Név: Taeliel (kitalált)
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: makeme_real
Kor: 75
Külső leírás: Vitathatatlanul megkapó és összezavaró jelenség, már első pillantásra is. Sötétbarna, már-már fekete haja dús és selymes, természetes hullámai lágyan keretezik éteri szépségű arcát és kiemelik bőre alabástromfehér színét. Arisztokratikus vonású arca igen karakteres, magas járomcsontjával, szépen ívelő szemöldökével és telt, sötétrózsaszín ajkaival vonzza a tekintetet. Hűvös pillantásának kiváló eszköze a sötét szempillákkal keretezett jeges, világoskék szempár. Testalkata meglepően alacsony – egy átlagos magasságú ember akár két fejjel is fölé magasodhat –, de nem kevésbé karcsú, a megfelelő helyeken domborodnak az idomai, ahol viszont nem kell, ott nincs rajta egy deka felesleg sem. Mozgása kecses és légies, alacsony termete nem akadályozza semmiben, sőt, legtöbbször inkább előnyére válik, hiszen könnyedén átbújhat egy nagyobb termet karja alatt, ha akar. Ha az eddigi jelzőket összeadjuk, akkor már feltehetjük a jogos kérdést, hogy mégis melyik fajhoz tartozhat, hiszen leginkább egy törp méretű tündének tűnik. Ekkor valószínűleg a füleiből tudnánk levonni a végső következtetést, de még abban az esetben sem lesz könnyű dolgunk, hiszen a formájuk első ránézésre olyan, mint bármelyik emberé – vagy törpé. Azonban ha valaki közelebbről, tüzetesebben is megnézi, akkor észreveheti az árulkodó, egyértelműen csonkításra utaló hegeket a füle felső részén. Öltözködése rendkívül egyszerű, általában könnyű bőrcsizmát, vékony nadrágot és tunikát, valamint egy utazóköpenyt visel, utóbbi csuklyáját gyakran a fejére húzza.
Jellem: Nehezen kiismerhető, zárkózott, hűvös nyugalommal bíró személyisége van. Sok mindenen ment már keresztül, amik mind megsebezték, de meg is keményítették a szívét. Egyáltalán nem nevezném barátságosnak, sőt... nincs is barátja vagy bizalmasa egy darab sem, ahogy a családjától is megfosztották már régen, már ami volt neki. A tapasztalatai miatt először mindenkiben az ellenséget látja, nagyon elővigyázatos és távolságtartó, de nem megközelíthetetlen – megfelelő szavakkal és gesztusokkal lyukat lehet ütni a maga köré épített falon, és akkor még a mosolyával is megajándékozhat. Valaha ő is az édesanyjához hasonló gyengéd, szerető és kedves jellem volt, de ezt az oldalát mára már mélyen eltemette magában és nem is szándékozik feleleveníteni soha. Fél szeretni még a barátság szintjén is, mert túl sokat látott már, túl sok embert veszített el, és inkább nem szeretné bővíteni a listát, ha nem muszáj.
Élettörténet: A fogantatási körülményei máig tisztázatlanok. Fogalma sincs, ki az édesapja, és sokáig azt sem tudhatta biztosan, hogy ki hozta a világra. A bakacsinerdei tündekirályságban nevelkedett, amióta az eszét tudta, méghozzá egy gyönyörű tündenő, Maleth otthonában. Maleth magas, karcsú, aranyhajú szépség volt, látszólag még csak nem is hasonlítottak egymásra a gyermek Taeliellel, és mindenki úgy is tudta, hogy ő mindössze a nevelőanyja. A történet szerint az erdőben talált rá a síró kisbabára, akit látszólag magára hagytak vagy elveszítettek a szülei, de természetesen képtelen volt ott hagyni, ezért inkább magához vette. Sokan már akkor gyanakodtak, a pletykák viszont úgy kezdtek igazán felerősödni, ahogy Taeliel lassan felcseperedett. A testalkata, a szépsége és persze a fülei formája kétséget sem hagyott afelől, hogy a tündék vére csörgedezik az ereiben, azonban már fiatal korában biztossá vált, hogy teljesen más, mint a többi gyermek. A tündék között egyébként kirívó volt a rendkívül dús, sötét és hullámos hajkoronája, a legfeltűnőbb különbség mégis az volt, hogy sokkal lassabban nőtt, mint a társai, igazi apróság volt a