|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Julian Walter Dayton
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 18
Külső leírás: Nem is magas és nem is túl feltűnő jelenség. Alacsony termetű és a testalkata is vékony, hiszen a hízásra és a komolyabb erőfejlesztésre még csak lehetősége sem volt soha. Nem betegesen sovány, hiszen szinte egész nap talpon van és mindig igyekszik annyi ételt az asztalra varázsolni, hogy biztonságban tudhassa a család egészségét, de azért jól tápláltnak sem nevezhetnénk. Mindent összevetve egy teljesen átlagos parasztfiút láthatunk, amikor fürge lépteivel elsiet mellettünk az utcán, egyedül az aranyszőke fürtök szúrhatnak szemet egy szemfülesebb megfigyelőnek, de viseltes ruházata miatt arra sem fordít senki különösebb figyelmet – arról nem is beszélve, hogy a szőke haj csillogását legtöbbször teljesen elnyomja a ráragadt por. És hogy ki lesz, aki mégis soha nem fogja elfelejteni ezt a fiút? Az, aki egyszer ténylegesen az arcára néz és nem hagyja, hogy a gyakori piszokfoltok elhomályosítsák a látását. Akkor ugyanis megpillanthatja azt az angyali arcot, amelynek finom vonásait mintha maguk az istenek faragták volna ki, az alabástromfehér bőrrel tökéletes kontrasztot alkotó cseresznyepiros ajkakat, valamint azt a felejthetetlen, kristálytiszta szempárt, ami olyan kéken ragyog, akár a déli égbolt, és amit sűrű, sötét szempillák foglalnak keretbe. Ha egy folyóbeli megmártózás után nem a saját ruháit venné fel, hanem ellopná egy nemes fiának elegáns, remekbe szabott darabjait, senki nem kételkedne benne, hogy egy valódi herceggel van dolga. Persze csak a társalgás kezdetéig...
Jellem: Egy igazán aranyszívű fiú, jótét lélek a maga hibáival és kedves tudatlanságával. Alapvetően nagyon kíváncsi természete van, nyitott a világra és annak történéseire, valószínűleg gyorsan is tanulna, de erre soha nem volt lehetősége. Nem buta ő, ha a szellemi képességeket nézzük, nagyon értelmes és intelligensnek mondhatjuk, a felfogása is gyors, egyszerűen csak műveletlen. Írni és olvasni sem tud, tanulatlansága miatt viszont csak akkor érzi kevesebbnek magát, amikor nemesek és művelt, tanult emberek közelében van. Olyankor ösztönösen vágyik a változásra, de aztán hazatér szeretett családjához és hamar beletörődik, hogy ő nem arra született, amire az arisztokrata gyerekek. Bár sok minden van, amit nem tud a világról, egy bizonyos oldalát nagyon is jól ismeri. Soha nem voltak könnyű helyzetben a családjával, gyakran szenvedtek és szenvednek mai napig is a nagyobb hatalmú emberek sanyargatásától, legyen szó akár az egyházról, akár egy-egy nemes úrról – a kapzsiság és a világ effajta romlottsága tehát nem idegen számára. Az alapvető hitét már évekkel ezelőtt elvesztette, de a bűnös élet a lehető legtávolabb áll tőle, egyetlen dolgot kivéve: a lopást és a hazugságot. Mindennél fontosabb számára a családja viszonylagos jóléte, amit viszont csak kisebb-nagyobb lopásokkal tud biztosítani. Apró dolgokkal kezdte, néhány gyümölcs a piacról vagy egy-egy darab a kenyér hátuljából, de mára már igazi profi kis tolvajjá vált és nem átalkodik megrövidíteni a nemeseket sem néhány ékszerrel és/vagy az arannyal. A ló túloldalára sosem esik át és magának nem tart meg semmit a zsákmányból, mindig megosztja a családjával, sőt... ha teheti, magának még kevesebbet is szán. Persze tudja, hogy a családja belehalna a szégyenbe, ha megtudnák, hogy a fiuk tolvaj, így nekik mindig azt füllenti, hogy alkalmi munkákért kapja a fizetségét.
