Név: Ciel Aignan
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Honey
Kor: 17
Külső leírás: A termete középmagas, teljesen normális a korához, ám annyira vékony, törékeny, mondhatni kecses, hogy sokkal alacsonyabbnak tűnik. Elveszik a tömegben, pláne a fajtársai között. A bőre fehér, nem sokat jár napra, vagy ha igen, nem tartózkodik sokáig kint, mivel a szép barna szín kihagyásával képes ropogósra égni, így viszont képes annyira kifehéredni, hogy az erek is átderengenek a vékony nyakán. AZ egész megjelenése annyira esetlen, hogy szinte táblát akaszt a nyakába az áldozat-szerephez. Kivételes, hogy egy fehérnek fekete haja legyen, de az ő tincsei annyira sötétek, hogy már-már kékes árnyalatba fordulnak, összhangban az irizálóan, embertelenül sőt, irritálóan kék szemeivel. Mintha nem is az övé lenne, sötét keretbe foglalva a sűrű pilláival, amitől még ártatlanabb a kinézete. Az arca finom, szép vonású, az ajkai meglepően sötétek, mint két szem eper. Az egyetlen, amit szeret magán, az a keze: karcsú csukló, amely egy erősebb nézéstől is képes lenne elroppanni, hosszú, vékony ujjak, finoman átütő ízületekkel, de ezek az ujjak varázslatosan ügyesek és gyorsan, főleg, ha hangszeren játszik. Csinos arcán gyakran ül komor közönyösség vagy nemtörődöm nihilizmus, ritkán beszél, még ritkábban mosolyog. Vannak gondolatai, okos és csendes, megfontolt, de a gondolatai nyomós többségét megtartja magának. Főleg sötét ruhákat hord, nem feltűnőeket, de ezek is ráerősítenek a paradox külcsínre - sötét ing, fehér ing, mindig ing, esetleg tipikus stréber-mellény, sötét nadrág, mindig tiszta cipő. Ritkán mégis látni lezserebb holmikban, de akkor is csak sötétkék, fekete.
Jellem: Csendes, magába forduló fiú. Nem közeledik az emberek felé, inkább csendes megfigyelő, az a típus, akit sokadszori pillantásra sem tudatosítasz, hogy ott van, mégis motoszkál az agyad hátsó szegletében a dolog, hogy valami mégsem stimmel a befogott képpel. Nem szeret beszélni, gyakran letudja az embereket egyszavas válaszokkal vagy egy sokatmondó, csendes 'Hn' hanggal, a tanárokkal tisztelettudó, nem beszél vissza, de az a nyomasztó csend, a pislogásmentes, irizáló kék tekintet minden kiabálásnál rosszabb. Egyedül a szeme az, ami őszinte, már ha megnyílik a kék írisz. Mondhatni, fél az emberektől, fél a társaitól, hát megszerette a magányt és jól érzi magát benne. Szorgalmas, kedves, de nem ártja bele magát olyan dolgokba, amelyek nem tartoznak rá. Mindene pedáns, szabványszerű, a ruháján sosincs gyűrődés, a füzeteiben firka, szamárfül. Jól érzi magát a kiszámítható kis világában.
Élettörténet: A felső középosztály gyermeke, apja nagyvállalkozó, az anyja az igazgatóhelyettes a feltörekvő kis cég leányvállalatánál, ezért az anyaországból az első utasításra költöztek is. Megelégedtek azzal, hogy a fiuk jó jegyeket hoz haza, sosincs vele sok gond, beszél, ha kell, mosolyog, ha kell, igen, van hobbija, igen, nagyon jó gyerek, de ezen kívül felszínes csevegés az egész. Ciel nem haragszik rájuk, mint annyi mindenhez az életében, ehhez is közönyösen áll, van, hát jó. Persze a különös, csendes fiú, amennyire szeretett volna elvonulni, minden évben annyira rá volt kényszerítve, hogy össze legyen zárva a többi gyerekkel - célpont volt, mert nem szólt vissza, nem ütött vissza, sosem árulkodott, az a típus, akit megvernek, ha van sapka, ha nincs sapka. Egyedül a kezeit védte mindig, inkább az arcát üthették, de a kezeit magához szorította, hogy semmi baja ne eshessen. Elviselte, aztán összeszedte magát, hazament, ellátta a sebeit, ha voltak, rendbe tette a ruházatát. Sose hitte, hogy az árulkodással bármit is megoldana, de él benne a remény, hogy egyszer csak megunják, vagy észreveszik, mennyire ostoba és barbár módon viselkednek. Hamar önellátó lett, maga tart rendet a szobájában, maga készíti az ebédjét, egyedül étkezik. Sőt, kiemelkedő a tanulmányi eredménye, minden tesztjére maximális pontszámot kap, egyszerűen elvárja magától, idejéből kitelik, hogy tanuljon. Kicsi volt, amikor a szülei úgy gondolták, nem árt a gyereknek valami hobbi, és hát ha a felső kategória zenélni tanul, adjuk meg a burzsuj módját, az én gyerekem is zenélni fog... a standard zongora után Ciel a hegedűnél maradt, és ez az egy dolog, ami élvezettel és hévvel tölti fel. Nem dicsekszik vele, az iskolában sem jár versenyekre, otthon, magának játszik, a zenetanára néha elviszi versenyekre, ennyi. Egyetemre készül, de nincsenek világmegváltó vágyai - zeneakadémiára készül, konzervatóriumba.
Hobby: hegedű, olvasás.
Foglalkozás: tanuló
Extrák: Nagyon jól főz, révén, hogy magát látja el, szereti a maximumot nyújtani a maga módján // Mindig tiszta és nyugodt // Néha, nagyobb verések vagy kínzások után egyszerűen csak gúnyosan elmosolyodik, felnyomja magát és megy tovább // Van egy titkos hobbija - Amikor az iskolából mindenki hazamegy, felmegy a zeneterembe és ott játszik, improvizál. Imádja az akusztikáját. // Színjeles, a tanárai elégedetten vele, bár különcnek tartják. Egyedül a zenetanára zeng róla ódákat.
Képinfo: tumblr (https://www.youtube.com/watch?v=55_bV4ORRFM&spfreload=10)
| Engedélyezve: |
2015. 03. 29.
2015. 05. 02.
|
Módosítva: 2015. 05. 02. 00:08:39
Módosította: Honey
Státusz: Aktív
|
