Név: Mahadi Bhattacharya
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Honey
Kor: 17
Külső leírás: Már első pillantásra is megakad rajta az ember szeme, másodikra pedig elámul. Olyan ő, mint egy csodás, csipkézett aranykarkötőbe foglalt ékkövek között is a legszebb, az ékszercsokor dísze. Alkata arányos, középmagas, mégis picinek és törékenynek való. A bőre sima, hibátlan, csodálatosan érzéki karamellszínű, mely a napfényen mintha aranyként ragyogna. Ezt a fantasztikus bőrt gyakorta vörös hennával díszítik a legrészletesebb csipkemintával, a kezeit egészen az ujjbegyeiig, a lábait, a nyakát. A tenyerében két vörös kör van festve, amelyek a meditációs pontjai, ezek örökké ott vannak, különös villanást adva a mozdulatainak. A sötét, kreol vonásai ellenére a fürtjei jó pár árnyalattal világosabbak, majdhogynem ragyogó szőkévé teszi az éles kontraszt. A puha, hosszú tincsek egészen a feneke alá érnek, dúsan kanyarogva, ezért különböző díszekkel, fonatokkal szokta praktikusabb viseletté varázsolni. Nem áll távol tőle az ékszer, az arany és az ékkövek csak kiemelik a szépségét, ahogy a megannyi színes, illatos anyag is, amellyel a testét fedi, de a leggyönyörűbb ékköve mégis a szeme; különleges vágású, nem vékony, a mandulánál kerekebb, hatalmas és kifejező tekintet, amelyben olvadt, drága aranyként csillog a fény, de ha a pillái árnyékolják, fekete tűzként lobog benne az élet. Sűrű, seprűs pillái csak kiemelik a vonásait, hosszúkás arcát, vékony, mégis szép vágású ajkait, amely örökké csókra áll. Az ujjai hosszúak, a keze kecses, nem torzítja el a munka, hűvös és illatos, hosszúkás, szép formájú körmei pedig örökösen sötét vöröses fényben csillognak a festék miatt. Az alkata, bár vékonynak és törékenynek tűnik, olyan, mint a frissen metszett, nedves faág - hajlik, csavarodik, de sosem törik el. Az izmai ruganyosak és finoman derengenek át a bőrén, a mindennapos sporttól kidolgozott és kecses, mint egy nemes fekete párduc.
Jellem: Igazán kedves, örökké békés és nyugodt, szeretetreméltó fiú, a mosolya mint a napsugár az égen. Nem szereti, ha aggódnia kell, ilyenkor a gond ráül az arcára, mégis halvány mosoly dereng az ajkain, csupán a szeme réved el valahova, amit csak ő ismer. Szereti boldoggá tenni az embereket, szeret boldog lenni, ezért szívesen teszi, ami örömet okoz; énekel, zenél, verset olvas, mesél... A sorsa aranykalitka, de emiatt nem neheztel senkinek, mintha örök nap ragyogna a mellkasában, amelyet minden reggel, napkeltekor szívna magába, dörgölné aranyszínű bőrébe, miközben az izmait nyújtja a vörös fényben. Minden kedvessége ellenére tanult és okos fiú, nem ejtették a fejére, tisztában van a sors okozta kilátásaival, képes józanul mérlegelni az embereket és a saját jövőjét, mégis, naivan hisz és bízik az emberek jóindulatában embertársaik és önmaga felé.
Élettörténet: Egy indiai papi-nemesi család tagja, ahogy a neve is jelzi; az apja a varna kaszt magas rangú tagja, Mahadi pedig egy külföldről hozott háremhölgy fiának született. A kasztból nincs menekvés, Mahadi pedig így élte volna le az egész életét, a punnyadt, decens semmittevésben, de a karmája nem így határozott. Az apjának hatalmas szívességet tett egy messzi földről jött, befolyásos kereskedő, akinek megtetszett a fiatal, különleges fiú, így a szívességért cserébe Mahadit kérte. Mivel megannyi bátyja van, édesanyja pedig nem ragaszkodott annyira a fiához, az apja nyugodt szívvel bízta az ismeretlen országra fia sorsát, így az megpakolva kelt útra. Hosszú évek teltek el azóta, de Mahadi megőrizte a hitét, a kultúráját és a szokásaikat, emiatt igazi kuriózum lett az új otthonában, és a kalmár, Abdul igazán megkedvelte, hiszen a fiúval hosszú beszélgetéseket, vitákat folytathatott, nyitott volt és kedves, rossz pillanatokban a zenéjével megnyugtatta és felüdítette a szívét. Így mindent megadott neki, mint az aranykalitkába zárt madárkájának, olvashatott, díszíthette magát, de mindketten tudták, hogy ez a kapcsolat minden ellenére csak a szolga-úr viszony aranyfüstöt változata.
Hobby: jóga - a népe ezen szokását minden nap, pontosan napfelkeltekor gyakorolja, akár órákon át képes a testét hajlítani, vagy mozdulatlanul ülve, mint egy szobor, maga elé vagy a tenyerébe meredve meditálni. Imád olvasni, zenélni, nagyon szereti az állatokat.
Foglalkozás: társalkodófiú, elbűvölő műsorszám az ünnepi vacsoráknál
Extrák: A népe minden szokását hűen őrzi, ahogy az állatokhoz való viszonyát is ** Minden nap edz, emiatt a teste vékony, kecses, de hihetetlenül és néha bizarr módon hajlékony, ami elvarázsolja az embereket, pláne, ha a könyökén támaszkodva hajlítja a lábujjait a homlokához ** Olvasott, több nyelven is ért, a sajátját sem felejtette el, de folyton tanul ** Hibátlan bőrét gyakorta festik, hogy tökéletes minták díszítsék hosszú hetekre ** Nem zavarják az ékszerek, szívesen cicomázza magát, a bőre balzsamos és illatos az olajoktól ** Nem vette át a helyiek ruházkodási szokását, a "gazdája" megengedte, hogy a saját szokásai szerint öltözzön, sőt, hozatta, varratta neki a ruhákat, ezért sok színes, bő kendője van, kis mellénye, mely szabadon hagyja a mellkasát és a hasát, pár kaftánja, aranysujtásos inge, bő nadrágja... ** Gyönyörű hangja van, amit az edzésnek és a légzéstechnikáknak köszönhetően továbbfejlesztett, ezért még különlegesebben zeng. ** A tenyerében örökké ott van a két vörös pont, gyakorta a bindi is a homloka közepén elővillan a tincsei alól, néha festék, néha egy apró ékkő formájában.
Képinfo: A kép csupán illusztráció (https://www.youtube.com/watch?v=XDepIDGKC2U&spfreload=10)
| Engedélyezve: |
2015. 03. 15.
|
Státusz: Aktív
|
