve ha mégis lehet, akkor ő még nem találkozott ezzel a személlyel. Az előfordult, hogy először unszimpatikus volt valakinek, de amint jobban megismerte rájött, hogy bizony nem olyan borzasztó, mint elsőre gondolta. Többnyire ez annak köszönhető, hogy eléggé alkalmazkodó, bármilyen helyzetben feltalálja magát. Gyorsan megtalálja a közös hangot az emberekkel, és hamar rájön arra is, mivel tudja őket lenni a lábáról. Ha valamit, ezt nagyon jól megtanulta a szüleivel töltött idő alatt, és kiválóan tudja alkalmazni a mindennapi életben is. Azt hogy milyen is igazából, elég nehéz megmondani. A sok bájolgás miatt néha már úgy érezte, elvesztette a saját személyiségét, csupán egy kaméleon, ami mindig alkalmazkodik ahhoz, ami körülveszi. Valójában egy kedves, előzékeny fiú, aki szeret bohóckodni és viccet mesélni. Jó humora van, bár a viccei néha nagyon fárasztóak tudnak lenni, főleg ha valaki nincs hozzászokva. Persze a komolyság sem hiányzik belőle, eléggé megfontolt, sosem dönt elhamarkodottan, van hogy napokig rágódik egy dolgon, mielőtt dűlőre jutna. Nem döntésképtelen, csak alapos. Sajnos a sok utazás miatt sosem volt ideje igazán összebarátkozni senkivel, így régi barátai nem igazán vannak. Az egyetemen persze megismerkedett végre olyanokkal, akikkel talán összebarátkozhat, de egyenlőre még csak haverságnak mondaná. Az a gond, hogy még a barátkozást is egy kicsit túlgondolja, nem akar csalódni senkiben. Ennek ellenére sosem érezte magát magányosnak, nagyon jól elvan egyedül is, szeret elmélkedni, egyedül maradni a gondolataival. Mindig talál magának valami elfoglaltságot, azt hogy unalom, gyakorlatilag egyáltalán nem ismeri. Kreatív, szeret új dolgokat kitalálni, de egyáltalán nincs elszállva magától, tudja, hogy nála sokkal nagyobb művészek élnek a világban, és szörnyen tiszteli is őket.
Élettörténet: Édesapja brazil nagykövetként érkezett Olaszországba ahol megismert egy bájos tolmács hölggyel. Nem kellett hozzá sok idő, hogy összeházasodjanak, és családot alapítsanak. Valóban, mintha csak valami romantikus film alaptörténete lenne, ám Luisnak tényleg mindig ezt a történetet mesélték. Szülei nem hagyták abba a munkát miután megszületett, de dadusokra sem akarták bízni a fiukat, ezért úgy döntöttek inkább mindenhová viszik magukkal. Luis élete tehát folyamatos utazás volt. Sosem járt iskolába, hiszen úgysem lett volna ideje beilleszkedni egy közösségbe. A tanítását magántanárokkal oldották meg, akik vagy utaztak vele, vagy videón keresztül látták el feladatokkal. Szülei kicsit aggódtak, hogy az állandóság hiánya rossz hatással lesz rá, de nem lett igazuk. Ugyanolyan kiegyensúlyozott, vidám gyerek volt, mint a többiek, csupán egy kicsit másképp kezelte a dolgokat. Hamar megtanulta hogyan kell viselkedni a nagykutyák között, mi az elvárt egy estélyen, és hogyan kell lenyűgözni gazdag embereket. Minden felnőtt nagyon imádta míg kisgyerek volt, és nem győztek csodálkozni a tudásán. Sokan azt gondolták valami csodagyerek, pedig csak kiválóan tudott alkalmazkodni az adott helyzetekhez, amolyan jól nevelt kaméleon volt. Ahogy egyre idősebb lett, folyamatosan fejlődött ezen a téren, bár egyre gyakrabban érezte nyűgnek a sok bájolgást. A politika sosem érdekelte igazán, sokkal inkább vonzódott a művészetek iránt. Ha szülei engedték, akkor felkereste a múzeumokat abban a városban, ahol éppen voltak. Amint elég idős lett, hogy dönthessen, elmondta szüleinek, hogy nem szándékozik követni őket ezen a pályán, hanem művész szeretne lennie. Pontosan nem tudja milyen, de művész. Persze próbálták lebeszélni róla, megértetni vele, hogy nem szabad holmi festegetésre pazarolnia a tehetségét, de ő eltántoríthatatlan volt. Végül beletörődtek, és hagyták hogy azt tanulja, amit szeretne, így kötött ki a művészettörténész pályánál. Az egyetem miatt felhagyott az utazgatással, és kollégiumba költözött Svájcba, amit természetesen szülei fizetnek. A tanulmányai mellett igyekszik mindenfélét kipróbálni, fest, szobrászkodik, tervez, csak hogy kitalálja miben tehetséges, bár úgy tűnik megtalálta amit igazán szeret. Mikor modellt kerestek az egyik művészeti suliban festészeti órára, ő kapva kapott az alkalmon, és jelentkezett. Meglepő módon nagyon megtetszett neki a dolog, így mostmár kifejezetten keresi az ilyen lehetőségeket, akár tanóráknak, akár magánszemélyeknek.
Hobby: festészet, múzeumokba járni, tenisz
Foglalkozás: Egyetemista/Modell
Extrák: Hála a szüleitől örökölt nyelvérzéknek, és a sok utazásnak, kiválóan beszél portugálul, olaszul, angolul, és a spanyollal is nagyon jól elboldogul. Jelenleg szabadidejében franciául tanul, mert nagyon szereti a nyelvet, és az országot is. *** Szeret modellt állni dolgokhoz, nincs ellenére hogy órákat üljön mozdulatlanul, de olyan tipikus fotós-divatemuatós modell sosem lenne, azok már túl riasztóak, túl műek neki. *** Tudja magáról, hogy meleg, de szüleinek nem meri elárulni. Egyelőre nem, mert tart tőle, hogy kitagadnák, vagy legalábbis nem nagyon örülnének neki. Pontosan ezért igyekszik minél több pénzt összeszedni a modellkedéssel, hogy ha esetleg úgy adódna, tudja fizetni az egyetem költségeit magának. *** Kedvenc festője Vincent van Gogh, órákig képes gyönyörködni egy-egy művében. *** Habár a művészet a fő szenvedélye, mégiscsak egyetemista, így nem veti meg a bulikat sem. *** Kiskorában sokat teniszezett a szüleivel, ezt a sportot a mai napig is űzi, persze csak hobbi szinten.
Képinfo: Nem saját, csupán illusztráció. (http://wingedgenesis5.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2015. 08. 20.
|
Státusz: Aktív
|
