Név: Nwalca
Kategória: Fantasy
Feltöltő: happyfrog
Kor: Pár száz év
Külső leírás: Első látásra az ember úgy érezheti, hogy egy lázadó tinédzserrel van dolga, viszont azt már kevesen tudják, hogy igazából már túl van pár száz éven. Nem festi a haját, a szemöldökét, még a szempilláját sem, színes kontaktlencséket se hord, és nem sminkeli magát, mint azt sokan hiszik. Bármennyire is hihetetlennek tűnhet, Nwalca mindent a természettől kapott. A teste, mint egy tökéletesre formált és csiszolt márványszobor, s noha csontosan vékonynak tűnik, az izmai finoman feszülnek bőre alatt. Apropó bőr – a sok furcsaság megjelenésében ezzel kezdődik; az emberi szem számára a szürkés árnyalatú szín (amely vízben egészen kékes hatást kelt) a holtakat juttatja eszébe. Hideg tapintású, a vízben, mintha követ érintenék, a szárazföldön ennél komplikáltabb a helyzet. Öt perc egy cseppnyi víz nélkül a bőre ráncosodni kezd, és tíz perc múlva már inkább hasonlít egy kilencvenéves bácsihoz. Gyűlöli az érzést, ha a tükörbe talál nézni, akkor rendszerint az ájulás kerülgeti. Egy teljes órába telik, mire helyreállítja önmagát a szervezete, és kisimul a bőre is. A másik egzotikusnak szolgáló tulajdonsága a haja, amely fésűt sose látott, és bizonyára nem kevés időt venne igénybe a használata. Félhosszú, és nagyon dús, illetve a zöld minden árnyalata megtalálható benne. De nem csak fejének ékes koronája pompázik zöldben, hanem vékony vonalú kissé íves szemöldöke, és sűrű, hosszú szempillája is. Szemének színe minderre csak ráadás. Nincsen fekete gombja, középen egy apró, repedést idéző fekete vonal található, körülötte írisze azt az igazi mélykék színt eleveníti meg, s azt még körülöleli egy kevéske világosabb árnyalat. A szeme körüli rész vöröses, mintha a sós víz kicsípte volna, persze erről szó sincs, de ez is csupán a tekintetet vonzza. Szív alakú arcán hibát nem találhat senki. Ajkai rózsaszínesen csillognak, puhák, nehéz lenne elszakadni tőlük. Egyetlen egy kivetnivalót találhatunk benne, az nem más, mint az öltözködése. Alapjáraton véve mindössze egy kopott, össze-visszatépett barna halásznadrágot visel, azt is csak azért, mert nem akar mindig meztelenkedni. Pedig szereti az ádámkosztümöt.
Jellem: Hiába telt el annyi és annyi év, Nwalca még nem nőtt fel. Nem lett bölcs, a tetteit nem gondolja át, és még mindig túl szabados szájú. Eltelhet bármennyi idő is, ő akkor is egy betörhetetlen, megzabolázhatatlan fiú marad; nem engedelmeskedik senkinek, de még tisztelni se tisztel senkit. Az első igen nagy probléma az a benne sziklaszilárdan felépült gát az emberek iránt. Rühelli őket, sőt, legszívesebben mindegyiket belefullasztaná a tengerbe. Soha nem adta a fejét arra, hogy egyáltalán emberek közelébe menjen, eddig se túlzottan kívánta a velük való beszélgetést, így ez a nézete a mai napig kitart. Noha párszor mégiscsak meginog. Nehéz úgy élni, hogy bár befogadtak, de még sincs senki olyan, aki egy kicsit is hasonlítana rád. Néha elszontyolodik ugyan, viszont mindenre talál megoldást. Javarészt túlteng a kimeríthetetlen energiától, csakhogy van, mikor képtelen lekötnie magát, és inkább az óceán felszínén lebeg, vagy kiúszik a homokos tengerpartra és elfekszik úgy, hogy a hullámok finoman nyaldossák testét. Sok ökörséget tudhat a háta mögött, és ki tudja mennyi áll még előtte. Habár mostanában egyre inkább kitölti az üresség, és elhatalmasodik rajta a depresszió. A hajdanán kedves fiú, jelen esetben inkább mogorva, egyre jobban hajlik a pökhendiség felé. Hiányszik belőle az a löket, ami egész napján elkísérte, és aminek köszönhetően boldog életet tudhatott magának. Egyébként a pufogó megnyilvánulásaiból hamar le lehet szűrni a gyerekességében megbúvó féltést a természet iránt. Rendkívüli képessége a hadarás, mert amikor belelendül a mondókájába, ami alapjába véve a természetről szól és abban is merül ki, akkor egy ágyúval is kétszer kéne lelőni. A modernkori technikával nem találkozott szembe, persze a hajókat és a repülőgépeket ismeri, sőt piros pont is jár neki, miután elég sok fogalommal és eszköznévvel tisztában van. A használat az más, abban nem valami jártas. Bizalmat, már-már túlságosan is gyanakvóan figyel mindenkit. Szokása fintorgással kimutatni nemtetszését. Vagy egyszerűen leül ott ahol van, és csinálj vele azt, amit akarsz, ő akkor se fog megmozdulni. Ismeri az illemet, csak az alkalmazással gyakorta problémák adódnak. Szókimondósága mellé hozzájárul pofátlansága, és még az elrejtett agresszió is fellelhető természetében.
