Név: Zéphyrine de Rouvroy
Kategória: Yuri
Feltöltő: Merilyane
Kor: 25 év
Külső leírás: A megtestesült hűvös szépség, rövid fekete hajával, amit sosem növeszt meg, mintegy lázadva családjának szépségideálja, a hosszú, elegáns haj ellen. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a haja fekete, és a bal szemébe lóg; a hölgy nem emo, művész. Szürkés szemei talán félelmet kelthetnek üres, élettelen csillogásukkal, pedig Zéphyrine élettel teli... belül. Finom arcvonásait francia származásának tudja be, mindig is zavarja, hogy kislányos, kerek állával és orrával, na meg a szeplőivel, amik sosem tűnnek el, különös módon. Szempillái nem túl hosszúak, de annál több van belőlük, azzal, illetve magával a szemével van megelégedve egyedül. Ajkai teltek, egy kicsit lilásak, és párszor sebesek, mert elég sokat rágja őket. Nem túl magas, a maga százhetvenöt centijével, annál vékonyabb és nőiesebb. Ott kerek, ahol lennie kell, elegáns, szinte már arisztokratikus alkatával igazán megnyerő hölgy képét mutatja.
Ami a ruhákat illeti... ki nem állhatja a pompát, és az általa lányosnak titulált ruhákat. A tipikus farmeres, tornacipős, pólós lány, sminkelni sem szeret, a lehető legkevesebbet... már ha kimozdul egyáltalán.
Jellem: Elég magának valóvá tették az évek. Valaha álmodozó, a világra rácsodálkozó lánynak indult, aki imádott új embereket megismerni, és segíteni nekik. Na és persze szeretett a fiúkkal - és néha a lányokkal is - flörtölni, élvezte az életet. Mára egy befelé forduló, magányos ember lett belőle, aki nem veti meg az alkoholt, és néha a kábítószert sem. Régen az álmait igyekezett megvalósítani, amik mára lassan a börtönévé váltak, és megemésztik, azzal, hogy sosem teljesültek be. Megkeseredett fiatal kora ellenére, ez a cinizmusában és szarkazmusában nyilvánul meg. Egyet nem öltek ki belőle az évek, a humorát, bár mára az is fanyar, már ha egyáltalán használja. Ha éppen írói válsága van, akkor még rosszabb, akkor ehhez jön még az agresszivitása is. Mert ha nála egyszer elmennek otthonról... hű!
Kevés emberhez kötődik, amolyan gyorsan jön gyorsan megy lány, aki sokat költözik. A munkája miatt jelenleg a szerkesztője bérel neki lakást Seoulban. Nem igazán szeret ott lakni, de a pörgést mindig is imádta, ahogy az éjszakai életet is... valamiért ez sem tűnt el belőle.
Élettörténet: Franciaországban született, de mikor három éves lett, az édesapja munkát kapott Amerikában, és el kellett költözniük. Nem is emlékszik, hogy milyen volt a szülőhazája, vagy hogy a nagyszülei hogyan néztek ki. Édesapja, a kenyérkereső hiába kergette az Amerikai Álmot, nehezen éltek meg egy ideig, és nem sokára a férfi beleroppant a stresszbe, és öngyilkos lett. Biztos már ember számára ez tragikus lenne, hölgyünk esetében viszont, mivel fiatal volt, egyszerűen... semmit nem jelentett. Az édesanyja hatalmas kitartásról tett tanúbizonyságot, mert az alig négyéves kislány mellett dolgozott, és igyekezett minél jobb életkörülményt biztosítani a felnövő Zéphyrine-nek.
Az ember talán azt várná, hogy megint történik valami hatalmas tragédia, ám az váratott magára, és Zéphyrine-nek békés általános iskolás évei voltak. Akkor kezdett el igazán érdeklődni a színjátszás iránt. Sokat szavalt és énekelt, még egy ideig hegedült is, az alapvizsgát is letetette. Szerették őt az osztálytársai, mert mindig kedves volt. A gimnázium előtt viszont valamiért az édesanyja csak úgy fogta magát, és egyik napról a másikra házat vásárolt Seoulban, és elköltöztek, hetek alatt. Zéphyrine-t megviselte a költözés, a nyelv, a kultúra, nem érezte közel magához. Mindenesetre folytatta a színjátszást, a szavalást, és elkezdett írni, előbb regényeket, később verseket, majd színdarabokat. Antiszociális lett, mert osztálytársai sokszor bántották az "amcsi lányt", kevés barátja volt, és azokkal tökéletesen eltöltötte azt a kevés időt, amit rájuk szánt.
A gimnázium elvégzése után egyből a színművészetire jelentkezett, alapos felkészülés után. Mindenkit meglepett, hogy "csak" a musical tanszakra jelentkezett, jövőt jósoltak neki az operán is, de nem tágított. Lediplomázott, osztályelsőként, és már mindenki az új tehetségről beszélt, ennek ellenére valamiért a "kis őstehetség" egyik színháznak sem kellett. Undorító dolgokért kapott volna kicsi szerepeket másodosztályú színházakban. A kiadók sorra dobták vissza a regényeit, a korára hivatkozva. Az álmok, amiket kergetett, lassan kezdtek ellene fordulni. Mindezt tetézte az édesanyja halála... mellrákban. Talán ez törte igazán ketté a lányt. Sokáig utazgatott ide-oda, nem bírt visszamenni abba a városba, ami annyi szenvedést okozott neki. Viszont egy kiadó megkereste egy ajánlattal, és azzal a feltétellel, hogy visszatér Seoulba. Elfogadta, így a főszerkesztője most lakást bérel neki, és elintézte, hogy járhasson énekórákra a Színművészetire, potom pénzekért.
Hobby: Írás/költés, fotózás, festés, rajzolás, színjátszás, piálás
Foglalkozás: Jelenleg munkanélküli, egy könyvén dolgozik.
Extrák: Folyékonyan beszél angolul, koreaiul, és természetesen franciául, mivel az az anyanyelve. *** Szép hangja van, akár operákat is énekelhetne, lírai szoprán.*** Van egy sziámi macskája, akit Hörcsögnek nevezett el... eddig ismeretlen okokból.*** A kutyáktól retteg, mióta utazgatásai idején Berlinben megtámadta egy, és majdnem leharapta a kezét, mára csak apróbb sebhelyek vannak.*** Még mindig őrzi a visszadobott kéziratait... hátha.
Képinfo: Nem én készítettem, DeviantArt-os kép. (http://fc09.deviantart.net/fs70/i/2014/244/2/d/laura_pol_paint_by_patricia_crvl-d7xjoof.jpg)
| Engedélyezve: |
2015. 04. 04.
|
Státusz: Aktív
|
