Név: Zhyn herceg (kitalált szereplő)
Kategória: Manga, PC és könyv
Feltöltő: Geneviev
Kor: 19 éves
Külső leírás: Sokkal inkább az anyjára hasonlít külsőleg, semmint az apjára, ám egy nagyon nagy lényeges különbség mutatkozik meg külsején a szüleihez képest: felemás szemei. Felemás szemei, melyek már első pillantásra mutatják, hogy ő nem egy „normális” ember, hanem egy garabonc. Egyik szeme csodálatos kék, másik pedig olyan, akár a smaragd, mégsem értékeli senki sem. Arca lágy vonásait anyjától örökölte, ám mégsem keverhető össze egy lánnyal, hiába is csúfolták testvérei éveken át ezzel. Egyenes orra királyi származásra utal, ajkain, ha éppen nem látják, mindig kis gúnyos, ember-utáló mosoly ül. Ha látják, érzelemmentes maszkot húz magára, hogy ha már a csúfolódásokkal nem tud mit kezdeni, legalább férfiként viselje őket. Haja kissé kékes-szürkés, ám leginkább fekete színű. Testvérei nagy mulatságára egészen a háta közepéig növesztette meg, ám sem a harcban, sem másban nem akadályozza hajának hossza. Bár már levágathatná, hiszen eddig is csak anyja kívánságának megfelelően hagyta ilyen hosszúra, már úgy megszokta, hogy nem is akarja rövidebbre, még ha attól egyesek szerint férfiasabb is lenne. Jó ez így neki, és kész. Hercegi származását csak ritkán mutatja, csak ha nagyon muszáj, olyankor öltözik föl díszruhába, és teszi föl a hercegi koronát. Amúgy sokkal jobban szeret egyszerű öltözéket hordani, aminek nem baj, ha koszolódik, vagy megsérül egy-egy edzés, vagy kémkedés alkalmával. Magassága jóval elmarad testvérei mögött, ahogy izomzatban is, ám ezeket eszével és képességével pótolja, ám mégsem menekülhet soha testvérei bosszúja elől, hiszen bárhogy is készül rájuk, mindig sikerül lecsapniuk rá. Egyszer volt olyan is, hogy lefizettek egy prostituáltat, hogy csábítsa el Zhynt, majd alázza meg minden lehetséges módon. Na, azóta nő közelébe se ment egyszer sem, csak ha nagyon muszáj.
Jellem: Magányos típus, aki rövid élete során számtalan megpróbáltatáson esett át, és sokszor kellett csalódnia még azokban az emberekben is, akiknek elvileg az lett volna a dolguk, hogy szeressék őt. Egyedül anyja szerette őt végtelenül, mindenféle hátsószándék-mentesen, ám az asszony Zhyn tizenkét éves korában eltávozott e világról, magára hagyva fiát apja és testvérei irgalmában bízva. Zhyn, testvérei folytonos kínzásai miatt undorodik az emberi fajtól, ám nem olyan értelemben, hogy a garabonciásokat felsőbbrendűnek képzeli, és az emberi fajnak vesznie kell, hanem olyan értelemben, hogy szó szerint rosszul van az emberi gonoszságtól. Kémkedni kémked, hiszen csak így élhet túl, ám semmi mást nem vállal. Többször nézett szembe apja haragjával amiatt, mert nem volt hajlandó elvállalni orgyilkosságot, ám Zhyn nem akarja, hogy akár egyetlen ember élete is az ő lelkén száradjon. Még egy állatot is alig akar megölni, ha önmagán múlna, csak bogyókat meg zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztana. Az ember gondolhatná, hogyha ennyire nem bírja az udvar merev és utálattal teli légkörét, akkor miért nem szökik el. Ő is többször fontolóra vette, ám két dolog miatt nem tette meg eddig. Először is, anyjának még az asszony halálos ágyán megígérte, hogy nem fog hátat fordítani apjának, nem fogja megutálni a férfit, akit szintén kegyetlenül neveltek. Másrészt pedig azért, mert nem élne túl egyedül. Nem