Név: Dieter
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Meera
Kor: 16
Külső leírás: Egy ütött kopott kockás, drapp színű svájci sapkát visel, amiről messziről meg lehet ismerni. Fekete tincsei itt-ott kilesnek a fejfedő alól, innen lehet tudni, hogy hamarosan jön az olló és a nevelők megmetszik a fejét. Tisztán és őszintén csillogó kék szemei vannak, minden érzelme látszódik benne, ezért ha hazugságra vetemedne, azonnal le is bukna. A bőre fehér, a tengerpart közelében sok a felhő és az eső, ráadásul általában mindig bent téblábol a konyhában, így nem sok alkalma van lebarnulni. Pedig nagyon hajlamos rá, hihetetlenül gyorsan megkapja a nap és hamar tejcsokira barnul. Van egy piros sálja, ami talán a régi szép időkben volt igazán piros, mostanában elég szürkés árnyalatot vett fel, pedig általában tiszta vízben ki szokta nyomkodni, mikor fürdik. Testalkata az ottani kölykök sajátja: kis szaladós, a munkától igaz sokszor csúnya a keze, meg a ruhája és a kabátja is koszos, de van benne valami rejtett báj, főleg, hogy fiatalabbnak néz ki a koránál. A szemei és az arca viszi a pálmát, nyáron mikor a lábszáráig húzza a zoknit a kis rövid sortjához, egyenesen odamennél hozzá és addig nyomorgatnád, míg ki nem pukkan a kezeid között. Kedves, jóravaló teremtés, nem rontotta még meg úgy igazán az élet.
Jellem: Becsüli az életet, hiszen őt magát sosem becsülték meg igazán, hisz árvaházba tették. Rettentően szorgalmas, az engedelmességet megtanulta a nevelőktől, elvégez minden feladatot szájhúzás nélkül, hiszen tudja, felesleges hisztivel csak tovább odázni tudja a dolgokat, előbb-utóbb úgyis meg kell csinálnia. Hálás természet, mindent szépen megköszön, még akkor is, ha viszonozni talán az életében soha nem fogja tudni majd, ritkán utasít el bármit is, örül, ha kap valamit, de akkor nagyon-nagyon boldog. Vannak rejtekhelyei több helyen is, ahová ínséges időkre, vagy a nagyon erőszakos fiúktól elrejti a holmijait. Van egyfajta ételallergiája, emiatt kap más ételt az árvaházban, és habár ez a saját életének védelmének érdekében van, mégis roppantmód hálás a nevelőknek, hogy ezt megteszik érte. Nem ölte ki belőle az érzelmeket a kemény gyerekkor, nagyon tud szeretni, vagy rajongani valamiért, sőt, talán lehet kicsit érzékenyebb is, mint a többi fiú. Ő nem verekedett annyit, hogy hatalmas önbizalma legyen vagy legyen miért határozottnak és kemény kiállásúnak lennie. Titkon mai napig várja, hogy édesanyja visszajön érte, és akkor megláthatja azt az arcot, amit még soha nem látott azelőtt. Szeretné látni azt a ragyogást, a figyelmet és a szeretetet, amit olyan sok szülő arcán lát, mikor elvisznek egy kicsit az árvaházból. Ő már idős az örökbefogadáshoz, ilyen nagy fiú már nem kell senkinek sem. Néhányukat ugyan elviszik, de őket gyárakban dolgoztatják, hogy még plusz mellékest kapjon a család, erről többet nem nagyon tud. Nagyon szépen beszél, udvarias és jóravaló, amit rábíznak, igyekszik teljes gőzzel teljesíteni. Alkalmazkodóképessége nagyon jó, igazodik a többiekhez, hogy ne lógjon ki a sorból. Ennek azonban árnyoldala is van. Ha valakit épp büntetnek kint az udvaron, akkor nem szokott sírni, hogy ne bántsák, hiszen fáj neki. Ez a rendje, ő pedig ezt megszokta. Mindenki saját maga iránt vállal felelősséget, ez az egyik legfelnőttebb gondolata, fiatal kora ellenére. Ameddig neki jó, addig nem panaszkodik és emel szót. Nagyon elfogadja a nevelők-lelencek felállást, előbbiek a főnökök, először nekik kell mindent megtenni, utána ha marad ideje és ereje, akkor a többiekkel is foglalkozik.
Élettörténet: Egy Németország északi részén felépített árvaházban nőtt fel, ahová az anyja minden szó nélkül elhelyeztette. Vagyis, jobban mondva az ablakpárkányra tette a kicsit, mert hát mégis csak esett az eső, ne a földre tegye már... Az árvák általános sorsát járta ki, és hiába jobb az alkalmazkodó képessége, mint a többieknek átlagban, sosem akarta örökbefogadni senki. Mindig a konyhán segített, pucolta azt a kevés zöldséget és gyümölcsöt, amit kaptak, lapátolta a többi gyerekkel a havat esténként és éjjelente, a közös alvóhelyiségben több verekedést is megélt. A rivalizálás nem jellemezte sosem, nem szeretett versenyezni a gondozók kegyeiért, akik a túlbuzgó gyerekeket mindenféle ínyencséggel, egy-két cukorkával, vagy akár egy kocka csokival jutalmazták. Dieter elvolt magában, elvégezte a rá kiosztott feladatokat, szabadidejében is mindig keresett magának valami elfoglaltságot. Sokszor küldik ki a gyerekeket a városba, hogy kolduljanak vagy ha van elég pénz, vásároljanak be. Egyik alkalommal az egyik fiú közülük eltűnt, ráadásul az, amelyiknél a pénz volt. Hatalmas büntetés és óbégatás volt mindezek után a nevelők válasza, azóta senki sem mehet felügyelet nélkül sehová, sőt, az árvaház területére belépő egyéneket is elhajtják, amennyiben nem adakozni vagy örökbefogadni jöttek. Máig nem tudják, hogy megszökött a fiú, vagy elrabolták, belefúlt a folyóba, vagy meggyilkolta egy nála szegényebb koldus. Dieter néha elgondolkodott azon, hogy nem is rossz ötlet elhagyni az árvaházat, de mindig rájött, hogy mégis csak biztos fedél van a feje felett, és a napi atrocitásokat, meg a házimunkákat inkább elviseli avagy megteszi. Nincsenek annyira szoros baráti kapcsolatai, együtt élnek, játszanak, esznek és fürdenek, alszanak, öltöznek. A lányokat is lesték már meg közösen fürdés közben, de Dieter annyira elpirult és a gyomra öklömnyire szűkült össze, hogy félő volt, elájul, így inkább a folyosón tántorogva elsomfordált, hogy egy kiesőbb részen megnyugtassa szaporán dobogó szívét. Azóta se tud a hosszú fekete hajú lány szemébe nézni, inkább elmenekül a folyosón, ha felé tart.
Hobby: a nevelők által kiolvasott újságokat gyorsan átfutja a konyhában, mielőtt még bármit is belecsomagolnának
Foglalkozás: -
Extrák: Még egy kutyája sincs, olyan árva. ** Allergiás a mogyorófélékre, de nagyon erősen. Nincs több diós piskóta, mandulatorta, diákcsemege vagy bármi ehhez hasonló. Még akkor is rosszul lesz, ha egy edényben előtte dió volt, és utána úgy főztek bármi mást.
Képinfo: mikahla (deviantart.com)
| Engedélyezve: |
2015. 06. 16.
|
Státusz: Aktív
|
