Név: Alkonyi Galagonya herceg (Tátombák)
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Geneviev
Kor: 1684 (emberi években 16)
Külső leírás: Égővörös haját látva egyáltalán nem csodálja senki (már aki emlékszik még eredeti nevére) az Alkonyi Galagonya nevet. Mind a kettő vörös, olyan vörös, hogy hiába eléggé elterjedt náluk, villangóknál a vörös haj, még így is kirí a többieké közül az ő haja. Régebben hosszabb volt, és feje tetejére volt fölcsúcsozva, ám az évek telnek, a stílusok változnak, szóval inkább levágta magának, és hagyja már, hadd legyen szabadon a haja, úgy, ahogyan az lenni akar. Arcát millió kis szeplő borítja, ám nem csak azt, elég sok található a hátán, de néhány még a vállán is. Szemei olyan zöldek, akár a frissen öntözött, egészséges fű, ám kissé színváltós is, szóval lehet kék, vagy akár szürkés árnyalata is. Ruhái levelekből, növényekből áll, ahogyan a többi villangónak, ám a többiekkel ellentétben, a sajátját önmaga tákolta össze, nem akarta, hogy nővérének bármi köze legyen hozzá. Ezt azért kell hozzátenni, mert náluk, villangóknál mindig a legidősebb női villangó a felelős a család ruházatáért, így ez alól Holdviola hercegnő sem bújhatott ki. Villangó mércéhez képest átlag magasságú, nővéréhez képest viszont magasabb, majdnem akkora, mint az apjuk
Jellem: Kiskorában nagyon cuki, kis vidám, édes és csintalan kisfiú volt, egészen addig, amíg el nem érte a villangóknál felnőttnek számító 360éves kort. Miután nővérének, Holdviolának vőlegénye akadt egy ember személyében, minden megváltozott, de leginkább a villangók vele szembeni hozzáállásuk. Ő lett az, aki csalódást okoz az apjának, a villangók uralkodójának azzal, hogy nem képes felnőni, hogy folyton bajba keveredik, és hogy a külseje is milyen rút, pedig a nővére milyen szép. Hiába nőtt fel, változott meg a külseje, a jelleme, a viselkedése, és a másokkal való kapcsolata, mások hozzáállása egyáltalán nem változott meg vele szemben. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy hiába 1600 éves már, senki nem képes leszokni arról, hogy Tátombáknak hívja a rendes neve helyett, de annyira, hogy lassan már úgy érzi, rajta kívül senki nem is emlékszik arra, hogy Alkonyi Galagonyának hívják igazából, nem pedig Tátombáknak. Azt viszont nagyon is jól tudja, hogy Arthur, Holdviola vőlegénye nem tudja a nevét, hiszen neki tényleg senki nem mondta el, ő pedig az első nagy kalandjuk után szinte nem is kerülhetett a fiú közelébe irigy nővére miatt. Szegény Galagonya… Hiába próbálkozott, mindig is ő volt a tökéletes hercegnő kövér, jelentéktelen öccse. Még az apjuk is a nővérét imádja bolondulásig, őt soha senki nem vette még észre, se pedig villangószámba. Egyedül a nővére volt az, aki figyelt rá, de rajta is mindig érezte, hogy nem azért, mert szereti, vagy mert ténylegesen törődne vele, hanem azért, mert így akarta vele éreztetni azt, hogy ő mennyivel jobb, tökéletesebb nála, hiszen még a kövér, ügyetlenke, figyelemre sem méltatható öccsével is képes foglalkozni, pedig annyi más dolga lenne helyette. Nem azért került mindig mindenféle bajba Galagonya, mert olyan jó érzés volt, hanem mert így legalább figyeltek rá. Ám miután nővére egy ember jegyese lett… bármit is tett, már arra sem figyelt föl senki, mindenki megszokta a dolgait. Emiatt az évek során egyre inkább leszokott mindenféle bajkeverésről, sőt, még a villangói kapcsolatokról sem, ám mintha ezt így senki nem venné észre, hiszen még most is, lassan 1200 év után is az van, hogyha bármilyen szokatlan dolog történik bármerre, mindig őt veszik elő, hogy már megint mi a frászkarikát csinált. Már kezdi mindezt nagyon-nagyon unni, de a baj az, hogy hiába vándorolna el otthonról… ki tudja, hogy találna-e egy olyan helyet, ahol elfogadják.
Élettörténet: Anyjáról nem sokat lehet tudni, valamiért senki sem akarja őt fölemlegetni. Már rég leszokott arról, hogy kérdezgesse a többi villangót a királynéról, de kiskorában úton-útfélen mindenkit megkérdezett, aki csak ismerhette az anyját, ám senki sem válaszolt neki. Egészen addig idegesített mindenkit, amíg apja meg nem tiltotta neki, hogy valaha is ki merészelje ejteni az anyjának nevét a száján, így már tényleg nem tudhatja meg, milyen volt az asszony. Nagyon sajnálja, hogy nem ismerhette, álmaiban mindig egy nagyon kedves asszonyt látott, aki szerette őt, nem úgy, mint az apja és a nővére. De sajnos az asszony, mikor szülte őt, meghalt, így nem maradt más neki, csak az uralkodó apja, és elkényeztetett, fennhéjazó nővére. Eleinte még nagyon szerette Holdviolát, olyan akart lenni, mint ő, csak vele akart lenni, ám ahogy egyre nőtt, úgy értette meg, hogy Holdviola csak azért foglalkozott vele mindig, hogy nevetségessé tehesse őt, és hogy mindig a lány lehessen a tökéletes. Mindent megtett, hogy ha tökéletes, szeretetreméltó, hercegnek való már nem lehet, akkor mindenkit idegesítő kis csínytevő váljon belőle, ám sajnos ezzel sem ért el semmit. Egy ideig igen, mindenki csak rá figyelt, ám sajnos Holdviola azzal, hogy egy ember lett a vőlegénye, ismét elrabolta mindenki figyelmét róla, ám ezúttal örökre. Sehogy sem tudta már utána magára vonni senki figyelmét sem, csak olyankor, mikor valami rossz történik valamerre, mert olyankor mindig őt veszik elő, mintha ő tehetne mindenről. Egyedül Arthur az, aki még figyel valamennyire rá, ám vele nem tartózkodhat egy légtérben sem úgy, hogy minimum Holdviola ne vonná el Arthur figyelmét. Sajnálja a fiút, legszívesebben megmentené a nővére ragacsos mancsai közül, ám mivel ismeri a lányt, és tudja, hogy milyen elbűvölő tud lenni, Arthur a saját, szabad akaratából marad mellette. A szabad akarattól pedig senkit nem lehet megmenteni.
Hobby: Ücsörögni a felszínen és merengeni, meg álmodozni
Foglalkozás: Nincs neki
Extrák: Nála szinte bármi megtalálható, ami csak kell. Nem hord magánál szinte semmit sem, ám hihetetlen módon, ha kell valami, akkor az nála biztos, hogy megtalálható, bárhol is legyen. *** Könyv: Luc Besson – Arthur és a villangók *** Reginek
Képinfo: Nem saját, én csak átszíneztem (http://renaedeliz.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2014. 06. 12.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 22:39:13
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
