Név: Leslie Lambert
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Eshii
Kor: 26 éves
Külső leírás: Szívmelengetően magas és nyurga, emellett még egyfajta különös, de roppant vonzó aura is körbelengi. Mellé akar állni az ember, felnézni rá, megérinteni, mosolyra ösztökélni. Bőre fehér, alig tarkítja pár anyajegy, az is inkább a hátán s felkarján. Akad pár hege, még virgonc korából, de azok se túl nagyok, emellett nem jól látható helyen vannak. Arccsontjai élesek, szépen kirajzolódnak, melytől karakteresebb arca. Orra egyenes, se nem pisze, se nem nagy: pont megfelelő nagyságú. Szemöldöke kissé borzos, de szép ívű, alatta pedig ott díszelegnek a sötétkék szemei, dús és hosszú szempillákkal körbeölelve. Szája szép ívű és telt, csókra teremtette a mindenható. Régen sokat mosolygott, mondhatni agyba-főbe, bár nem szívéből csak a hecc miatt. Mostanában csak egy mosoly korcs fedezhető fel néha a szája szélén. Ha ideges rágja, ha nagyon koncentrál résnyire nyitja őket. Haját levágatta rövidre, ami miatt még dúsabb s erősebbek lettek csokibarna tincsei. Szereti, ha kicsit a szemébe lóg pár tincs, ha bele tud túrni gondolkozás közben. Van egy jelentés nélküli tetoválás a nyakán, három kicsi kígyó tekeredik a bal kulcscsontjától a halántékáig. Annak idején sok testékszert viselt főleg a fülében, de akadt piercing a szájában, nyelvében, orrában és szemöldökében. Ezeknek a túlnyomó többségét már nem hordja, kivétel pár fülbevalót és azt a kedvenc darabot, ami egy lánccal köti össze egy fülbevalóját és ajakpiercingjét. Ritkán viseli, de nagyon szereti. Állandó kelléke azonban a mások által csak „hipster szemüvegnek” mondott pápaszem. Igaz nem kifejezetten rossz a szeme, de hamar túlerőlteti, akkor pedig lőttek a távol és közellátásnak – egyszerre. Régi bőrcuccait, szaggatott felsőit, bakancsait és egyéb vad darabjait lecserélte unalmas kötött pulcsikra, farmernadrágra, egyszerű cipőkre – jó, egy szolid túrabakancsszerűt beszerzett -, sőt, az ingekbe és az öltönyökbe beleszeretett. Egész fess tőlük, teljesen más, mint régen, és ez tetszik neki. A változás jó.
Jellem: Aki ismerte a régi Lesliet, az megmondhatja, hogy teljesen kifordult magából – csak épp jó értelemben. A régi túlfűtött, komolytalan, meggondolatlan, kiéhezett, nagydumás, bajba keveredő és világveszett kölyöknek nyoma sincs… legalábbis ilyen formában. A mai napig keresi a helyét, elveszett és sokszor érzi magát hasztalannak. Ilyenkor pedig alkot, kirajzolja magából, s akkor jönnek a dicséretek százai a környezetétől. Ebben leli örömét, ilyenkor érzi, hogy él, ebből merít erőt az élethez, ami már elégszer elrendezte. Pontosan ezért nagyon nehezen viseli a kritikát, sokáig emészti magát a hallottakon. Mániákusan próbál még mindig mindenkinek megfelelni, kialakult nála egy erős maximalizmus tisztaságmániával, ami még mindig jobb, mint az előző betegsége. Már nem a partnervadászatba menekül, nem az orgazmust és szexet hajszolja, hanem a sikert és elismerést. Ritkán beszél, alig hallatja a hangját, de ha olyanba ütközik, akkor le se lehet lőni. Szeret beszélni, mélyen eltársalogni dolgokról, hangosan nevetni és önfeledten kacagni – ami valljuk be, piszkosul jól áll neki, csak ritkán van módja rá. Pontosan azért, hogy ne essen vissza a betegségébe, eléggé visszahúzódó, nehezen barátkozik és ismerkedik. Sokat van egyedül, bizalmatlankodik, szinte lehetetlen megtörni. Nem jár bulikba, nem társasági ember, nem produkálja magát, pedig igenis vágyik figyelemre, de még jobban szeretetre. Visszahúzódó fiatal férfi képét mutatja a sok húszas között, aki komoly és megfontolt. Pedig lelke mélyén vágyódik valaki olyan iránt, akivel remekül beszélgethet, megoszthat vele mindent, önfeledten kacaghat és bohóckodhat, aki szereti azért aki. Akivé lett: a kis unalmas fiúvá, aki átment mindenen. Lehet fáradt, sőt, lelkileg tuti. Sokat küzd magáért, magával. Vannak rosszabb napjai, olyankor mindent fel akar adni, s visszahúzni tetoválni egy lepratelepre. Aztán jön egy siker, fellelkesül akár egy gyermek és újra küzd foggal-körömmel. Egy kis dicsérettel fel lehet dobni a napját, azonban nehéz levenni a lábáról. Eleget látott ő már. Az egyetlen új dolog pedig a szeretet világában vár rá, amibe eddig belépést még nem kapott senkitől.
