Név: Hisakawa Ryo
Kategória: Yaoi
Feltöltő: chris_wanderer
Kor: 17 év
Külső leírás: A maga 185 centijével legtöbb korabeli társát lehagyja; szőke haja, szép formájú arca és vidáman csillogó szemei miatt (amelyek egyszer barnának, máskor zöldnek tűnnek, ez sosem egyértelműen megállapítható) pedig egyáltalán nem nevezhető csúnyának. Ezek ellenére Ryo egészen mással tűnik ki a többiek közül. Senki nem tudná megfogalmazni, miért jó a közelében tartózkodni, de valahogy mindig kellemes légkört teremt maga körül. Öltözéke általában laza, kényelmes, de stílusos – kivéve persze, mikor a kötelező, fekete iskolai egyenruhát hordja, melynek egyetlen színes foltja az intézmény napsárga címere. Mozdulatai, gesztusai lendületesek és (termetéből adódóan) szélesek.
Jellem: Mi mást kívánhat egy bentlakásos magániskola a diákjaitól, mint hogy kövessék az osztályelső Hisakawa-fiú példáját? Céltudatos, jó tanuló, emellett kedves, türelmes, segítőkész, életvidám. Ryo tartja fenn az osztályközösség törékeny egyensúlyát, de ennek mintha nem is lenne tudatában: könnyed, laza, beszédes, személyiségére az a bizonyos "örök mosolygós" jelző illik leginkább. Valamiért már a jelenléte is oldja a feszültséget, senki nem veszekszik a közelében. Persze őt is meg lehet bántani, ám ez nem sokban befolyásolja viselkedését, épp csak feleannyit beszél, mint általában; csendesnek azonban még ekkor sem mondható. Érdeklődési köre látszólag határtalan: társai minden szavához van egy-egy megjegyzése, de mindig sikerül ezeket úgy közbeszúrnia, hogy nem szakítja félbe a másikat. Nem a tipikus "menő csávó" és "a társaság középpontja", inkább egyszerűen csak "mindenki haverja" - fiúkkal és lányokkal egyaránt. Kivétel nélkül mindenben benne van, és minden társaságban szívesen is fogadják. Éppen emiatt a társasági lénye miatt tűnhet furcsának, hogy mikor felvetődik az ötlet: az iskolaidőn kívül is összegyűlhetne a csapat, ritkán mond igent. Úgy tűnik ugyanis, rengeteg dolga van: családi összejövetelek, üzleti találkozók vagy egy, az apja által rábízott, halaszthatatlan feladat. Néhányan azt suttogják, a szülei túl szigorúak, és nem engedik őt sehová. Ryo ezt erősen tagadja, és mivel (ha mégis így lenne) látszólag egyáltalán nem zavarja, senki nem foglalkozik vele igazán. Nincs legjobb barátja, soha nem is volt, és talán nem is lesz. Nem azért, mert titkolózik, és fél, hogy valaki elárulja. Egyszerűen csak nincsenek sem nehezen feldolgozható események az életében, sem súlyos titkok; vagy talán csak nem igényli, hogy mindezeket másokkal is megossza. Ebből kifolyólag aligha akad olyan ember, aki látta volna Ryo bármiféle árnyoldalát vagy "másik arcát". A legtöbben meg vannak győződve róla, hogy nincs is ilyenje.
Élettörténet: Tokiói fiú, 17 éve született június 5. napján. Apja Hisakawa Shintaro, gazdag vállalkozó, anyja Mori Hitomi, korábban sikeres üzletasszony, aki azonban visszavonult, miután Ryo, első gyermeke a világra jött. Négy évvel ezután ismét bővült a család: az ikerlányok, Hiromi és Katsumi, háromévesen kerültek hozzájuk egy közeli árvaházból. Mindhárman kiskoruktól kezdve tudatában voltak, hogy nem vértestvérek, de szüleik sem kivételeztek semelyik gyermekkel, így ez a tény hamar lényegtelenné vált. Egy összetartó, boldog családban nevelkedtek, kiváló magánóvodákba és -iskolákba jártak. Az alsó-középiskola után Hisakawa Shintaro úgy döntött, fiának jót tenne, ha megtanulna egyedül is elboldogulni az életben, így került Ryo (egy bravúros felvételi után) Hokkaido-ra, egy elit bentlakásos felső-középiskolába. A fiú lelkesen indult első napjára, és azóta sem szegte semmi a kedvét, élvezi a kollégiumi életet. Hétvégénként és szünetekben általában hazamegy, de apja mostanában egyre gyakrabban viszi magával üzleti útjaira is, mind kevesebb időt hagyva Ryo-nak, amit anyjával, húgaival vagy osztálytársaival tölthet. Figyelmesen tanítgatja fiát az apró szakmai finomságokra és építi ki kapcsolati tőkéjét, ezzel biztosítva vállalatának a megfelelő örököst.
Hobby: haverok, csapatsportok (főleg kosárlabda), mikor (nagy ritkán) egyedül van: zenehallgatás
Foglalkozás: felső-középiskolás tanuló egy elit magániskolában
Extrák: Egyike azon kevés tanulóknak, akik idén a kollégium bővítésének köszönhetően (kiemelkedően jó tanulmányi eredményeik miatt) saját szobát kaptak. Az egyedüllét azonban unalmasnak bizonyult számára, így csak annyit tartózkodik a saját szobájában, amennyit feltétlenül szükséges, és nemrég kérelmezte az igazgatóságon, hogy átköltözhessen máshová, ahol valami társasága is lesz. A megtervezett szobabeosztást nem bonthatta meg ilyen indokkal, de kiharcolta, hogy egy évközben beiratkozott, új tanulót megkapjon szobatársául. *** Tudja, hogy apjának mik a tervei a jövőjét illetően, de nem feltétlenül ért velük egyet. Nem érzi lehetségesnek, hogy egy ekkora vállalat élére álljon úgy, hogy az ne torkolljon katasztrófába. Egy ideje már foglalkoztatja a rendőri- vagy katonai pálya. *** A fájdalmat tompábban érzékeli, mint mások. *** Soha még csak fel sem merült benne a gondolat, hogy vonzódik a férfi nemhez. Több lánnyal is volt már kapcsolata, de ezek egy-két hónap után mindig véget értek, ugyanis Ryo-val túl nehéz volt túllépni azt a határt, ami a szerelemhez szükséges. A közös megegyezést, miszerint az illetővel továbbra is barátok maradnak, soha nem esett nehezére betartani, a szakítást pedig elfogadta, nem élte meg traumaként. *** Seme (bár erről nem tud).
Képinfo: Nem saját kép. ()
| Engedélyezve: |
2015. 08. 03.
|
Státusz: Aktív
|
