Név: Jesse Elliot Avery
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 25
Külső leírás: Alig 170 centiméteres magasságával nem igazán kelt nagy feltűnést az emberek között, bár a külseje egyébként is átlagosnak mondható. Sosem törekedett arra, hogy kitűnjön a tömegből, a ruhái is teljesen átlagosak, olyanok, mint amilyet bármelyik korabeli viselne, és a bal fülében lévő fülbevalót és a két extra karikát leszámítva nincs rajta semmi különleges. A haját sem festi, a kissé rakoncátlan, dús tincsek mahagóni vörös színe teljesen természetes, akármennyire irigylik is tőle a nők. A haján kívül van még valami, aminek különleges a színe: a szemei. A sötét, vörösesbarna szempillák alatt megbúvó íriszei igen ritka, egészen világoszöld árnyalatban ragyognak, és ez a haja színével és a világos bőrével olyan tökéletes kontrasztot alkot, hogy kölcsönösen kiemelik egymást. Orra enyhén fitos, barackszín ajkai gyakran húzódnak kedves mosolyra, a tekintete pedig mindig barátságos, értő csillogással szemléli a világot. Az arca finom vonású, és adódik hozzá némi kisfiús báj is, valószínűleg ennek köszönhető, hogy általában még a koránál is fiatalabbnak nézik, de ő ezt nem bánja.
Jellem: Kedves, önzetlen, barátságos, segítőkész – ezek azok a tulajdonságok, amik először az emberek eszébe jutnak róla. Jól szót tud érteni másokkal, szeret is új embereket megismerni, és szeret velük, illetve a problémáikkal foglalkozni. Mindig mindenkihez van egy-egy kedves szava, törődik a körülötte lévőkkel és természetesen a kliensekkel is, mindig ott van, ha valakinek segítségre van szüksége és nagyon szívesen segít is. Hatalmas szíve van és olyan szakmát választott magának, ahol ezt kamatoztathatja is, nem véletlenül ő az ügyfelek egyik kedvence. Jóságos és nem ítélkezik senki felett, úgy érzi, minden embernek helye van ebben a világban, szerinte mindenki megérdemelne legalább egy keveset, és éppen ezért tenni is szeretne érte. Mindig is érdekelte a szegények, a peremhelyzetben lévők sorsa, az egyenlőtlenség csökkentése, alapvető védelmi ösztönnel rendelkezik az elesettekkel szemben. A kedvessége és jóindulata, a kommunikációs képességei és az ösztönei mind-mind segítik ebben, mégis az teszi az egyik legjobbá a munkájában, hogy akar is segíteni, tényleg törődik másokkal.
Élettörténet: Teljes átlagos élete volt, legalábbis egy ideig azt hitte. Egyedüli gyermek volt, és bár a szülei egy kicsit idősebb korosztályba tartoztak a korabeli gyermekek szüleinél, ő mégsem furcsállta ezt soha. Szerették és lelkiismeretesen nevelték, boldog gyermekkora volt, már a kezdetektől sok baráttal. Világ életében jó gyerek volt és jó tanuló is, nem nehezítette meg a szülei életét a szokásosnál jobban, és bár általában egy kicsit lusta volt, végül mindig sikerült jó bizonyítványt hazavinnie, még ha nem is mindig kitűnőt. Az önzetlenség és a segítőkészség mindig is jellemző volt rá, ezért eleinte orvos akart lenni, vagy minimum ápoló, de aztán 18 éves korában örökre megváltozott az élete. A szülei elmondták neki, hogy valójában örökbe fogadták, Jesseben pedig első felindultságában egy világ omlott össze. Nagyon haragudott a nevelőszüleire és a vér szerinti szüleire is, mert meggyőződése volt, hogy eldobták maguktól, hogy egyszerűen nem akarták őt, ezért átpasszolták másnak, mert úgy könnyebb volt. Még az is megfordult a fejében, hogy netalántán drogosok vagy alkoholisták voltak... A nevelőszülei azonban nem akarták, hogy ebben a hitben élje le az életét, ezért közös megegyezéssel – és a gyámhatóság jóváhagyásával – elvitték a biológiai szüleihez. Jesse már akkor megértette, mennyire már a helyzet, mint ahogy az az ő képzeletében megszületett, amikor az épület elé értek: egy közönséges, lepukkant munkásszálló volt, tömve apró, szobaszerű lakásokkal, és közös fürdőkkel a folyosókon. A szülei nemcsak mélyszegénységben éltek, hanem túlságosan fiatalok is voltak – igen, becsúszott gyermek volt, ám a szülei nagyon szerették egymást és a születendő babát is, ezért meg sem fordult a fejükben az abortusz, azt azonban nem akarták, hogy olyan körülmények között kelljen felnőnie. Azért adták nevelőszülőkhöz, mert szerették őt és sokkal jobb életet szántak neki, mint amilyet ők biztosítani tudtak volna. Jesse élete gyökeresen megváltozott akkor, elhatározta, hogy annak fogja szentelni az életét, hogy segítsen azokon az embereken, akik a vér szerinti szüleihez hasonló sorsa jutottak. Egyetemre ment, ahol szociális munkásnak tanult, és párhuzamosan szociológiát is hallgatott, hogy biztosan megfelelő képzettségre tegyen szert. Dicsérettel végzett és mivel már a terepen, a gyakorlatok során kitűnt a többi hallgató közül, szinte azonnal állást kapott egy igen neves helyi szervezetnél. Már két éve dolgozik ott, volt már dolga mindenféle problémával, drogfüggőkkel, hajléktalanokkal, gyermekvédelmi és ifjúsági jóléti ügyekkel, de még mindig inkább a mélyszegénységben vagy a peremhelyzeten élőkkel foglalkozik legszívesebben.
Hobby: a munkája; a magányos estéit szereti a kanapén összekuporodva egy-egy film nézésével tölteni
Foglalkozás: szociális munkás
Extrák: Foglalt, kizárólag pszicho játékszere. *** Nagyjából 16 éves kora óta sejti, hogy a saját neméhez vonzódik. Akkor veszítette volna el a szüzességét, de egyszerűen képtelen volt rá, nem ment neki, ahogy azután egyszer sem, amikor lányokkal próbálkozott. Egy idő után fel is adta, de aztán egyszer csókolózott egy fiúval, ami már nagyon is hatással volt rá. Amikor viszont megpróbált erről beszélni a szüleivel, látta, hogy mennyire megrémíti őket a gondolat, ezért inkább annyiban is hagyta a beszélgetést... és emiatt nem is próbálkozott többet, nem mert, és inkább a munkájába a temetkezett, ott viszont érthető módon nem találkozott soha olyannal, aki érdeklődést mutatott volna iránta. Szóval igen, még mindig szűz.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, csupán illusztráció. (http://www.tumblr.com)
| Engedélyezve: |
2015. 01. 21.
|
Státusz: Aktív
|