Élettörténet: Soha nem mondja el honnan jött, hisz ki dicsekedne azzal, hogy a gazdag apja kitagadta? Főleg, ha rákérdeznek az okára… no de az elejéről! Középső gyermekként született a családba, második fiúként. A bátyja tőle hat évvel idősebb, míg húga négy évvel fiatalabb. Soha nem foglalkozott vele az apja: az örökös a tőle idősebb fivére, Timothy volt. Eleve száraz fickó volt, amit idősebb fia is örökölt valamilyen szinten, így remekül megértették egymást. Az anyja könnyen irányítható volt, aki függött a férjétől. S nos az igazsághoz is tartozik, hogy a kicsi Leslie valahogy sose volt az a nyugton maradó gyerek. A legjobb gyerekfelvigyázó is fél évig bírta, a magán tanárjai sorra ajánlották az iskolát, hátha az segít neki. A szülei végül beíratták egy drága magániskolába, ahonnan aztán dőltek az üzenetek. „Leslie leskelődik a lány mosdóban, kérem beszélgessenek el vele” vagy „Leslie megint telefirkálta a falat” esetleg „Leslie folytonosan zavarja az órát”. Persze azt egyik se írta bele, hogy a kisfiú okos, tehetséges és intelligens és has a szülők kicsit több figyelmet szentelnének neki, ha netán a napi köszönésen kívül másra is adnának nagyon sokra vihetné… ez valahogy mindig kifelejtődött mindenhonnan. A fiúban végül kialakult egy nem igazán hasznos dolog: ha foglalkozást, figyelmet akart apjától, akkor bajba kellett keverednie. Tíz évesen verte el először az apja érte, övvel. Nem bánta, ez is figyelem volt. Ahogy teltek az évek, úgy súlyosbodott a helyzet. Tizenhat évesen már nagyban csajozott, úgy. Aztán tizennyolc évesen már nem voltak elegek az elkényeztett lányok, a fiúk után is futni kezdett. Kezdett az egész nagyon eldurvulni, az egész már kényszeres volt neki. A figyelem, az aktuális élvezet. Ezek hajtották. Kényszeres lett, lassan már mindegy volt neki. Kikezdett a szobalányokkal, a sofőrrel. Az utóbbival bukott le, az apja nyitott rájuk és nos a fia nem épp férfias helyen volt. A huszadik szülinapja után nem sokkal lökte ki egy kis pénzzel, hogy menjen arra amerre akar. Ő ment is. Sodródott az árral, mindenki ágyába befeküdt. Nem törődött az egészségével, a jövőjével, csak sodródott egyre mélyebbre. Voltak tisztább pillanatai – mikor üres volt totál a zsebe – ilyenkor melózott, kurzusra járt. Így kihúzott több mint három évet, mikor is szifiliszes lett. De nem csak ezt diagnosztizálták nála, hanem az erotomániát, ami a beteges szexuális túlfűtöttségének, s a szifilisz elkapásának oka is volt. Míg egyiket penicillinnel kezelték, a másikat dilidokival. Mindkettőt sikeresen, kisebb-nagyobb fennakadásokkal. Kigyógyult, megváltozott, új életet kezdett. S ki gondolta volna, hogy normálisan élni még nehezebb, mint bohéman nemi betegségeket kergetni?