azért, mert nem találna ételt, italt, vagy alvó helyet, hanem azért, mert bár magányos, és nincsen sok ember, aki önszántából hozzá mer szólni, így emberek között van, mégpedig olyan emberek között, akik, ha nem is fogadták el, de már megszokták, hogy ő egy garabonc. Viszont ha egyedül lenne, akkor egész életében bujdosnia kellene, soha nem fedhetné fel magát, hiszen a világban senki sem szereti a garaboncokat, sokan vannak, akik csak azért megölnek egyet, ha összefutnak vele, mert létezik. Szóval így legalább viszonylagos biztonságban, kényelemben, nyugalomban élhet, és mikor éppen nem kémkedik, azt tehet, amit csak akar – ha az a szobájában van, vagy távol a „normális” emberektől. Keveset beszél, azt is csak akkor, ha muszáj, ám leginkább azért, mert így legalább vissza tudja tartani epés, szarkasztikus kommentjeit, nem pedig azért, mert ne lenne mit mondania. Viszont már hamar megtanulta, hogy jobb, ha nem próbál meg okoskodni, és intelligensebbnek lenni, mint amilyen a másik két bátyja, ugyanis olyankor mindig péppé verték utána. És bár a képessége immár lehetővé teszi, hogy megszökjön a verés elől, a büntetés sosem marad el, maximum csak elhúzódik, és máshogyan jelenik meg, nem pedig verésben.
Élettörténet: A nyugtaföldi királyi pár, Birigy király és Begória királyné harmadik fiú gyermekeként született a világra. Apja, amint meglátta a szemeit, egyből végezni akart vele, hiszen olyan nem létezik, hogy az ő vérvonalából egy garabonc kerüljön ki, ám a felesége meggyőzte róla, hogy hadd maradjon szegény fiú életben. Anyja már az első pillantástól kezdve imádta a fiát, ő volt a kedvence a háromból, amit a másik két fiú mindig érzékelt is, ahogyan azt is, hogy az apjuk viszont szinte undorodik tőle. Nem csoda hát, hogy mindig ő volt kegyetlen tréfáiknak célpontja. Szegény fiút folyamatosan bántották, kínozták, verték, csúfolták, egyedül szerető anyja és az istállómester volt az a két ember, aki nem viselkedett vele úgy, mint egy szörnyszülöttel. Apja őt is kötelezte a harcok kitanulására, akárcsak bátyjait, ám mivel jóval gyengébben teljesített testvéreinél, mindig büntette és megszégyenítette a katonái előtt. Sokszor akár odáig is elment volna, hogy kijelentse, ez nem is az ő fattya, ám szeretett feleségét nem akarta így megalázni, és tudta, hogy ez nem lenne igaz, hiszen az asszony mindig is hű volt hozzá, így csak az ő fia lehet. A férfi eleinte reménykedett benne, hogy ha már a fia garabonc, hát talán van valami használható képessége, amit harcokban, kémkedésben, vagy valahol be lehet vetni, ám mivel tíz év eltelt úgy, hogy jelentkezett volna a fiú garabonciája, lemondott róla, hogy normális képessége legyen Zhynnek, biztos volt benne, hogy olyan haszontalan lesz a képessége is, mint amilyen a fiú maga. Ám agy napon Zhynnek már annyira elege volt testvérei kegyetlenkedéseiből, hogy az eddigieknél is jobban kívánta, hogy bárcsak eltűnhetne – mire sikerült is neki eltűnnie. Ő nem érzett semmi változást, így testvérei reakciója teljesen meglepte. Nem is értette, hogy a két fiú miért kezd el dühösen ide-oda tekintgetni, hogy hová tűnt el Zhyn, mikor ő ugyanott állt előttük. Aztán rájött: a testvérei tényleg nem látják, nem hallják, nem érzékelik őt. Legközelebb már tudatosan hozta létre ezt az állapotot, anyja előtt, aki lelkesen figyelte, ahogyan fiát egyik pillanatban még látta, a