Élettörténet: Egy nap a körülötte úszkáló halakra, és a felette köröző cápákra ébredt. A teste zsibbadt, és a szemei is homályos képet mutattak. Fogalma nem volt a kilétéről, arról, hogy mit keres a tengerfenéken, és a legfontosabbról; miért nem fullad meg. A mai napig Falmarnak, a tengeri szellemnek tulajdonítja ittlétét. Jó párszor felvetette magában a kérdéseket, egy csomó miért és hogyan is elhangzott már, azonban válaszokat sose kapott. Álmaiban egy névnélküli hajó jelenik meg, melynek fedélzetét szorgosan sikálja, miközben mindenki megbolondulva futkorászik körbe-körbe, és ordibál. A valóság nem áll messze az álombeli képektől. Valóban egy hajón szolgált, oldaláról a név már rég lekopott, ezért az emberek úgy emlegették, hogy a Névtelen. Nem volt nagy hajó, ráadásul ütött-kopott is volt, a legénysége pedig otromba és erkölcstelen. Sose volt konkrét úti célúk, valamint nem jegyezték fel megtett útokat, megeshet, hogy térképet se tartottak maguknál. A szerencsét próbáló, akkor még naiv tizenhét éves srác nem volt mindennel tisztában. Ezt ki is használták: vele sikálták fel az egész fedélzetet, mosatták el a koszos edényeket, és alkalomadtán éjjeli szórakozásra is használták. Nem becsülték meg, egy darab ronggyal is jobban bántak, mint a fiúval. Az egyik éjjel hatalmas viharba botlottak, a hullámok lassacskán felborították a hajót és vele együtt a rémültté vált legénységet. Nwalca talán túlélhette volna, ha a túlélés érdekében nem rajta támaszkodnak meg, és szorítják le fejét a víz alá. Azóta eltelt pár száz év, és ez idő alatt sok helyen megfordult, míg végül Ausztráliát kiáltotta ki otthonának.
Hobby: úszkálás, különféle unaloműző játékok , víz alatti barlangok felfedezése
Foglalkozás: nincs neki
Extrák: Nem tud tomboló viharokat kelteni, és komolyabban se bírja az uralma alá vonni a vizet, de kisebb dolgokra képes. Ezen felül minden víziállattal tud kommunikálni, az édesvízi élőlényekkel kifejezetten rossz a viszonya. // Kedvenc étele a hínár, tekintve, hogy eddig még csak az szerepelt az étlapján. // Hat óráig bírja ki víz nélkül, ha nem perzseli a nap, utána kiszárad és valószínűleg meghal (odáig szerencsére nem jutott el). // Hébe-hóba két lábbal felmerészkedik a szárazföldre is, ám nem marad sokáig, és azt se felejtsük el megemlíteni, hogy milyen helyeket választ. Olyan részeken fordul csak meg, ahol ember nem jár. // Ausztrália körül lézeng, főleg az Indiai-óceán területén bukkanhat fel, viszont szereti a Korall-tenger változatosságát, ezért visszatérő vendégként fogadják. // Valódi nevét azóta sem tudja felidézni. Emberkorában barna haja, és szemei voltak, átlagos testalkattal.
Képinfo: nem az enyém, csak illusztráció ()
| Engedélyezve: |
2014. 05. 02.
|
Státusz: Aktív
|