Hobby: Koncertre járás, neten való képek nézegetése ihlet gyűjtés miatt, különböző lakberendezéses boltokba való járás, zenebömböltetés, rajzolás.
Foglalkozás: Egyetemista
Extrák: Soha nem mondja el honnan jött, hisz ki dicsekedne azzal, hogy a gazdag apja kitagadta? Főleg, ha rákérdeznek az okára… no de az elejéről! Középső gyermekként született a családba, második fiúként. A bátyja tőle hat évvel idősebb, míg húga négy évvel fiatalabb. Soha nem foglalkozott vele az apja: az örökös a tőle idősebb fivére, Timothy volt. Eleve száraz fickó volt, amit idősebb fia is örökölt valamilyen szinten, így remekül megértették egymást. Az anyja könnyen irányítható volt, aki függött a férjétől. S nos az igazsághoz is tartozik, hogy a kicsi Leslie valahogy sose volt az a nyugton maradó gyerek. A legjobb gyerekfelvigyázó is fél évig bírta, a magántanárjai sorra ajánlották az iskolát, hátha az segít neki. A szülei végül beíratták egy drága magániskolába, ahonnan aztán dőltek az üzenetek. „Leslie leskelődik a lány mosdóban, kérem beszélgessenek el vele” vagy „Leslie megint telefirkálta a falat” esetleg „Leslie folytonosan zavarja az órát”. Persze azt egyik se írta bele, hogy a kisfiú okos, tehetséges, intelligens, és ha a szülők kicsit több figyelmet szentelnének neki, ha netán a napi köszönésen kívül másra is adnának, nagyon sokra vihetné… ez valahogy mindig kifelejtődött mindenhonnan. A fiúban végül kialakult egy nem igazán hasznos dolog: ha foglalkozást, figyelmet akart apjától, akkor bajba kellett keverednie. Tíz évesen verte el először az apja érte, övvel. Nem bánta, ez is figyelem volt. Ahogy teltek az évek, úgy súlyosbodott a helyzet. Tizenhat évesen már nagyban csajozott. Aztán tizennyolc évesen már nem voltak elegek az elkényeztetett lányok, a fiúk után is futni kezdett. Kezdett az egész nagyon eldurvulni, az egész már kényszeres volt neki. A figyelem, az aktuális élvezet, a folytonos késztetés és vágy, ami nem akart szűnni. Ezek hajtották. Kényszeres lett, lassan már mindegy volt neki, csak fél-egy óra nyugtot akart a szorongástól. Kikezdett a szobalányokkal, a sofőrrel. Az utóbbival bukott le, az apja nyitott rájuk, s nos, a fia nem épp férfias helyen volt. A huszadik szülinapja után nem sokkal lökte ki egy kis pénzzel, hogy menjen arra amerre akar. Ő ment is. Sodródott az árral, mindenki ágyába befeküdt. Nem törődött az egészségével, a jövőjével, csak sodródott egyre mélyebbre. Voltak tisztább pillanatai – mikor üres volt totál a zsebe – ilyenkor melózott, kurzusra járt. Így kihúzott több mint három évet, mikor is szifiliszes lett. De nem csak ezt diagnosztizálták nála, hanem a nimfomániát, ami a beteges szexuális túlfűtöttségének, s a szifilisz elkapásának oka is volt. Míg egyiket penicillinnel kezelték, a másikat dilidokival. Mindkettőt sikeresen, kisebb-nagyobb fennakadásokkal. Kigyógyult, megváltozott, új életet kezdett. S ki gondolta volna, hogy normálisan élni még nehezebb, mint bohéman nemi betegségeket kergetni?
Képinfo: A kép nem sajátom, csupán illusztrációként szolgál. ()
| Engedélyezve: |
2018. 01. 19.
2018. 05. 16.
|
Módosítva: 2018. 05. 16. 12:26:25
Módosította: Eshii
Státusz: Aktív
|