másikban pedig már nem. Kiderítették, hogy nem kifejezetten láthatatlanná válik, hiszen megfogni sem tudják megfogni, hanem valahogyan a teret hajlítja meg a képességével, és bár ő ott van, mások számára nem létezik abban a pillanatban. Mikor apja meghallotta a képességét, nagyon megörült, és büszke lett magára, hogy milyen jó ötlet volt tőle nem megölni a kölyköt, hiszen ezt a képességet kiválóan lehet kémkedésre alkalmazni. Szóval ezentúl, ha nem is megkedvelte a fiát, de legalább már nem ő volt mindenki kedvenc ütnivaló szemete, hanem immár neki is lett munkája, és elismertsége. Viszont nem lehetett minden viszonylagosan rendben, hamarosan a királynő meghalt. Végzetes betegsége volt, amiről az orvosán kívül senki sem tudott, így mindenkit hirtelen ért a csapás. A király haragjában egyből megölettette az orvost, amiért nem mondta el neki a felesége betegségét, aztán persze megbánta, de már nem lehetett visszacsinálni. Zhyn számára ez végzetes csapás volt, hiszen imádott anyja meghalt, és már nem volt más, ki szerette volna őt. Jó, az öreg istállómester igen, de hát ő nem nagyon tud fölszólalni a herceg mellett. Zhyn élete csak azért maradt meg apja dühének tomboló viharában, mert már ismerték a képességét, tudták, hogy hasznos a fiú, akinek muszáj volt még hasznosabbá válnia. Immáron, bár egy egész hadsereget nem, de egy fél tucat katonát el tud tűntetni magával együtt, így a kémkedése még hatásosabbá vált az évek során.
Hobby: Lovaglás, olvasás, konyháról a finom falatok elcsenése
Foglalkozás: Herceg, felderítő, kém
Extrák: Középkori világ, tele természetfeletti lényekkel, és legfőképpen garaboncokkal. *** Garabonc: felemás szemükről lehet őket fölismerni. A normál emberek félnek tőlük, ugyanis különleges képességeik vannak, amik lehetnek teljesen átlagosak (táncolás, főzés, orvoslás), viszont lehetnek halálos képességeik is. *** Zhyn garabonciája abban jelenik meg, hogy képes magát mások által teljesen érzékelhetetlenné tenni. Nem lesz láthatatlan, egyszerűen csak nem érzékelik őt az emberek, garaboncok, vagy akár a vadállatok sem, mivel még a szagát is észrevétlenné tudja tenni. Ez igazán jól jön, ha el akar tűnni az emberek elől, de harcban is kifejezetten jó képesség, mivel bár a közelharcban középszerű, a fegyverek közül pedig csak a karddal bánik a tűrhetőnél pár fokkal jobban, ha észrevehetetlenné teszi magát, könnyedén legyőz bármilyen képzett harcost. *** A képességére fokozatosan jön rá, hogy mit hogyan lehet kihasználni. Eredetileg, mikor rájött a képességére, akkor még csak ha nagyon akarta, olyankor sikerült magát észrevehetetlenné tenni, ám most már, a sok gyakorlástól úgy felfejlődött a képessége, hogy akár több embert is képes észrevehetetlenné tenni. Ezért is maradhat meg a királyi udvarban. Mivel van két bátyja, ő csak legvégső esetben örökölhetné a trónt, így az apja könnyű szerrel végezhetett volna vele a garabonciája miatt, ám először szeretett felesége könyörgése miatt nem ölte meg, aztán az asszony halála után pedig azért, mert már ismerték Zhyn képességét, és még fennhéjázó bátyjai is hasznosnak találták. *** Könyv - Kristin Cashore: A garabonc
Képinfo: omupied (http://omupied.deviantart.com/)
| Engedélyezve: |
2014. 05. 25.
2014. 06. 08.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 21:51:48
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