tündegyermekek között. A szóbeszédet csak fokozta, hogy bár Maleth a nevelőanyjának vallotta magát, Taeliel szemeinek kékje és arcának szépsége kiköpött ugyanolyan volt, mint Malethé – mintha a nő apró, sötéthajú reinkarnációja lett volna. Taeliel is érzékelte persze a rossz nyelveket és annak hatásait, hiszen társai kiközösítették, nem akartak vele barátkozni, de őt ez szerencsére nem zavarta annyira, bőven kárpótolta Maleth szeretete és a vele kialakult kapcsolata. Tizennyolc éves korára már egészen hozzászokott a környezete hozzáállásához, azonban nem hibáztatta őket érte, mert valóban különc volt: hiába nőtt fel, a többi tünde között jóformán csak akkora volt, mint egy nagyobb termetű gyermek. Maleth akkor már tudta, hogy egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek és már azt tervezte, hogyan fogják elhagyni észrevétlenül a királyságot, de nem volt elég gyors. Még a szökés véghezvitele előtt katonákat küldtek a házukhoz, akik mindkettőjüket, még a mit sem sejtő Taelielt is elhurcolták és tömlöcbe vetették. Malethet árulással vádolták és halálra ítélték, a lányát pedig az ellenség gyermekének titulálták, a büntetése pedig száműzetés volt, de ő nem hagyta magát ilyen könnyen. Az egyik őr – történetesen Maleth bátyja – segítségével megszökött a börtönből és megszöktette Malethet is. Nagyjából három évig bujkáltak a rájuk vadászó tündék elől, ezalatt Maleth bevallotta, hogy valóban ő Taeliel édesanyja, az apjáról azonban nem volt hajlandó beszélni. Három év viszonylagos békesség után azonban egy óvatlan alkalommal rajtuk ütöttek a tünde katonák, és hiába volt már addigra kiváló vadász, a túlerővel szemben Taeliel is tehetetlen volt. Az édesanyját a szeme láttára gyilkolták meg, őt pedig visszahurcolták a királyságba, ahol immáron árulóként és szökevényként rá is kivégzés várt volna. Füleinek hegyes végét tőrökkel vágták le, mondván: ő az ellenség gyermeke, aztán ismét tömlöcbe vetették, de Maleth testvére, az ő nagybátyja még mindig mellette állt, főleg, miután végig kellett néznie a megcsonkítását. Kiengedte Taelielt a cellájából, aztán elvezette ahhoz a raktárhoz, ahol a tőlük elkobzott tárgyakat is tartották. Itt találták meg Taeliel mostani fegyvereit, amik azon a napon is segítettek neki kijutni a királyságból. Taeliel akkor ölt először és minden egyes meggyilkolt őr után csak elégtételt érzett, sajnálatot nem, hiszen ők végezték ki az édesanyját is. A szökése óta bujkál és vándorol, a legkülönbözőbb helyeken telepszik le egy időre, aztán továbbáll. Éveket töltött Gondorban és Lovasvégen is, az ott élő harcosoktól pedig rengeteg dolgot tanult és nem is volt nehéz dolga, mert bár maga sem tudott róla, a vérében volt. A részben tünde véréhez méltó kiváló íjász lett belőle, remekül bánik a tőrökkel is, és már hosszú évek óta nem rest úgy kamatoztatni e tudását, hogy nyeresége is származzon belőle.
Hobby: Szereti járni az erdőt és hallgatni a hangjait, általában ez ad a lelkének némi békességet.
Foglalkozás: vándor, bérgyilkos
Extrák: J. R. R. Tolkien - A hobbit című művének kitalált szereplője. *** A Taeliel nevet az édesanyjától kapta, jelentése: „szeretett ajándék”. A Bakacsinerdőben ennek ellenére csak Thawiel néven emlegetik, ami annyit tesz, hogy „a romlott lánya”. *** Állandó felszerelései közé egy íj, egy nyilakkal lehetőleg teli tegez, illetve két hosszú pengéjű tünde tőr tartozik. A karddal is boldogul, valaha volt is neki egy, az édesanyjától kapta és állítólag az édesapjáé volt, de az a kard volt az egyetlen fegyver, amit nem tudott visszaszerezni a szökésekor.
Képinfo: A képet nem én készítettem, csupán illusztrációként szolgál. (http://deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2015. 06. 24.
|
Státusz: Aktív
|
