Név: Conor McNab
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 23
Külső leírás: Átlagos, nagyjából 170 centiméteres magassággal és ehhez arányos testalkattal rendelkező fiatal férfi. Egy deka felesleg sincs rajta, a teste kellemesen kisportolt a rendszeres mozgás, főleg a sok lovaglás miatt. A bőre világosabb tónusú és finom, bársonyos – bár ez várhatóan nem marad így sokáig, tekintve az új helyzetét, ahol egyre többet fogja érni a nap, és neki is ki kell majd vennie a részét a munkából. Arcának finom vonásait az édesanyjától örökölte, de a jóképűsége és az égkék szempárja az édesapja érdeme: szinten teljesen ugyanúgy néz ki, mint ő annak idején, csak kevésbé markáns vonásokkal. Az azúrkék szemekhez rövid, kócos, aranyszőke haj dukál, amit megint csak az édesanyjától örökölt. Az öltözete alapvetően elegáns darabokból áll, ezekből azonban lényegesen kevesebb áll már a rendelkezése, és az a kevés is erőteljes elhasználódásnak indult a rettenetesen hosszú hajóút során. Az egyetlen dolog, ami maradéktalanul kibírta az utat, az egy széles karimájú fekete kalap, és ez jól is jön neki a nap erőssége miatt.
Jellem: Egy kicsit furcsának tűnhet, ugyanis ő az angliai nemesség egyetlen tagja, aki rosszul van a pénztől és a fényűzéstől. Persze, neki is baromi kényelmes, ha semmit nem kell csinálnia, mégis az ölébe hullik minden, de ő nem kifejezetten kényelmes ember. Sokkal jobban szereti hasznosnak érezni magát, márpedig ez nehezen teljesülhet, ha az ember nem csinál mást, csak bálokra és kártyázni járkál... Éppen amiatt lógott ki ő világ életében a hozzá hasonlók közül, mert ő a saját feje után menve sokkal több időt töltött a vidéki birtokukon, mint Londonban, és ott is előbb ment el lovagolni a környező erdőkbe, mint hogy a szomszéd birtokok nyájas tulajdonosaival iszogasson a dolgozószobájában. Ebből a szempontból örül is a levegőváltásnak, a dolog munka részével nincs is semmi baja, neki sokkal jobban fekszik az önellátás, mint az a rendszer, amikor egyesek mindent megkapnak anélkül, hogy akár a kisujjukat is megmozdítanák, míg mások vért izzadva is alig tudnak megélni. Az már sokkal inkább problémás a szemében, hogy ezzel ő is kénytelen volt beállni azoknak a sorába, akik nem csak hívatlan vendégként érkeztek meglehetősen pofátlanul, de még arra is feljogosítva érzik magukat, hogy erőszakkal elvegyék a földet az őslakosoktól. Ettől felfordul a gyomra, ő éppen ezért nem is akart soha ide jönni. Undorítónak találja azt, hogy az angolok, és még sok másik nemzet is lelkiismeret-furdalás nélkül halomra gyilkolja a bennszülötteket némi földért és veteményért cserébe, legyen az bármilyen értékes is a hazai kereskedelemben.
