Név: Camillo Bazzoli
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Meera
Kor: 29
Külső leírás: Ibolyakék szemei vannak, amiket a családjában minden negyedik generációból megörököl valaki. Semmi kontaktlencse, semmi olyasmi, hogy egy unikornis az ükapja. Egyszerű genetikai kódhiba. Régebben rengeteget csúfolták vele, középiskolában Riddick volt a beceneve. Hiába vitték be a szülei a papírokat mind általános iskolában, mind az óvodában - hogy ez egy betegség, ami miatt ilyen a szeme-, a piszkálódások megmaradtak. Ahogy felnőtt, úgy vált előnyére, a kontaktlencséket eldobálta, amivel leplezte őket. Lehengerlő tekintete lett, az ébenfekete hajjal keretezve pedig egyszerűen szédítő. Nagyon sármos és jóképű, a testfelépítése a börtönben lett erős és domborodó. Egy hófehér ing és rajta egy barna bőrdzseki, mellé egy egyszerű farmer, ez az összes ruházata, amivel rendelkezik és kiadták szabadulása után. Úgy néz ki, mint egy elegánsabb kinézetű motoros, éppen ezért könnyedén el tud vegyülni különféle helyeken is. A karjára lopott egy órát, plusz egy napszemüveget, ennyi ékszert és kiegészítőt visel el magán, a nadrágtartóján és az övén kívül. Nem hord ékszert, tetoválása és fülbevalója sincs. A bőrszíne napbarnított árnyalatából kicsit kopott, de így is szemrevaló.
Jellem: A mostani jelleme katasztrofális, a régit pedig felemlegetni felesleges volna. Jelenleg egyetlen egy cél lebeg a szemei előtt, minden másra érdektelen, olyan szinten, hogy képes azt is ignorálni egy ideig, ha sérülést kap. Kimozdíthatatlan ebből, nincs semmi, ami akadályt gördíthetne elé. Betegesen vadászik arra a mániákus gyerekrablóra, aki felakasztotta a kislányát és végig abban a hitben hagyta a családokat, hogy a gyermekük még él. A felesége megőrült a történések után, Camillo pedig akkor épp a börtönbüntetését töltötte. A börtönben evidens, hogy változott a habitusa, de mikor minderre fény derült az évek múlása során, megszállott lett. Egyetlen feladata van, hogy kicsinálja a mocskot, aki tönkretette a csodaszép életét, ami gyógyírként várta volna, amint kiszabadul. Nem számítanak számára az emberi életek, nem vergődik a pénzzel, nem törődik más érzelmeivel. Csak az élteti, hogy előrébb vagdalkozzon, nem bízik meg senkiben és semmiben. Csak saját magában hisz, a puszta két kezében. Nem társul senkivel, nem von be senkit és semmit. Különféle trükkökkel szedi ki az emberekből, amit akar, nem áll messze tőle a kínzás, verés, a gyilkosság. Ámít, csal, trükközik. Ha kell, a kiszemeltje családját is megkínozza, hogy szóra bírja, merre találja a gyerekrabló rejtekhelyét, vagy legalább azt, aki tovább segítheti az öncélú nyomozásában. A külsejével eleinte nagyon hamar beférkőzött különféle körökbe, bőven elég volt pár üveg bor és beszélgetés, hogy megkapja, amit akar. Nem áll messze tőle az sem, hogy lefeküdjön különféle befolyásos nőkkel, hogy köpjenek neki egy nevet, de erre csak egy példa volt. A rögeszméje ellenére nem fogyatékos és nem hülye, észreveszi, mikor akarják átverni vagy hazudnak neki, erre bőven volt ideje kiképeznie magát a börtönben. Ám ahogy most egyre közeledik a céljához, türelmetlen izgatottságában hajlamos kapkodásra, képtelen józanul gondolkodni, felismerni az ármányt és a cselszövést. Könnyedebben esik csapdába és reked meg egyhelyben, mert nem veszi észre, mi folyik körülötte. A céltudatos elhatározás, amivel elindult, az eltántoríthatatlanság, a taktikázások megfakulnak. Ő csak azt érzi, hogy mindjárt vége, ebben a stagnáló állapotban fuldoklik. Az erős ember, aki a fél maffián átverekedte már magát, megtorpan a célnál és nem veszi észre, hogy eddig az akadályok, amiket összezúzott, most felhalmozódtak előtte, csak szebb köntösben.
