Név: Shoun Tan
Kategória: Fantasy
Feltöltő: happyfrog
Kor: 22 év
Külső leírás: A tömegben elvegyülve a siető emberek között, olyan, mint ők. Semmivel se több, és semmivel se kevesebb. Átlagos kinézetűnek tűnhet, de honnan tudhatnánk, ha az elnyűtt, fekete pulcsijának kapucniját folyton az arcába húzza? Ázsiai származását ugyan nem tagadhatja le, de ügyesen leplezi varázslatosságát. Minden egyes ruhadarab gondosan rejti kilétét, bőrének szépségét és csúfságát. Öltözéke szürke és fekete, hosszúszárú nadrágok és hosszú ujjú pólók halma, melyek sosem azonosulnak testének valódi méreteivel. Mindig hord kesztyűket, napszemüveget, és gyakran sálat is, ezekkel is kitartóan takarva magát. Csupán alacsony termetűségét lehet megállapítani a megannyi ruhán keresztül. Azonban, ha túlnézünk a felszínen, és ügyes ujjakkal lefejtük a takaró anyagokat, a szemünk elé tárul egy hátborzongató, de mégis rabul ejtő látvány. Soványsága épphogy nem üti meg azt a vészes határt, melynek következtében fakó bőre alatt olyannyira kitüremkednek csontjai, mintha lyukat akarnának ütni. De ha a csontok nem is, az apró kések, tűk, és borotvapengék megteszik. Halványuló hegek, friss sebek, cigi csikkek és feltépett varratok tarkítják az egyébként gyermekien puha bőrt. Kínzásainak nyomai a karjain, a combjain, és a kulcscsontjánál díszelegnek. Gyűlöli a testét, viszont nem tehet ellene semmit, ugyanis az általa okozott sebek pár nap alatt begyógyulnak, és nyomaik eltűnnek, mintha ott se lettek volna. Habár átlagos kinézetet tulajdoníthat magának, van egyfajta kisugárzása, amit még a ruhák se takarhatnak el teljesen, és, ha hajlandó valakinek a szemébe nézni, akkor a varázs kezdetét veszi. Ovális arcú, finoman telt, halványbarna ajkakkal, és tökéletes formájú orral. Vékonyra szedett szemöldöke alatt talán a legtökéletesebb vágású mandulaszemekkel találkozhat az ember, melyben szavakkal le nem írt gyönyörűség lakozik. Csillogó ébenfekete szemei a legsötétebb titkokat rejtik, mégis azonnal megbabonáz. Tekintete mindig kifejezéstelen, de mégis sejtelmes és sokat ígérő, ezzel igen fura egyveleget alkotva. Nem tudod eldönteni, hogy hátat fordíts neki és elfelejtsd, vagy kövesd és örökre a szívedbe zárd. Szurokfekete haja kócosan hullik arcába minden előrehajolás alkalmával. Hátul rövidebb, míg elől hosszabb, de sose ér álláig. Az otthonában, a saját kis vackában viszont más. Fehér rövid ujjú, fehér nadrág és mezítelen talp.