Élettörténet: Egy apja révén skót felmenőkkel rendelkező angol nemesi családba született. Mindkét szülője igen vagyonos családból származott, mégis szerelemből házasodtak össze, így tehát ő is szerelemgyerek lett, nem pedig érdek-gyerek – talán éppen ennek köszönhető az is, hogy nem torzult el a személyisége úgy, mint a nemeseknek általában. A szülei is mindig rengeteget foglalkoztak vele, nem csak a dadákra és a taníttatására költöttek, hanem a szülő-gyermek kapcsolatra is figyeltek. Hamar megmutatkozott, hogy milyen intelligens és jószívű emberré nevelték, az apja örült, hogy nyugodt szívvel bízhatja majd rá az örökségét, ha eljön az ideje, mert a vagyont nem elherdálni, hanem befektetni fogja, a birtokokat pedig biztos kézzel fogja irányítani, nem hanyagolja majd el. A bajok akkor kezdődtek, amikor az édesapja egy betegség következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt, az édesanyja pedig hamarosan újraházasodott a nagyapja nyomására. A nevelőapja származása is kifogástalan volt, viszont az is köztudott volt, hogy a férfi éppen akkor tapsolta el a saját vagyonát. Egy jogszabály kicsavarásával elérte, hogy hiába halt meg az édesapja, az örökség ne Conorra szálljon, hanem ő kapja meg és rendelkezhessen vele a saját haláláig. Conor édesanyja nem bírta sokáig az új házasságot, képtelen volt végignézni, ahogy újdonsült férje lassan tönkretesz mindent, amit ő és az elhunyt szerelme felépítettek maguknak és a fiuknak – egyik reggelre eltűnt, és azóta sem látta senki, Conor a mai napig nem tudja, hogy él-e még egyáltalán. Innentől kezdve neki egyedül kellett végignéznie, hogy a nevelőapja hogyan herdálja el az apja teljes vagyonát. Általában a vidéki birtokra menekült, hogy ne kelljen ehhez asszisztálnia, és hogy legalább azt rendben tudja tartani valamelyest. A házassággal sem kellett soha bajlódnia, mert amilyen ígéretes férjjelölt volt bármelyik előkelő hölgy számára az apja haláláig, olyannyira tartják tőle távol a kisasszonyokat manapság, hiszen ha házasságot kötne, semekkora vagyon nem ütné az újdonsült apósa markát, az pedig nekik nem üzlet. Conor sokáig azt hitte, hogy ennél rosszabb biztosan nem lehet, de aztán a nevelőapja erre is rácáfolt. A férfit már akkor elkezdte érdekelni a dolog, amikor az első hírek megérkeztek az Újvilág felfedezéséről, aztán fokozatosan egyre többet foglalkozott vele. Conornak gyanús is volt a dolog, de nem szólt semmit, hiszen hiába is tette volna. Néhány hónapja azonban a férfi elköltötte örökségének utolsó centjét is, és emiatt meglehetősen vakmerő lépésre határozta el magát: eldöntötte, hogy bizony ő is beáll a telepesek sorába. A céljainak elérése érdekében azonban újabb nagy összegre volt szüksége, amiből fedezi a hosszú hajóutat, ráadásul embereket is kellett gyűjtenie maga mellé – munkára foghatóakat, társakat és zsoldosokat a saját biztonsága érdekében –, akik szintén pénzbe kerültek. Mivel azt rebesgették, hogy az újonnan felfedezett területeken rengeteg arany van, ráadásul olyan terményeket lehet ott találni, amikről még sosem hallottak Európában, ezért rengeteg pénzért lehetne velük kereskedni, könnyedén meg tudott győzni elegendő mennyiségű embert, hogy tartsanak vele, a zsoldosoknak meg úgyis mindegy volt, hogy hova kell menniük. Az utazás és a bérek költségeit szintén könnyedén előteremtette: egyszerűen eladta Conor édesapjának vidéki birtokát, és a Londonban lévő házát is, ezzel viszont arra kényszerítve Conort is, hogy tartson vele. Mi mást tehetett volna? A nevelőapja elköltött, majd eladott mindent, ami valaha is az övé lehetett volna, földönfutóvá vált, és így két választása maradt: nincstelenként a lassú éhhalál, vagy ő is a nevelőapjával tart. Győzött ugyan az élni akarás, de már a hajóútnak is minden percét gyűlölte... nem is csoda, annyi ideig hánykolódva a tengeren, míg végre elérték az Újvilág partjait. Az egyetlen vigasz az volt számára, mikor megpillantotta a gyönyörű, érintetlen természetet. Egészen lenyűgözte a hely szépsége, mégis keserédes ez az érzés, hiszen tisztában van vele, hogy ez az érintetlenség már nem tart sokáig, ha a nevelőapján és a hozzá hasonlókon múlik.
Hobby: lovaglás
Foglalkozás: Ide inkább nem írnék semmit, nem szeret magára területbitorló betolakodóként tekinteni.
Extrák: Az őslakosok iránti érzéseit furcsa kettősség jellemzi. Hallott már róluk egyet s mást, ami miatt egy kicsit tart is tőlük, viszont valahol nagyon is érdekli a kultúrájuk.
Képinfo: A kép nem az én alkotásom, csupán illusztráció. (http://google.com)
| Engedélyezve: |
2014. 05. 02.
2014. 05. 02.
|
Módosítva: 2014. 05. 02. 14:30:30
Módosította: makeme_real
Státusz: Aktív
|
