Név: Memnoch
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Regi
Kor: Már egy ideje 19…
Külső leírás: Magasságát tekintve teljesen átlagos, s alkatával sem lóg ki az emberek közül. Vállai nem túl szélesek és izomzata sem a legfejlettebb, de semmiképpen sem nevezném törékenynek fiúcskának, gyengének pedig végképpen nem. Bár tény, hogy fizikai ereje jelentősen nagyobb, mint ahogy bárki is képzelné vagy amennyire a fizika s biológia törvényei megengedhetnék. Bőre makulátlan alabástrom színű, csupán itt-ott tarkítják anyajegyek. Számára a nap több, mint tabu, és egyébként is jobban áll neki a falfehér kinézet. Arc nem igazán férfiasak, túl fiatalon vált hallhatatlanná ahhoz, hogy karizmatikus, karakteres vonásai teljesen kialakulhassanak. Egyedül járomcsontja szép kirajzolódása ad pofijának némi fiús jelleget. Ajkai kellően teltek, bár felső kissé egyenes vonalú. Szép, gránátalma színben pompázik. Gyakran féloldalas mosolyra húzza száját, de ez semmi jót sem jelent. Ilyenkor kivillannak méretes, hegyes agyarai, melyek pengeként hatolnak át áldozata puha bőrén. Orra egyenes vonalú, talán kissé nagynak nevezhető, bár ha ezt valaki mondani meri neki, lesz nemulassa. Érzékeny a külsejére. Szemei hatalmas, szürkéskék ékkövekként tündökölnek, de írisze színét kénye-kedve szerint tudja vörös színűre változtatni. Hosszú fekete szempillái és sűrű, de nem bozontos szemöldöke szép keretet adnak a szemeinek. Haja koromfekete, vállait súrolja. Található benne néhány hullám, de alapjában véve szeg egyenes. Gyakran lóg arcába, amit imád, szerinte ez még „vadabb” kinézetet kölcsönöz neki. Öltözködési stílusa letisztult, egyszerű. Semmiképpen sem mondható színesnek. Csupán sötét darabokat hajlandó hordani. Szereti a szűkebb szabású farmerokat, s felsőnek rövid ujjúkat hord, néhanapján pulóvert is húz. Két dolog – pontosabban három – van, ami le sem rohadna ró: bőrdzsekije, s tornacipői, néhanapján bakancsa. Kedveli a szegecses dolgokat.
Jellem: Hát igen… A jelleme az, melyben bőven találhatunk kivetnivalót. Érzéketlen, hiú, agresszív, hangulatember, durva, udvariatlan, vannak szociopata vonásai… soroljam még? De ő sem volt mindig ilyen, ezt is meg kell említenünk. Mielőtt vámpírrá vált, maga volt a megtestesült szelídség s engedelmesség. Apja büszkén vallotta fiának – hisz mindig akként ugrált, ahogy az öreg elvárta… S ez is lett a veszte. A túl nagy engedelmességének köszönheti, hogy manapság se nem élő, se nem halott. Átváltoztatása pillanatában nem volt döntési joga, hogy inkább meghalna, vagy azzá válik, ami. Miután átváltoztatták, nem volt senkije, aki segíthetett volna neki megismerni új lényét. Elveszettnek érezte magát, s az is volt. Hosszú évekbe került neki rájönni mindarra, amit más újszülött vámpírok hónapok alatt elsajátíthatnak, ha velük marad „apjuk” vagy „anyjuk”. Miután sikerült megtanulni mindent egyedül, visszatért szülővárosába, s akkor következett a következő tragédia, mit át kellett vészelni: apja belebetegedett halálhírébe, nővére férjhez ment, de gyermekszülés közbe ő és magzata is életét vesztette. Egyrészt ezek összessége idézte elő nála személyisége deformitását, másrészt részt pedig a teremtőjétől kapott vér. Mivel nem tudja, hogy ki lehetett az, csak következtetni lehet erre. Valószínűleg heves vérmérsékletű lehetett, Memnoch is azért vált olyanná, amilyen. Manapság már nem érdemli semmi és senki, csupán az foglalkoztatja, hogy neki jó legyen. Élvezi a gyilkolást, de nem ész nélkül öldököl, hisz nem akar lebukni, s annyi becsület még van benne, hogy fajtársait sem akarja lebuktatni. Semmibe sem veszi az embereket, egyik legnagyobb szórakozás a vadászat. Imádja a macska-egér játékot. Szereti megkínozni áldozatait. A testi örömökben már egy jó ideje nem leli örömét, vámpírléte első 100 évében sikerült kitombolni magát, s most már azt vallja, megcsömörlött. Ehelyett a szadizmusban éli ki magát.