Jellem: Shoun szenved, olyannyira, mint még senki más. Mindennap visszanyelni a felöklendező hányást, miközben torkát égeti az epe, s vörös könnycseppek gördülnek le hófehér orcájáról - nem egy mindennapi emberhez tartozik. Vannak napok, mikor csak fekszik, és mindent elfelejtve lebeg saját gondolatai színes kavalkádjában. Ilyenkor boldog – legalábbis próbálja azt hinni –, mert tudja, hogy szabad és érinthetetlen, nem úgy, mint a mindennapok sötét árnyékai elől menekülve. A múlt és a jelen összemosódik körülötte, és a jövő tova tűnik egy tomboló orkánnal. Szeretne nyílt lenni és önfeledt, olyan dolgokat tenni, amik nem járnak következményekkel, amik mosolyt csalnak arcára, és amik visszaköltöztetik a boldogság fakó lángjait bensőjébe. Fél önmagától, ezért homály fedte helyeken bujdosik, mintha azzal elbújhatna saját maga elől. Labilis, de mégis stabil, de inkább semmilyen, mint egy homokszem a tengerparton. Csak van a többi között, és nem mozdul, csak akkor, ha a többi is. Kiismerhetetlen, teli titkokkal, amik csábítanak a megfejtésükre, mégis ódzkodik tőle. Ezért utál, és megutáltat. Retteg attól, hogy valakivel közelebbi kapcsolatba kerüljön, ennek köszönhetően nem egy társasági ember. Tömegiszonya van, emiatt ritkán lép ki biztonságot adó kis lakásából. Pedig ez nem igaz, mindez egy kitaláció, hogy legyen mire fognia azt, hogy miért nem jár el szórakozni. Szótlannak tűnhet és nyugodtnak, pedig lenne mondanivalója. Ó, de még mennyi! Mindezek mellett még dühös is, legszívesebben törne-zúzna, s közben ordítozna. Kiordítaná a világnak, hogy ki ő, aztán a megmentőjéért könyörögne. A fájdalom az egyetlen érzés, ami szinte őrjöng testében. A szívmelengető érzelmek kivesztek belőle, mint egy üres porcelánbaba, összetört testtel. Álmaiban rémképek sorozatai szakadnak rá, már idejét se tudja, hogy mikor aludt békésen. Akárhányszor a tükörbe néz, és látja elgyötört arcát, elfogja a hányinger. Közömbös, és nem mosolyog. Nem szeret személyes kérdésekre válaszolni, inkább hárít, vagy kérdéssel válaszol. Kirázza tőle a hideg, ha hozzáérnek, és ő se szeret túlzottan érintkezni. Komótos és elvarázsolt. Nem néz a szemedbe, akkor se, ha hozzá beszélsz. Beszélgetni se szívesen beszélget, és bár hallgat, de nem figyel oda. Senkire nem figyel oda, csak arra, ami őt igazán érdekli. Elutasító, és igen veszedelmes kiharcolni az első összetett mondatot ajkai közül. Hangja nagyon halk, nem túl mély, és rekedt, szinte alig hallani. Shoun szinte már betegesen menekül a kapcsolatoktól, éppen ezért tűnhet, hogy a távolság áthidalhatatlan. A gondolkodása más, mert ő nem egészen a valóságban gondolkodik. Szemei előtt az emberi tömegeken át titokzatos lények lapulnak, melyek különféle formában és színben pompáznak. Már maga se tudja, hogy képzeletei szüleményei ezek, vagy tényleg léteznek.
Élettörténet: Shoun élete nem volt akadályoktól mentes, és senki sem könnyítette meg a dolgát. Mikor huszonkét évvel ezelőtt megszületett, szülei féltő gonddal pátyolgatták. Második gyerekként érkezett, bátyja mindössze három évvel volt idősebb nála. Noha a házaspár nem keresett jól, próbáltak mindent megadni szeretett fiaiknak. A család napról napra élt, a gyerekek rendszerint éheztek, de legalább összetartottak. A fiútestvérek közötti viszony átlagosnak minősült, csak a szokásos verekedések, közös mesézések és egyéb vitázások történtek kettőjük között. Bátyja egyáltalán nem hasonlított rá, félig amerikai mivolta végett, míg Shoun örökölte a tipikus ázsiai vonásokat. Az emberek nem nézték őket testvéreknek, viszont, aki tudta, undorral nézte a gyerekek édesanyját. Az égig magasló tömött panelház lakói sosem segítettek a házaspárnak, mégis mindig túlélték az aznapot. Aztán, amikor