Élettörténet: Egy szegény, vidéki család elsőszülött gyermekeként született. A Dayton családnak soha nem volt se vagyona, se rangja, így Julian még csak hírből sem ismerte a fényűző, vagy az egyáltalán nélkülözésmentes életet. Egy apró,kétszobás házban élt az egész család – az egyik szobában aludta, a másikban zajlott a minden különösebb történéstől mentes életük. Az édesapja eleinte földműveléssel foglalkozott egy közelben élő nemes hatalmas birtokán, de a fizetése siralmas volt és soha nem emelkedett, inkább csökkent. Amikor Julian 9 éves volt, született egy húga, akit teljes szívéből imádott. A kis Isabel születésével a család helyzete azonban még kilátástalanabbá vált, és éppen ezért történt, hogy az apja életében először – és utoljára – lopásra adta a fejét. Mindössze némi zöldséget tulajdonított el az őt dolgoztató nemes földjeiről, az azonban rögtön rájött, mi történt. Eltekintett a büntetéstől, így a családfőt nem végezték ki, de azonnal kirúgta, hozzátéve azt is, hogy sem őt, sem a családja bármely másik tagját nem akarja még egyszer meglátni a birtoka közelében sem. Julian ekkor lopott életében először. Még gyerek volt, ezért akkoriban azt mondta a szüleinek, hogy az árusoknak esett meg rajta a szíve, és kisegítették némi étellel, és senki nem kételkedett a szavában. Bár folyamatosan fejlesztette a lopási készségeit és egyre ügyesebb tolvaj vált belőle, a család élete néhány évvel később mégis fenekestül felfordult: Isabel öt éves korában tüdőgyulladást kapott. A szervezete nagyon legyengült, a falu orvosa pedig valódi gyógyszerek híján nem tudott segíteni a kislányon – gyógyszereket viszont még Julian sem tudott lopni, hiszen nem volt honnan. Addigra már belopakodott néhány vendégszállóba is, de a nemesek házaiba kész öngyilkosság lett volna betörni, és ezt ő is pontosan tudta. Isabel egy teljes évig küzdött a betegségével, de végül a tüdőgyulladás győzött és a kislány meghalt. Mind a szülők, mind Julian képtelen lett volna továbbra is abban a házban élni, ahol az imádott Isabel meghalt, így hát összepakolták azt a keveset is, ami a tulajdonukban volt, és vidékről London közvetlen közelébe költöztek. A házuk semmivel nem nagyobb, mint a régi, de a szülei legalább ágyon alhatnak. Juliannak tökéletes a néhány egymásra halmozott pokróc, nagyon jól alszik a földön is, és semmi pénzért nem engedne a szülei folyamatos kérlelésének, hogy cseréljenek helyet. London közelében ráadásul sokkal több lehetősége van lopni, akár nagyobb értékeket is, hiszen a város és a környéke is tele van vendégházakkal, ahol még olyan küldöttségek is megszállnak, akik egyenesen a királyhoz igyekeznek.
Hobby: nagyon szeretett lovagolni, de sajnos már nincs rá lehetősége
Foglalkozás: tolvaj
Extrák: Foglalt. *** Még hatéves korában kapott egy lovat a születésnapjára a szüleitől, amihez a szülőknek minden megtakarított pénzükre és szóba jöhető külső segítségre szüksége volt, de nem bánták. A kanca nem volt különleges, de erős és okos hátas volt, Julianban pedig legalább olyan jó gazdájára lelt. Az erejéről mindig a fűzfa jutott Julian eszébe, aminek törzse a legerősebb szélben is épp csak meghajlik, ezért Willownak nevezte el. Rajta, vagy még inkább vele tanult meg lovagolni, nagyon szerette és lelkiismerettel gondozta, az élete szerves része lett, Isabel halála után azonban el kellett adniuk, hogy el tudjanak utazni. Juliannak azóta is úgy hiányzik Willow, mintha a legjobb barátját veszítette volna el, és csak remélni tudja, hogy ugyanolyan szeretettel veszik körül új otthonában, mint amilyennel ő viseltetett iránta. *** Teljes mértékben szűz, még csak meg sem csókolta soha senki. *** Anglia, 16. század.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, csupán illusztráció. (http://google.com)
| Engedélyezve: |
2014. 10. 26.
|
Státusz: Aktív
|
|
