Név: Hayasa Akiyoshi
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Merilyane
Kor: 450
Külső leírás: Tipikusan egy olyan fiú, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni, akár nő, akár férfi az ember, megnézi őt. Nem is csoda, ha azt vesszük, hogy éjszakánként (ami neki reggel) alapos műgonddal készíti el vörös tincseiből a számára megfelelő frizurát. Többnyire igyekszik úgy alkotni, hogy tincsei szétszórtnak hassanak, igaz, meg sem tudnának mozdulni a több tonna hajzselétől, amit rá kent. Arca ovális, álla egy kicsit kerek, de ha egyszer az ember belenéz a természetellenesen vörös szempárba, amivel ő rendelkezik, elfelejt mindent. Igéző tekintete van, de két sötét szemöldökét úgy tudja mozgatni, mint más ember a karját, így rengeteg mimikája lehet. Ajkai vörösek és teltek, de sokszor sebesek, meg imádja leszedni onnan a bőrt. Bőre sápadt, mint egy halottnak, ami nem is meglepő, de valahogy a lányok ebbe bolondulnak bele. Magas, legalábbis erősen 170 és 190 centi között van, és vékony, nem látszik izmosnak, ennek ellenére természetfeletti ereje és gyorsasága van. Ujjai az átlagnál hosszabbak, és keskenyebbek, híven tükrözik arisztokrata származását.
Az öltözködésére hihetetlenül kényes. A legtöbbször nem tér el annak a kornak a viseletétől, amiben ő élt, és néha feldobja azt egy-két művirággal, viszont amit általánosságban el lehet mondani a ruháiról, hogy minden tökéletesen passzol mindenhez, és soha nincs egy hiba vagy kosz sem rajta. De ezen sem kell csodálkozni, mert rémesen vigyáz a megjelenésére.
Jellem: Csendes, magának való, ha nem szólnak hozzá, akkor ő nem próbál barátkozni. Nem sokat mozdul ki kastélyából, és a látogatókat sem szereti. Kifejezetten dühíti a mai kor, és azok az emberek, akik körülveszik; a viselkedésük, a megjelenésük, a szóhasználatuk, egyszerűen minden. Így nem is csoda, hogy néha nyílt arroganciával lép fel az amúgy kedvesebb közeledésre is. Elég cinikus, és nehezen tudja komolyan venni a másikat, de végtelenül őszinte is. Tőle biztosan nem hall az ember hazugságot, mert előbb ölné meg magát, minthogy a másik szemébe hazudjon. Ha viszont barátjának mond valakit, mindent megtesz azért, hogy az adott személy jól érezze magát a társaságában. Arisztokratikus jelleme valószínűleg sosem fog eltűnni, így sokszor sznobként viselkedik, esetleg úgy tűnhet, hogy lenézi a beszélgetőpartnerét, holott belé csak ezt nevelték. De tud barátságos is lenni, csak legtöbbször nem emlékszik erre. Képes nevetni, és elvileg egészen tűrhető a humorérzéke, ha éppen levetkőzi a magába forduló, vagy az arisztokrata énjét.
De van két másik, kicsit rosszabb tulajdonsága;a szadizmus és a mazochizmus. Imádja látni, ha egy másik ember szenved, de ugyanúgy nagyon nagy örömet okoz neki saját maga sanyargatása is. Néha előtör belőle a pszichopata, és nem is érteni, hogy miket hord össze, vagy hogy egyáltalán mit akar közölni, ám az is megtörténhet, hogy egész nap senkihez nem szól egy árva szót sem.
Élettörténet: Egy nemesi család sarjaként jött világra, mint harmadik, és egyben legkisebb gyermek is. Édesapját korán elveszítette egy szerencsétlen vadászbaleset következtében, így új nevelőapát kapott két bátyjával maga mellé, aki sorozatosan azt éreztette vele, hogy egy értéktelen kis szar. Édesanyja pedig nagyon sok ideig beteg volt, így vagy nem is tudott semmiről, vagy nem tudott fellépni ellene. Így szerencsétlennek elég rossz fiatal évei voltak. Talán tizenhét éves lehetett, mikor megszökött otthonról, és elhatározta, hogy új életet kezd, messze a nemesi élet csillogásától és árnyoldalaitól. Így találkozott régi mesterével, egy elbűvölő férfival, aki rövidesen vámpírt csinált belőle. Akiyoshi tényleg szerette a mesterét, de a férfi ráunt, és kidobta őt, miután megmutatta, hogy hogyan boldoguljon, mint élőhalott. A tékozló fiú ekkor tért vissza a családi kastélyba, de akkor már az édesanyja, és a két idősebb testvére nem élt, a nevelőapja pedig, mint kiskirály élte az életét. Először nem is akarta visszafogadni őt, de rövidesen el akarta tenni láb alól, Akiyoshi ekkor ölte meg. Azóta egyedül él az Isten háta mögötti birtokon, és csak néha megy el vadászni, de legtöbbször élvezi, ha éhezhet.
Fájdalommal tölti el régi barátai halála, és hogy lassan szinte senki nincs, akivel el tud beszélgetni, így egyre inkább magába fordul. Csak a régi komornyikja, Lucas tartja benne a lelket, aki mintegy húsz éve van a fiatalúr szolgálatában, és pontosan tudja, hogy mi is ő. Ezen kívül él még a kastélyban egy kertész és egy cselédlány. De van, hogy Akiyoshi ki sem dugja az orrát a kriptájából, az szinte lehetetlen, hogy elmenjen csak úgy valahová, ha nem muszáj neki, és az általános vámpír-csatározásokból is igyekszik kivonni magát annak ellenére, hogy majdnem minden élőhalott ismeri az ő nevét, és kismillió legenda kering körülötte.
Hobby: Olvasás, hegedülés, festés, önsanyargatás, mások sanyargatása, emberölés
Foglalkozás: Neki igazán nincs szüksége munkára, és nem is akar dolgozni.
Extrák: Rá is igaz, mint minden rendes vámpírra; csak a Nap fénye, és a tűz pusztíthatja el, képes gondolatolvasásra, és gondolatban beszélgetni a másikkal, legyen az ember, vagy vámpír. Az állatokat képes irányítani, ahogyan a halandókat és fajtársait is. Körme lazán elvágja az ember nyakát, ha elég erősen csap oda. Erősebb és gyorsabb, mint az emberek, képes repülni, ha akar, de emberi szem nem láthatja. És csak vért képes enni/inni. Viszont a legendák a karókról, meg a tükrökről és a fokhagymáról totál alaptalanok. Bár nem ehet fokhagymát, az illatát szereti, a szenteltvizet úgy vedeli, mint más a bort, a tükröket kifejezetten szereti, mert látszik bennük, egy templomba simán be tud menni, a karók pedig nem használnak, ezt ő pontosan tudja, és nem, NEM csillog a napon, hanem megég.
Képinfo: Nem az általam készített kép, találtam. (http://www.kephost.com/image/L9A)
| Engedélyezve: |
2014. 10. 24.
|
Módosítva: 2014. 10. 24. 14:42:34
Módosította: Merilyane
Státusz: Aktív
|