Shoun elérte a hét éves kort, a szülei buszbalesetben életüket vesztették. Mindkét gyerek árvaházba került. Egy ideig még foghatták egymás kezét, aztán pár hónap szigorú nevelés után, Shoun számára megjelent a kiutat jelentő lehetőség: egy család. Kénytelen volt megválni testvérétől, aki ugyan kedves, szívmelengető szavakat suttogott fülébe az utolsó együtt töltött percekben, de képtelen volt teljesen megnyugtatni. Az új családját, mindezek ellenére, hamar megszerette. Volt két kisebb leánytestvére is, ikrek, akiket sajátjaiként szeretett. Négy hónappal később a hatalmas családi ház kigyulladt, és egyedül csak Shoun élte túl, mindössze négy vágás éktelenkedett jobb vállán, amit egy eltört tárgynak tulajdonítottak. Amik egészen a temetés napjáig vöröslöttek fehér vállán, szűnni nem akaró vörös patakokat vájva bőrébe. Visszakerült az árvaházba, viszont bátyja már nem volt ott. Újból és újból elvitték különféle családok, s akikhez hozzá került, egy éven belül szörnyethaltak. Mindenki félt tőle, úgy gondolták, hogy démonok szállták meg, és egy idő után senki nem vitte el többé. Azok a nevelők, akiket megszeretett, szintúgy valamilyen tragédia folytán elhunytak. Lassan rájött, hogy nem szerethet, mert a szeretete a legnagyobb ár. Mikor elérte a tizenötöt, kirakták az utcára. Piacokra szegődött, ott vállalt munkákat némi ételért cserébe, és ott kezdett kibontakozni tehetsége a rajzolás terén. Étel helyett pénzt kért, hogy tudjon venni egy-két dolgot, azonban elzavarták. Végül prostituáltként végezte, noha sose rázta meg lelkiekben a tudat, hogy minden éjjel más-más férfi alá fekszik be. Tudta jól, hogy a pénzért teszi, evégett, mikor elegendő pénzt összegyűjtött, hogy megvegye a festéshez hozzátartozó, elengedhetetlen kellékeket, abba is hagyta. Az utcán kezdett el festegetni, eleinte igen kevés összegért árulva képeit. Viszont ma már nagyobb összegeket is elkér. Kérhetsz tőle bármit; önarckép, karikatúra, táj, tárgy, állat… stb.
Hobby: nincs különösebb hobbija, talán a festés és a rajzolás, de abból is él, plusz szereti kigyűjteni a számára érdekes idézeteket.
Foglalkozás: utcai festő
Extrák: Sora, a beceneve, és ezen a néven is szokott bemutatkozni: "Csak simán Sora."// Bátyja csupán a féltestvére. Anyja, még Shoun apja előtt egy amerikai férfival élt együtt, viszont kapcsolatuk rövidre sikeredett, mikor kiderült a nő terhessége. A férfi rögtön ott hagyta a gyerek szó hallatán. // A Halál Gyermeke, ami annyit tesz, hogy a hozzál közel álló emberek egy idő után, valamilyen baleset folytán meghalnak. Ezt az időt nem lehet megmondani. Van, hogy két év, de van, hogy két hét után történik. Shoun nem látja előre haláleseteket, és azt se, hogy mik lesznek azok. Viszont minden egyes halálos áldozat után, egy fájdalmas seb keletkezik testén. // Saját magát nem tudja megölni, és az őáltala okozott sebek pár napon belül begyógyulnak. // Másik képessége igen különös, és nem igazán függ össze a halállal. Bár ez is fájdalmas procedúra. Ha a testén húzza végig ecsetjének végét, barna vonal jelenik meg bőrén, s miután lerajzolta a mintát, életre kell; bőrén kezd el mozogni, és egy bizonyos mértékig, még ki is tud „jönni” belőle. Lehet színes, vagy színtelen, az csak attól függ, hogy mit képzel maga elé. A kisebb testű állatok képesek kiszakadni bőréből, de csupán egy napig élnek. Másnapra csak a csontvázuk marad hátra. // Homoszexuális, de már jó pár éve nem volt szexuális kapcsolata. // A bátyját kiskora óta nem látta, és azt se tudja, hogy él-e még egyáltalán. // Nem látja a holtakat, nem tud velük érintkezni, és mást se tud a halálba küldeni akaratával.
Képinfo: A kép nem az enyém ()
| Engedélyezve: |
2014. 06. 08.
|
Státusz: Aktív
|
