Név: Ruslan
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Meera
Kor: ismeretlen
Külső leírás: Karcsú és mozgalmas, minden porcikája hullámzik, ha azt akarja. Rendkívül hajlékony és nyúlékony, szálkás izomzattal borított. Na de mit is írunk le épp? Az állatot vagy az embert? Állati formája irbisz, közismertebb nevén hópárduc. Igen, az az istentelenül lusta állat a vadasparkokból, állatkertekből. Gyönyörű példány, a legszebb hím a régióban, ahol lakik. Ez azért lehetséges, mert a halandó és az állat vér keveréke igen erősen befolyásolja mindkét alakjában a küllemét. Emberként nagyon magas, hozzá arányosan izmos, szálkásan karcsú és kidolgozott, főleg a mellkasa és a karjai, amivel állat alakjában a futást kezdi és fejezi be. Haja borzas és fehér színű, de olyan puhaságú, mint egy pelyhes kiscicáé, ahogyan a bőre is, de az alatt húzódik a rengeteg kemény, feszes izom, ami miatt markos a teste. Karmai feketék, szemei között egy deltoid formájú folt, az egyetlen folt vagy nyom, ami megmarad emberi alakjában is a bundájából. A szemeiből árad pirkadat fénye, iszonyúan intenzív a színe, mindig úgy tűnik, mintha parázslana a tekintete, és ez a forró, izzó láva sosem tűnik el a szemeiből, akármilyen hangulata is van. Nem épp egy érintésmániás fajta, kevés lénynek tűri meg, hogy hozzáérjen, még fajtársait is elhajtja maga mellől. Szeret dagasztani, azonban nem tud bőgni, mint az oroszlán vagy a tigris. A pláne az egészben az, hogy alig hallatja a hangját, tehát ritkaság, ha valaki elcsípi, az meg, hogy valaki turistaként épp felvegye a hangját... szinte lehetetlen. Dinamikus és lendületes mozgást vársz tőle? Kár, mert marhára lusta egy dög.
Jellem: A vadasparkban, hol lakik, rettentően ellustult és majdhogynem teljesen inaktív. Fekszik, eszik, alszik, ez a szentháromság jellemzi a mindennapjait és az életét is. Nem produkálja magát a turistáknak, hiába könyörögnek vagy ciciznek neki atom retardált módon. Még a farkát és a füle hegyét se mozdítja meg. Ráadásul állandó jelleggel úgy fekszik, hogy ne látszódjon belőle érdemi, amit le lehet fotózni. És nem csak ő teszi ezt, hanem a többi hópárduc is, akikkel egy közösségben él. Mindig ásít, álmatag, még akkor is, ha a kajára kellene ráugrani, amit bedobnak nekik naponta. Nem kell ledominálnia a többieket, mert a hímek egy évben talán egyszer próbálják meg mindig, hogy elverjék és átvegyék tőle a "vezető" pozíciót, akkor aktív egyedül, míg megcsapja őket. Nem hágja meg a nőstényeket, a gondozók és az állatorvos sem tudja, miért nem kívánja meg őket és gyarapodik a falka, ezért kell mindig új hímet kölcsönkérni a fajmegmentés miatt. Ruslan a vadasparkban tunyult el ennyire. Mindezek mellett megvan benne az a masszív, erős vadászösztön, aminek köszönhetően akár napokig képes követni áldozatát, majd egyetlen egy csapással ártalmatlanná tenni, akár megölni is, mint vadonbéli fajtársa. Képes nála háromszor nagyobb állatot (akár embert is) megtámadni. Éjszakai ragadozó, tehát éjjel szeret mászkálni, vadászni, ellenőrizni a területét, napközben bújik és kerüli a nagy mozgást. Az érzelmi skálája teljesen megegyezik az emberekéivel, csak intenzitásban és kombinációjában más. Főleg a terület védelme okoz nála nagy problémát, de mivel ugye emberek között nem is emlékszik, mikor járt utoljára, elkopott benne. A gondozókhoz úgy viszonyul, hogy tudja és ismeri a szagukat, a beszélgetéseiket is érti, emiatt a magánéleti hátterükről is tud egyet s mást. Akin érzi, hogy fél tőle, vagy ódzkodik, hogy bejöjjön az elkerített részére, előszeretettel ijeszti meg egy hirtelen mozdulattal, és bámul rá meredten fektéből. Konkrét jelleme nincs, az állati és emberi keveredik benne, lustasága miatt pedig nem produkál nagy jelentőségű és konstans megfigyelhető tulajdonságokat.
