Név: Hayden Drew
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Corn
Kor: 19 év
Külső leírás: Középmagas, átlagos testfelépítésű. Nem izmos, de nem is pálcika. Az ingek a kedvenc ruhadarabjai, amikhez farmert és sportcipőt húz, az öltözése tehát átlagosnak mondható. A lezser ingek mellett a feliratos pólók a kedvencei. Szeret lazább ruhákat hordani, kicsit sem fázós fajta, emiatt sokszor szokott megfázni. Fekete keretes szemüvegét csak olvasáshoz használja, vagy ha közelről kell megnéznie valamit. Szemei sötétbarnák majdnem feketék, a haját viszont sosem szerette. Nem tudja eldönteni, hogy szőke, esetleg barna színű-e, a kettő között van. A festetésen ennek ellenére nem gondolkodott. Ha sportol, vagy valamiben zavarja, a tarkóján köti össze egy apró copfba. A fülbevalóit tizenéves korának kezdete óta viseli, és nem akar megválni tőlük a családja ellenzésére sem. A színek terén is elég változatos az ízlése. Legyen az bármilyen, csak világos és kedvességet sugárzó.
Jellem: Barátságos és tipikusan az a fajta srác, aki képes bárkivel összebarátkozni. Csevegős típus és szeret történeteket mesélni, amiket élvezettel ad elő. Kedvelt személyiség, általában mások kedvében jár. Aki azonban nem szimpatikus neki, elkerüli a vitahelyzeteket a kellemetlen emberekkel együtt. Éjszakai bagoly, szinte sosem alszik el időben, reggel viszont ritkán nyúzott. A kávéját persze nem szokta elhanyagolni. Szinte mindenhova az utolsó pillanatban érkezik. A munkába, az iskolába, de még a személyes találkozókra is mindig sietve jelenik meg. Késés csak ritkábban történik, képes kimagyarázni magát.
Vannak, akiknek egyszerűen már sok ez a szedett-vedett kedvesség bomba. Lehetnek utálói, ő inkább nem foglalkozik velük, sok mindennel van még így. Kicsit tanácstalan az életét illetően, még ő sem tudja, pontosan mi szeretne lenni. Tehetsége csak mérsékelten mutatkozik bármiben is, amit eddig kipróbált, elvolt a többiek között. Ettől mindig kicsit csalódott lesz, kellemetlenül érzi magát, ha erről kérdezik, ha valaki fölhozza a jövőjéhez kapcsolódó témákat.
Független természet, és független jellem. Sosem engedett nagyon közel magához senkit, a személyisége is néha finomat tartózkodó. Elkíséri ugyan a barátait szórakozni, lehet csak lézengeni, csöndben részt venni fog. Ezt már nagyon régóta érzi, nem kerülhet hozzá közel senki. Állítólag a legjobb barátja halála okozta ezt nála, így a családja is egyfajta „eredményként” kezelte ezt a magatartást, semmit sem tettek ellene. Ennek már jó sok éve, ha valaki kérdezi, képes mesélni a történtekről, bár akkoriban hatalmas traumaként élte meg.
Azonban van egy kifejezetten gyenge pontja; utálja a zsúfolt helyeket. Ha vonattal vagy egyéb tömegközlekedéssel utazik, elsőnek ugrik föl és helyet foglal magának, vagy utolsónak száll be, hogy ne kelljen tovább elviselnie a sok embert. Annyira nem súlyos, mint elsőre látszik, de a természete szinte idegessé válik. Próbálja véka alá rejteni, ő is egy kis semmiségnek tartja a dolgot.
A koncentrálóképessége figyelemre méltó. Ennek is köszönhető, hogy nagyon könnyen tanul és jegyez meg dolgokat. A 45 perces tanórákon mindig képes végig összpontosítani. A munkái is precízek, de nem maximalista. Amikor boldog, ezt a fölgyülemlett stresszt vezeti le a folyamatos koncentrálásból adódóan. Nem szokta mutatni, hogy fárad, pedig egy nehéz nap könnyen kimeríti. A futás ilyenkor kifejezetten jó kikapcsolódást jelent számára.
Imád utazni, mert olyankor a gondolataiba mélyedhet, amit egyébként ritkán tesz meg. Másokat is nehezen ismer ki, de magát még annál kevésbé. Lehet, egy öt perc múlva már maga is meglepődik azon, mint mert véghezvinni.
Élettörténet: Kiskorától fogva mindenkivel barátkozott, ezért annyi ismerőse van már, hogy maga sem tudja számon tartani őket, ennek ellenére a nevükre tökéletesen emlékszik, habár az arcukra nem feltétlen. Még mindig a középiskola padját koptatja, mert „oviban megbukott játékból”. Ezt sosem szégyellte, szereti, hogy az osztálytársai fölnéznek rá, mint legidősebbre.
Mindig is egy kétszintes családi házban lakott a szüleivel és a húgával, de egy éve már külön él tőlük egy valamivel kisebb házban, ami egykor az elköltözött nagyszüleié volt. Hozzászokott ahhoz, hogy nincs társasága, azonban nem vallaná be, hogy hiányzik neki bárki is. Éppen ezért tart egy rottweiler kislány kutyát, Cocot. Jól megvannak együtt, gyakran elkíséri futni is.
Az utóbbi időben kezdett el mindenfélét kipróbálni. Legyen szó sportágról, munkahelyről, könyvekről, tényleg szinte bármiről. Ez is mutatja, mennyire keresi a helyét. Pontosan tudja, hogy szeretne főiskolára járni, de marad a jelenlegi képzésében, amit teljesen véletlen választott. Olvas jó néhány mangát, egy képzőművészetis iskolába jár, tehát a rajz mellett színészkedik és kézműveskedik is. Ösztöndíjjal tanul, mindig fontosnak tartotta, hogy jó jegyei legyenek, és így már sokat számít. Szeret dolgozni a jelenlegi pozíciójában pincérként, egy otaku negyedben. Sosem volt nagy japán kultúrarajongó, véletlen kapott itt állást, ahol kicsit se nézik furcsának, ha mangát olvas, ami nem, nem egy képregény. A munkájának semmi köze nincs a jövőre vonatkozó semmis terveihez, csupán kiegészítésnek van.
Hobby: Futás, manga olvasás
Foglalkozás: Tanuló, pincér
Extrák: -Év vesztes -Imádja az öleléseket -A családjához közömbös a viszonya, de a húga mindig is fölnézett rá -Sokszor tanácstalan, nehezen tud dönteni -Amit olvas megveszi, nem szeret kölcsönözni.
Képinfo: A kép nem saját munka. ()
| Engedélyezve: |
2015. 06. 11.
|
Módosítva: 2015. 06. 10. 23:55:44
Módosította: Corn
Státusz: Aktív
|