Élettörténet: 1756-ban született második gyermekként, Angliában, egy Avonhoz közeli tanyán. Adam Witman néven látott napvilágot, csak újonnan nevezteti magát Memnochnak. Anyja nagyon korán elhunyt, Adamnek ideje sem volt, hogy megismerhesse. Nővérét és őt is dajka nevelte, apjuk nem sokat törődött az ilyen dolgokkal. Neki csak az volt a fontos, hogy a birtokon minden rendben menjen, s vagyonát gyarapíthassa gyermekei által. Adam nővérét, Emmát gazdag férfinak szánta, Adamet… nos vele nem voltak konkrét tervei, de minden szigorát fia felé irányította. Felé sosem tudott túlságosan nagy szeretettel fordulni, túlságosan emlékeztette elhunyt feleségére. Az öregre pedig sok mindent lehetett mondani, de azt nem, hogy nem szerette nejét. 1763-ban véget ért az angol-francia háború, s az angolok ez után érvényt akartak szerezni már meghozott törvényeiknek a gyarmataikon is. A ’70-es évekre kiéleződött Amerika és Nagy-Britannia helyzete, s 1775-ben a fegyveres szakaszába lépett a háború. Csapatok indultak Angliából Amerikába, hogy megfékezzék a lázadásokat. Adam apja már túl idős volt ahhoz, hogy csatlakozzon a seregbe, de fiút rá tudta kényszeríteni. Adam akkoriban még mindent megtett volna apja elismeréséért, s félve, bár fejet hajtott akarata előtt. Az elsők között lőtték meg. Az ütközet után, mikor összegyűjtötték a halottakat s sebesülteket, senki sem gondolta, hogy Adam életben maradhat. Szörnyű állapotban volt, agonizált. Hajnalok hajnalán, mikor már az emberek többsége aludt, vagy legalább is bóbiskolt, egy sötét alak suhant át a táboron, s meg sem állt Adam priccséig. A fiú haldoklott, fel sem fogta, hogy mi történik. Csak egy tompa fájdalmat érzett a nyakán, aztán szépen lassan elsötétült minden. Mikor ismét magához tért, hirtelen élesedett ki körülötte a világ. A sötét alak végigsimította arcát, s egy lágy csókot lehelt az ajkaira, majd köddé vált. Így történt az, hogy Adam Witman, Adam a vámpír lett. Mivel átváltoztatója magára hagyta első 10 éve igazán nehezen telt. Aztán beletanult a dolgokba, s megerősödött. Ahogy elvesztette családját megörökölte a családi birtokot. A szolgálok részét elbocsájtotta, más része pedig főfogássá vált. Mivel földi dolgokra vámpírként nem volt szüksége, vagyona sem apadt. A II. világháború után vett egy kisebb házat New Yorkban is, de legtöbb idejét eldugott avoni birtokán tölti – hisz egy szempillantás alatt át tud jutni egyik helyről a másikra. Manapság New Yorkan tengeti napjait, úgy véli ott több az élet, nem mellesleg több fajtabelivel is összefut.
Hobby: Embervadászat, olvasás, koncertekre járás.
Foglalkozás: Főállású szadista és gyilkológép.
Extrák: 258 évet „élt” már eddig. *** Beszél franciául, spanyolul és anyanyelvén; angolul. Régebben sokat utazgatott, ahol megragadtak neki a nyelvek. *** Alapjában véve magányos farkas, de ha arról van szó szívesen van fajtabeliekkel. *** A Memnoch nevet egy Anne Rice könyvből vette át, s így nevezteti. Ő az egyetlen író – meg talán még Bram Stoker –, akitől szereti a vámpíros könyveket. *** Igazi nevén csak nagyon kevesen szólíthatják, ráadásul Memnochként szokott bemutatkozni. *** Egyik kedvenc szórakozása olyan bandák koncertjeire járni vagy olyan embereket terrorizálni, akik oda vannak a vámpíros stílusért, vámpírként öltözködnek, s úgy is viselkednek. *** Vérdiffúzióval változott át és ő is képes vámpírrá tenni embereket. (Vérdiffúzió: a vámpír kiszívja áldozatának vére 2/3-át, majd sajátjának 1/3 részével megitatja a félig halott embert) *** Képes hallani az emberek gondolatait és érezni az érzéseit. *** A szentelt víz és a feszület nem árt neki. Viszont a Napra nem tanácsos kimennie. A napsugarak hatására elég, bár nem mindegy, hogy milyen a sugarak erőssége. Míg hajnalban vagy naplementekor csupán leég csontjáról a bőr, s vissza is „nő” neki, addig téltáji órákban szénné égne. *** Foglalt; Gené.
Képinfo: Nem saját kép, csupán illusztációként szolgál. (http://fc01.deviantart.net/fs71/i/2012/123/b/d/vamptramp_by_andrahilde-d4yfy8d.jpg)
| Engedélyezve: |
2014. 05. 07.
|
Státusz: Aktív
|