Élettörténet: Camillo egy tipikus olasz család fia, semmi különleges nem történt a gyerekkorában, megvolt a vagánykodás, hirtelenség, bandázás. Ahogy annak lennie kell, a szerelem is beütött, az óriási nagy románcból hamar eljegyzés, összeköltözés, majd házasság lett, és egy akkora lakodalom, amit még a szomszéd városrészben is tisztán hallottak, így azok is átugrottak megünnepelni az ifjú párt. Camillónak azonban egy bizonyos korszakából maradtak fent problémás partnerei, akik mindenáron úgy döntöttek, ráhúzzák a vizes lepedőt, hadd ázzanak mind. A börtön tárt karokkal várta Camillo Bazzolit, hát még a rabtársak, akik alig várták, hogy elbeszélgessenek vele. Ugyanis egy régebbi ügyletet megúszott, míg a társai nem. "Betonkockázni" vittek valakit a hídhoz, a rendőrök lecsaptak, de egy korrupt zsaru lógott egy szívességgel Camillónak és a felsőbb főnöknek, tehát kimentette, hogy beépített ügynökként volt jelen a kivégzésnél. Természetesen ez nem volt igaz, ami az önérzetét sértette is, a betyárbecsület hatására majdnem feladta magát, de akkor derült ki, hogy a párja terhes. Emiatt tehát addig odázta a dolgokat, ameddig tudta, hogy minél több időt tölthessenek együtt. Tisztában volt vele, hogy ez nem maradhat így sokáig, túl sokat tud és túl sok befolyásos társa került miatta csíkos pizsamába. Bevonult a börtönbe, elegyengette a régi dolgokat, azonban mihelyt egy kis nyugalmat szerzett volna, hívták. Egy mániákus gyerekrabló elrabolta a gyermeküket, ő pedig mint egy ketrecbe zárt vadállat, kénytelen volt telefonhívásokon keresztül információkat kapni. Sosem érezte még ilyen komolynak azt, hogy börtönben van, soha nem érezte ennek a valós súlyát, a mostoha körülményt, hogy semmit nem tehet, csak várja, hogy csörögjön az a rohadt készülék. A gyerekrabló váltságdíjat kért, ahogy az szokás, Camillo minden megspórolt pénzét átutalta a feleségének, aki továbbította a sajátjával megtoldva annak a rohadéknak. Felesleges volt. Ez a gyerekrabló más volt, mint a többi. Gyűlölte a gyerekeket. Így amint elrabolta őket, felvételt készített arról, ahogy megöli őket, majd ezt a hangfelvételt játszotta le a telefonban, mikor váltságdíjat követelt. Tehát a gyerekek a beszélgetések és egyeztetések ideje alatt már nem éltek. Camillo felesége belerokkant ebbe, egy elmegyógyintézetben kezelik, napok alatt kifehéredett a haja és megfakult a szeme, nincs élet a tekintetében, katatón állapotba süllyedt. A férfi egész családja széthullott. A szabadulás a börtönből ezek után gyorsabban történt. A kapun kilépve felesküdött, hogy élve kibelezi és felkoncolja a gyerekrablót, ugyanis a hatóság képtelen volt megtalálni. A maffia elrejtette a tetemes váltságdíjak átadásáért cserébe, egy speciális menedékházba, amit több gengszter is, több körön át őriz. Camillót ez nem érdekli. Nincs pénze, társa, lakása. Mindent a puszta két kezével fog megoldani. Pénzt lop, ha kell öl és kínoz, ha kell trükközik. Nem számít, hogyan vagdalkozik el a célig. Az sem érdekli, hogy megint börtönbe kerülhet. Volt már ott, kit hat meg? Abszolúte nincs vesztenivalója. Lassan a végére ér a felkutatásnak, még két emberből kell kiszednie, hol találhatja meg a mocskot, aki felakasztotta a kislányát.
Hobby: -
Foglalkozás: -
Extrák: Egy mániákus gyerekrablót üldöz a maffia berkein belül, hasonló mentalitással. ** A gyerekrabló karakterét „A bosszú asszonya” című koreai film ihlette.
Képinfo: A kép nem az én alkotásom, csupán illusztrációként szolgál a karakterhez! (tumblr.com)
| Engedélyezve: |
2014. 05. 02.
2014. 05. 07.
|
Módosítva: 2014. 05. 04. 18:42:39
Módosította: Meera
Státusz: Aktív
|