Élettörténet: Ruslan kazahk és tatár múlttal rendelkezik, amint azt a neve is mutatja. A két országban igen neves szimbólumként tartják számon, ráadásul szellemleopárdként is nevezik, hiszen über ritka látni egy vadon élő példányt. A régi CCCP évei alatt az kapta meg a Hópárduc kitüntetést, aki megmászta az ország 7000 méteres csúcsait, azt a nagyon szolid öt darabot (wikipédia). Tehát egész kitüntetett figyelemmel vannak a fajtája iránt Közép-Ázsiában, főleg a hegyvidéki vonulatoknál. Régóta él már, alakváltóként létezik, amióta az eszét tudja. A nagyobb, forgalmasabb városokat kerüli, szereti a nyugodtabb, vidéki városokat, ahol nincs annyi nyüzsgés. Pár éve gondolt arra - mikor rabságban élő fajtársait meglátta -, hogy milyen egyszerű is számukra az élet. Kapják az ételt, az italt, egész nap semmit se kell csinálniuk, mégis ott a koszt és a kvártély, kitakarítják a helyüket, néha még pár etetési programmal feldobják a napjukat és kész. Ruslan belefáradt az állandó albérlet keresgélésbe, hogy pénzt keressen és fenntartson lakást, konyhát, kamrát. Egy alibi életet, amiben nappal alszik, alkonyatkor és éjjel kijár a sötét városban, vadászni és szórakozni. Olcsóbb az utaztatása is, ráadásul hatezerszer kényelmesebb is. Hamar kerített magának valakit, akin keresztül bekerülhet a vadaspark nyilvántartási rendszerébe, mint egy újabb tétel, örökös ottlakásra. Fel is került a listára, hamarosan "be is költözött" az új helyére, ahol rövid idő alatt megmutatta a többi egyszerű hópárducnak, hogy ő több, mint ők valaha is lesznek, így téve egyeduralomra szert. Talán öt éve van ugyanabban a vadasparkban, és nem bánta meg, nem tartja unalmasnak, hiszen mégis csak egy macskaféléről lenne szó. A gondozókat hamar kiismerte, az állatorvossal sem volt probléma soha, bár nem szereti, ha benyugtatózzák minden vizsgálat előtt. Tudja, hogy gyanús, ha túlzottan nyugodtan viselkedik, hiszen rendes állatok nem tűrik el idegen kezek matatását, de akkor is szükségtelennek tartja. Minek vágná a fát maga alatt, minek harapja meg a kezet, ami enni ad? Igaz, ha megpróbálnák elaltatni, csúnya vége lenne, mert egyből felkapná az emberi gúnyát és kihajigálna mindenkit a fenébe, csakhogy akkor az álcája is lehull. És? Könnyen talál magának másik helyet, állatkertet, vadasparkot, de ahhoz túlságosan is lusta. Mivel egy ideje csak és kizárólag irbiszként él, rájött, hogy a telihold -ami ugyan ritkán befolyásolja, hiszen nem vérállat, hanem egyszerű alakváltó- emberré változtatja, ilyenkor igyekszik elbújni a vadaspark területén. Az éjjeli felügyelet elég laza, eddig mindig sikerrel oldotta meg a kellemetlen problémát. Ráadásul ha át akarna magától változni, meg kellene várnia, míg az állati jegyek el nem tűnnek a testéről. Túl sok ideje már, hogy ilyen létformának hódol, a fekete foltok és pöttyök megmaradnának a bőrén, a farka is megmaradna, tehát elég korcsos látványt mutatna. Nem flancolós alakváltó, nem lehet felbérelni és kivadászni, kiimádkozni a vadasparkból. Jóféle luxus ez neki, amit nem ad el semmiért. Nincsenek kapcsolatai a ketrecen kívül, igaz voltak, szép számmal, de azok minden valószínűséggel elkoptak az idő folyamán, hiszen nem tett semmit annak érdekében, hogy ne felejtődjön el.
Hobby: -
Foglalkozás: -
Extrák: Faja - alakváltó irbisz, más néven hópárduc. ** Úgy döntött, nincs kedve már az emberek között élni és gürcölni, még különleges képességeivel sem, szóval fogta magát és beköltözött egy vadasparkba. ** Mivel nem vérállat, hanem alakváltó, kevésbé hat rá a telihold, de ha huzamos ideig van bármelyik alakjában (ember-állat), akkor a telihold felfedi a másik fajtáját. Ruslan emiatt az emberi alakját veszi fel, ha jön a telihold, hiszen már évek óta hópárducként él. ** Állati alakja semmivel sem nagyobb, mint a vadon élő társaié. Pontosan akkora, mint amekkora egy megtermett hím szokott lenni, kicsit sem nagyobb. Ezért tudott olyan jól elvegyülni. ** Fontos! A hóleopárd és a hópárduc között mindössze fordításbéli különbség van. A latin elnevezése és besorolása abszolúte a párduc név, illetve az irbisz alatt fut (Panthera uncia, Felis irbis). Tehát rendszertanilag a hópárduc a helyes, főleg, hogy a párducformák alcsaládjába tartozik (Pantherinae).
Képinfo: Nem ismerem a rajzolót, de nem az én alkotásom, csupán illusztrációként szolgál a karakterhez!! (-)
| Engedélyezve: |
2014. 08. 30.
|
Státusz: Aktív
|
